Végre a www.madridom.hu oldalon is közzétesszük korábbi interjúinkat a “Tudtad, hogy ő is madridista?” interjúsorozaton belül. Az interjúk jó része 2012-ben készült, így nem minden téma aktuális bennük, azonban úgy gondoltuk, hogy így is jó kikapcsolódást nyújthat az elolvasásuk. A Biros Péterrel készült interjú még 2012 novemberében készült!

Amikor valahol olvassuk, vagy halljuk Biros Péter nevét, rögtön az olimpia, az aranyérmek, a sikerek, és a sportemberi nagyság jut eszünkbe. Ezzel nincs is semmi gond, és ez így természetes, főleg annak tudatában, hogy Péter a világ egyik legjobbja a maga sportágában, és hazájának rendkívül sok örömteli pillanatot és dicsőséget szerzett… Azonban nekem ezen felül még valami foglalkoztatta a fantáziámat vele kapcsolatban. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó ugyanis Real Madrid szurkoló. Így hát több sem kellett, felvettem Péterrel a kapcsolatot, és a rengeteg levélváltás eredményét most itt olvashatjátok, a legújabb „Tudtad, hogy ő is madridista?” – interjúban.

Magyarországon nem hiszem, hogy sok olyan ember van, aki nem tudja, hogy ki is az a Biros Péter, így ha nem bánod, bele is vágnék rögtön a közepébe… Lassan két hónapja vége az Olimpiának. Ennyi idő után, hogy látod ezt az ötödik helyet, egy idő után meg tud majd szépülni ez az eredmény is?

„Most, és akkor is úgy láttam, látom, hogy valahol ez a hely a realitás, az elmúlt öt év eredményi alapján, sajnos. De inkább harmadiktól az ötödik helyig a reális, a fájó, hogy a negyeddöntőt elvesztettük és onnan már az ötödik hely volt a legjobb eredmény, amit elérhettünk. Ha bejutunk a legjobb négy közé, ott már bármi megtörténhetett volna, csak a sportban nincs, ha és volna…”

Július huszonhetedike, London, este tizenegy óra környéke. A magyar csapatot, a nemzeti lobogóval a kezedben te vezethetted fel az olimpiai megnyitó ünnepségen. Letudnád írni, hogy mit éreztél akkor?

„Borzasztóan nagy megtiszteltetés volt, hogy a magyar zászlót vihettem a megnyitó ünnepségen. De a célunkról ez se tudta elvonni a figyelmemet, mert csak azzal foglalkoztam, hogy megnyerjük az olimpiát.”

Láthatunk még téged a válogatottért küzdeni, esetleg négy év múlva?

„Erre még nem tudok pontos választ adni, nagyon sok mindentől függ! Egyelőre nincs még végleges edző, akivel érdemben tudnék beszélni, mikor lesz, egyeztetek vele.”

Vannak benned edzői ambíciók, vagy amikor egyszer vége lesz a pályafutásodnak, ott pontot teszel a vízilabdára?

„Egyelőre még a játékra koncentrálok, de az életben minden előfordulhat, és soha ne mond azt, hogy soha! Biztos, hogy valamilyen szinten a vízilabda mellett maradok, azt hogy milyen funkcióban, azt most még nem tudom.”

Az év európai játékosa, és a világ legjobbja is voltál 2008-ban, kérlek, mesélj nekem arról, hogyan jutottál el ilyen magasságokba?

„Sok mindennek kellett összeállni ahhoz, hogy idáig eljussak. Jó nagy adag szerencse, pont akkor volt új kapitány, aki pont a fiatalokra helyezte a hangsúlyt és beválogatott, rengeteg kiváló játékostárs, akikkel mindent elértünk. Annyi mindent tudnék írni, de ez az oldal kevés lenne hozzá, így csak ennyit írnék nagy vonalakban.”

Ha már magasságok… Nem mehetek el szó nélkül a három olimpiai aranyérmed mellett sem. Melyiket tennéd az első helyre és miért?

„Természetesen, amit Sydneyben nyertünk. Az volt az első, és azzal mindenkinek beteljesült a nagy álma! Akkor és ott följutottunk a csúcsra, minden meseszerű volt, minden rózsaszín, felejthetetlen és szerintem nem csak nekünk, játékosoknak, hanem Dénesnek, és a szurkolóink számára is!”

Pályafutásod elején a vízilabda mellett kézilabdáztál is, mennyire volt akkor egyértelmű számodra, hogy végül a vízilabdát választod, és abban érsz majd el kimagasló sikereket?

„Mindig azt mondtam, hogy olimpiai és világbajnok leszek, persze vízilabdában, és akkor még csak mondtam. Miskolcról picit távolinak tűnt az álmom. Miskolcon egyszerre kéziztem és vízilabdáztam, akkor is az volt az első, de mivel nem tudtam elmenni OB 1-es csapatba játszani, kipróbáltam magam a parketten. De gyorsan be kellett látnom, hogy a társaim sokkal, de sokkal előrébb járnak, mint én, ezért hamar rájöttem, hogy kéziben nem sok babér fog teremni nekem. Így egy év kihagyás után visszatértem és sikerült: Egerben első osztályú csapatba kerültem. Úgy érzem jól döntöttem…”

Hobbijaid közé tartozik a horgászás is. Ez megmondom őszintén először egy kicsit meglepett, hiszen a vízilabda, és az általad kedvelt futball sem egy túl nyugodt és lassú sport, ellentétben a pecázással. Vagy pont emiatt van ez, amikor eleged van a rohanásból kiülsz a tópartra kicsit?

„A peca olyan nekem, mint a póló, az is a szerelmem, a hobbim, és valahol a”munkám”… Pecában is megszállott, és végletekig kitartó vagyok, pont, mint a vízben! Imádok horgászni és nagyon feltölt energiával, most már a család is jön velem, így együtt tudunk szórakozni. Sokszor azért megyek, hogy elvonuljak, és egyedül lehessek egy kis időre. A vízben csapat ember vagyok, a tóparton viszont magányos farkas.”

Térjünk át akkor a Real Madridra, honnan jött ez a szenvedély, és mióta tart?

„Erre pontosan nem tudom a választ, egyszerűen csak jött magától.”

Volt már szerencséd élőben látni a kedvenceket a Bernabéuban?

„Sajnos még nem jutottam el Madridba meccsre, ami késik, az nem múlik. Hogy őszinte legyek, a nagy rivális otthonában már volt szerencsém meccset nézni. Remélem értitek, melyik csapatra gondolok… Nem sokan voltak a Camp Nouban, akik a Villarrealnak szurkoltak, de én szorítottam nekik, hátha nyernek. Aztán persze nem jött össze nekik.”

Mennyi időd van a csapatra, hogyan tájékozódsz a hírekről? Azért gondolom az edzések és a család mellett nem sok időd maradhat minderre…

„Követem a híreket, és, ha tudom, minden meccