Immáron három igazán exkluzív tartalomból tudtok majd válogatni a www.madridom.hu oldalon. Ugyanis a “Tudtad, hogy ő is madridista?” – interjúsorozat, és a az új Puskás-rovatunk mellett, közöljük a korábbi exkluzív interjúinkat is. Az interjúk jó része még 2012-ben készült, így nem minden téma aktuális bennük, azonban úgy gondoltuk, hogy így is jó kikapcsolódást nyújthat az elolvasásuk. Elekes Norberttel készült interjúnk még 2012 márciusában jelent meg először.

A magyarok mindenhol ott vannak. Szokták mondani… Nem szeretnék túl nagy szavakat használni a cikk elején, annyit viszont előre elárulhatok, hogy valószínűleg ilyen és ehhez hasonló történet százévente egyszer adatik meg. Elekes Norbert és barátainak története igazán különleges és egyedülálló. Madridban jártak, a Real Madrid-Espanyol mérkőzésen. Norbiék az Ultras Sur szektorából nézhették – bocsánat – szurkolhatták végig a meccset. Hogy hogyan jutottak be oda, ahová földi halandó nem juthat, és milyen élményekkel gazdagodtak, az kiderül, ha elolvassátok ezt az interjút!

Szentendre, Duna-part, Cardinale Pizzéria. Elekes Norberttel találkozhattam, aki vállalta, hogy beszámol az élményeiről. A teljesség kedvéért leírok még három nevet, akik vele voltak az ultrák szektorában. A bátyja, Elekes István, és két jó barátja: Király Péter, Szöllősi Szabolcs. A spanyol ultra nevét nem írhattam bele az interjúba, ezért a cikk során végig becenevén, Charlie néven lesz feltüntetve. Most már nem is szaporítanám tovább a szót, íme az interjú:

Kérlek, mesélj egy kicsit magadról, hol dolgozol, mivel telnek a napjaid…

„Elekes Norbert vagyok, 16-18 éve vagyok Real Madrid szurkoló. Nekem Hierro volt a példaképem, miatta kezdtem el figyelni a csapatot. Minden egyes meccset megnézek, és olvasok a csapatról a madridom.hu-n. Vendéglátós vagyok, egy éttermet üzemeltetek itt Szentendrén, Cardinale Pizzéria az étterem neve. Most először adatott meg, hogy kijussak Real Madrid mérkőzésre, az Espanyol elleni hazai találkozót tekintettük meg a barátaimmal.”

Hogy szerveztétek meg az utazást?

„A kedves Malév által…(nevet). Szeptember, október környékén volt egy akciójuk, hogy pénteki indulás és hétfői érkezés, egész korrekt áron. Van egy barátom, aki igazából nem szurkol semelyik csapatnak, de bejárta már egész Európát. Volt Münchenben, Manchesterben, Londonban a Chelsea stadionjában, volt a mocskos Barcelonában is… és ő segített összerakni az egészet. A booking.com-on foglaltunk szállást, ami ma már nem egy nehéz dolog. Bukmékeren keresztül intéztük a jegyet, de mint kiderült, ők elég nagy haszonnal dolgoznak, mert 80-90 eurót fizettünk a jegyekért fejenként, és amikor a kezünkbe adta, akkor rá volt írva, hogy 45 euró, ráadásul nem is a legjobb helyre szólt. Az interjúból aztán majd később kiderül, hogy végül nem is oda ültünk, ahová szólt a jegyünk. Az ember, ha végre kijut oda, akkor már igazán nem foglalkozik semmivel, a lényeg, hogy ott van.”

Madridban hogy sikerült az eligazodás?

„Van egy másik barátom, aki egy végtelenül pedáns figura, az egész életét megpróbálja megszervezni. Mikor találkoztunk a repülőtéren, akkor két A4-es oldalnyi papírt írt tele helyekkel, nevezetességekkel, ahová mindenképpen el kell majd mennünk. Mi meg csak néztünk, hogy akkor mikor eszünk, meg alszunk majd (nevet). Mint később kiderült Ryanair-el utaztunk, és kétfelé szakadt a társaság elég hamar. Péntek este már elég csúnyán sikerült beitaloznunk, úgyhogy szombat délig nem is voltam túl jól.”

Ha jól tudom, akkor voltatok a Bernabéu-túrán is, milyen élményekkel gazdagodtál?

„Igen, szombaton mentünk el a túrára. Hát az nekem ilyen tyúklépésekben telt. Szóval az, hogy mire végigmentünk a stadionon, az legalább egy 4-5 órát vett igénybe. Az egyik legnagyobb élmény nekem az volt, hogy csak Puskásnak van egy külön fala. Érdekesség még a túrán belül, hogy a végén lehet csinálni ilyen kamu fényképet, mintha a játékosok mellett álltál volna. És mindenkivel lehet a mostani keretből, plusz egy emberrel, aki nem más, mint Raúl. Péter barátomon magyar válogatott mez volt, rajtam pedig egy Real Madrid mez, Puskás felirattal a hátán, amit majd a képeken is láthatnak az olvasók. Madridban pedig minden ember, akivel így leálltunk beszélgetni, rögtön mondta, hogy Puskás-Puskás, ráadásul nagyon jó kiejtéssel, tehát ez is hatalmas élmény volt nekem.”

Nos, akkor szerintem elérkezett az idő, hogy rátérjünk a legizgalmasabb témára. Ezért szeretném megkérdezni, hogyan jutottál be az ultrák szektorába?

„Vasárnap megnéztük a királyi palotát, és sétáltunk utána a libegőhöz. Egy Real Madridos kis táska volt a hátamon, és tüsszentettem egyet. A többiek mondták, hogy egészségemre, és mint kiderült később, ezt a mögöttünk sétáló pár is értette. Egy Magyarországon született lány jött mögöttünk a párjával. A lány párja, Charlie az Ultras Sur (A Real Madrid legnagyobb szurkolói csoportja – a szerk.) egyik vezérszurkolója volt, és most is tagja, az emberek előre köszönnek neki, most már kicsit visszahúzódottabb, mert többször ült már, mint kellett volna… Ide is szúrom érdekességképpen, hogy akiknek az ultrák szektorába szóló bérletük van, azok nyilvántartásba vannak véve. Ha ultras sálat, matricát találnak nálad, akkor azonnal vihetnek be, és háromezer eurónál kezdődik a büntetés, később pedig ez csak fokozódik. Szóval a srácnak már nagyon kell vigyáznia.”

 Gondolom, egyszer csak szóba jött a mérkőzés is..

„Így van. Ők, ugye, mondták, hogy ide-oda menjünk el kajálni, meg nézzünk meg ezt-azt, de mi mondtuk, hogy jó, persze szép ez a Madrid meg minden, de igazából legfőképp a csapat érdekel. A Santiago Bernabéu és a környéke miatt vagyok itt és ennyi. Mondta, hogy ők is mennek a barátnőjével az Espanyol elleni meccsre, és lehet, hogy egy embert be tudna vinni magával a szektorukba. Már akkor is így hallgattuk őt, és el sem akartuk hinni, amit mondd, nem fogtuk fel, hogy ez tényleg megtörténhet. Megbeszéltük, hogy a meccs napján találkozunk a 28-as kapuval szemben, este negyed kilenckor. Mire odaértünk, kiderült, hogy Charlie nővére sem tud jönni, úgyhogy alapból már volt nála két fölös bérlet. Bementünk az egyik kocsmába, elkezdődött a piázás. Ő is nagyon örült nekünk, hatalmas Puskás-fan. Ugye, négyen voltunk, de csak két bérlet volt, így elég nehéz lett volna eldönteni, hogy kit nem viszünk be az ultrákhoz. Ezért mondtam neki, ha bevisz mind a négyünket, akkor én az adósa maradok, kérhet bármit tényleg..”

De, ha most azt mondod, hogy bevitt mindenkit, akkor én már komolyan mondom, nem hiszem el…

„Pedig így volt. Mondta, hogy jó, várjatok egy kicsit, ment pár kört és végül összeszedte a négy darab bérletet. Az egészet nem is tudtam még akkor sem feldolgozni. 9:18-kor már vagy háromszor szóltam neki, hogy menjünk már be. Ők ugye kéthetente meccsre járnak, nekik már nem akkora dolog, mint nekem. Aztán végre csak bejutottunk. Beléptem a szektorba, ott végig rendőrsorfal. Nem volt büfé, nem ehetsz, nem ihatsz, nem is vihetsz be semmit, itt csak szurkolni lehet. Viszont annyira lazán nyomatják ezt, hogy félidőben az egész szektor kiment a kocsmába. Elővettem a kis kamerámat rögtön, de az első ember mondta, hogy ha jót akarok, akkor ezt nem kéne. Úgyhogy túl sok képet és videót ezért nem sikerült készítenem, meg hát ezért is, az összesen ki van retusálva az ultrák feje is.”

Mesélj egy kicsit erről a kocsmáról, a „Drakkar” nevű, ugye, a törzshelyük. Én, amikor Madridban voltam, még kívülről sem csinálhattam róla képet, mert annyira védték. Te meg be is mehettél…

„Először egy másikba mentünk be, ami igazából nem az ultráké volt. Utána a Drakkarban is voltunk, igen. Ott vettük meg a matricákat, meg vettem egy ultras sálat is. A kocsmában is elővettem a kamerámat kis naivan, ott is termett rögtön az egész kemény mag, de szerencsére Charlie, akivel voltam, szólt, hogy vele vagyunk, gyorsan aztán el is raktam. A kocsmában amúgy teljesen jó hangulat volt, mindenki beszélt mindenkivel, rengeteg kifeszített mez a falakon. Raúl, Guti, Granero, Cannavaro, Casillas, Sergio Ramos és De la Red meze is kint volt. Ja, és a meccs után is visszamentünk még ebbe a kocsmába.

 Mesélj akkor a 90 percről, hogy zajlott a mérkőzés?

„Már az meglepett, hogy süllyesztett a stadion, ezt én például nem tudtam. Ugye, bementünk a szektorba, és onnan még több mint húsz lépcső volt lefelé. A meccs elején bevonult az egész kosárcsapat, mert akkor nyerték meg a Copa del Rey-t. Nekik ment ezerrel a „Campeones, Campeones!” A meccsnek az élvezeti értéke az nem volt teljesen olyan, mint például a tv-ben, de ez nem is arról szólt. Mi eléggé le is mentünk, hogy minél közelebb legyünk a pályához. Az egész meccsen ment az üvöltés, az éneklés. Ha meg csak néztem a meccset és bambultam, akkor az első sorból pár keményebb arc rám is szólt, hogy ne bámuljak már, mint egy hülye, nem ezért vagyok ebben a szektorban. Szóval leülni ott például lehetetlen, meg nem is akar senki persze. Meg nyolc sorral feljebb ott le is ütöttek egy csávót, gondolkoztam, hogy most min veszhet össze két Real Madrid szurkoló, ott meg is kérdeztem Charlie-t, aki bevitt, hogy most akkor mi van, de ő csak annyit mondott, hogy mi lenne, volt egy pofon és kész. Nem kell ezzel foglalkozni. A szektorban amúgy végig mindenki együtt ugyanazt a dalt énekelte, még nagyjából ugyanúgy is öltöztek fel.”

Milyen rigmusok hangzottak el a mérkőzés folyamán?

„Cristiano Ronaldo dalát nagyon sokszor elénekelték. Pipita kettőt rúgott azon a meccsen, úgyhogy volt „Pipita Higuaín” is. Meg a saját neveléseknek is volt külön dal. Ugye Casillasnak is énekeltünk, meg beállt Callejón is, neki is nagyot szólt a tábor, ja és Morata is beállt azon a meccsen. Szóval a saját neveléseket nagyon szeretik ott, nekik azért járt a külön ének. Persze ment a „Puta Barca, Puta Catalunya!” Ezeket lehet, hogy pont én énekeltem a leghangosabban (nevet).

Gondolom, azért elég sokat beszélgettél Charlie-val..

„Persze, rengeteget mesélt. Mondta, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetnek erre a Castilla tartományra. Az a lényeg, hogy Madrid ennek a Castilla tartománynak volt a középpontja, és ide fektették le Spanyolország alapjait, és ezáltal mindenki mást utálnak. Tehát a baszkokat, katalánokat, andalúzokat, és csak ők a spanyolok. A magyar csaj mondta is, hogy egy kicsit máshogy is beszélnek, például a „Gracias-t” is máshogy ejtik, ebben is különböznek a „igazi” spanyolok. Meg láttunk például a városban egy hirdetést, amin Piqué volt a reklámarc. Már ment a „Puta Piqué” meg ragasztotta rá az ultrás matricákat. Tehát ez a srác is tényleg borzalmasan véres szájú, az apját meg az öccsét például már örökre kitiltották a stadionból. Megkérdeztem őt, hogy szerinte volt-e már abban a szektorban magyar. Mondta, hogy ő biztosan nem találkozott magyarral, spanyolok is nehezen jutnak be, de lehet, hogy valami hozzánk hasonló csoda folytán bejutott már más is.”

Beszéltél vele esetleg más szurkolói csoportokról? Tehát hogy kikkel vannak ők jóban?

„A Lazio ultráival van elég szoros kapcsolat. Az Espanyollal is elég jóban vannak, ugye a közös ellenség miatt. Meg egy német, valami düsseldorfi brigáddal is jóban vannak. De itt volt Magyarországon Charlie a 95-ös Fradi elleni meccsen is. Azon a meccsen az újpesti ultrák küldtek sálakat a Real Madrid ultráknak, és segítettek nekik dalokat is tanulni, úgyhogy igen, vannak még más táborok is, akikkel jóban vannak. Charlie amúgy Újpest sálban jött meccsre, mondta, hogy magyarok vagyunk, úgyhogy ezért abban jött.”

Mit éreztél a meccs után?

„A meccs végén, amikor kimentünk, ott megálltam a stadion előtt, és mondtam, hogy én ezt nem tudom feldolgozni. Egyszerűen nem hittem el. Szóval, ugye, álmodsz valamiről, hogy majd egyszer például kijutsz egy Real Madrid meccsre, és akkor a legfelső karéjból tapsolhatsz a Fehér Balettnek. De ez egy annyira más megvilágításba helyezte az egészet. Én 31 vagyok most már, és soha nem tudtam elképzelni, hogy máshol éljek. Magyarul beszélek, ezen a nyelvben fejezem ki az érzéseimet meg minden. De most kint voltam négy napig, és nem is értettem, hogy mi ez a Magyarország. Madridban mindenki mosolyog, jó idő van, éjjel kettőkor annyi ember van az utcán, mint Pesten este nyolckor. Kis közértek alig vannak, mert mindenki étteremben kajál, reggel megisszák a kávéjukat a szokott helyükön. Bámészkodtam én is, mint egy hülye turista, és nekimentem egy nőnek. Erre még ő mondta nekem, hogy elnézést. Itthon ez is teljesen más. Szóval ott azért elképzeli az ember, hogy mi lenne, ha ott élhetne, minden meccsen kint lehetne… leírhatatlan dolgok ezek.”

Magyarként bárki, bárhol jár a világon, szinte biztos, hogy úgy jön haza, hogy Puskás miatt kapott egy mosolyt, hiszen rá mindenki emlékszik, és mindenki tudja, hogy magyar volt. Ti mit tapasztaltatok ebből ott Madridban?

„Ugye, már maga a múzeum csodálatos volt ebből a szempontból is, ezt már kifejtettem az elején. Aztán találkoztunk egy öreg bácsival, aki leszólított minket, mert látta a Puskás-mezt rajtunk. Ő mondta, hogy kis srácként ’64-ben látta Puskást játszani, és egyszerűen nem hitte el, amit lát. Meg egy kocsmába bementünk, arról is van egy kép, amikor Öcsi bácsi képe van középen. Ott mondta a csapos egyik haverja, hogy olyan bal lába volt, mint az ágyú. De tényleg, bárhol szóba jött, mindenhol hatalmas tisztelettel és csodálattal beszéltek róla.”

 Még azért a véleményedet szeretném megtudni arról, hogy szerinted bajnokok leszünk-e a hat pontos előny tudatában, valamint, hogy a BL-re milyen esélyeket látsz?

„Abban bízom, hogy túl leszünk ezen a bírószidáson, és ezen a kicsit rosszabb időszakon, akkor újra jó formába kerülhet a csapat. Ugye, volt idén nem egy meccsünk, amit hátrányból fordítottunk meg, ez is bizonyítja a csapat erejét és tartását. Ebből a szempontból is nagy szerepe lehet Mourinhónak, mert azért ő fel tudja tüzelni a játékosokat a hátralévő kritikus időszakra. Valamint bízom abban, hogy egyszer minden rossz sorozat véget ér, és meg tudjuk majd verni a Barcelonát idegenben. Úgyhogy én azt mondom, hogy tartható ez az előny. El kell hinni fejben, hogy meglehet verni a katalánokat is, és akkor nem lehet probléma. A BL-ben meg nyilván az APOEL nem lehet ellenfél. Utána a Bayern már keményebb falat lesz, de én azt mondom, hogy nyerjük meg a BL-t és legyen El Clásico a döntőben. Világszinten most ez a két csapat emelkedik ki, nézzük meg ugye, hol vannak most az angolok a BL-ben, vagy akár az EL-ben is…”

Befejezésül szeretném megkérdezni, hogy van-e valami spanyolos étel az étlapotokon?

„Sajnos, nincs még, de egy Pancho pizzát mindenképpen felteszünk majd. (Ez a pizza azóta megtalálható az étlapon – a szerk). Ez a minimum igazából ezek után. Amúgy gondolkoztam már egy ilyen Real Madrid-sarkon is az étteremben.. Ja, és itt nálunk minden meccs látható. Szóval lehet jönni meccset nézni, a Real Madrid meccsek biztos menni fognak mindig. Nyáron pedig természetesen az Eb, és az olimpia is látható lesz nálunk. Úgyhogy minden madridistát sok szeretettel várunk.”

Ez végszónak tökéletes, köszönöm szépen, hogy beszámoltál minderről az olvasóinknak!

„Én is köszönöm.”

Ez a történet is bizonyította tehát, hogy mi, magyarok mindenhol ott vagyunk. Az interjú egésze alatt láttam Norbi szemében valamit, amit leírni nem igazán tudok, és nem is igazán lehetne. Talán ez is azt jelentette, hogy ő is egy igaz madridista… egy idő után ez már nem is interjú volt, hanem egy baráti beszélgetés. Norbin végig látszott, hogy hihetetlen nagy hatással volt rá az utazás, a szurkolás, ahogy bántak vele, amiket látott, tapasztalt. Talán az olvasók nevében is mondhatom, hogy nagyon irigyek vagyunk rá. Norbi meghívását pedig mindenki használja ki, mert én nála ettem életem legjobb pizzáját. Egyszóval köszönjük Norbi, hogy mi is kicsit részesei lehettünk az utazásotoknak…

Az exkluzív interjúink korábbi részeinek közlése hamarosan folytatódik, miközben természetesen már az új interjúkon is dolgozunk! (A szerkesztő).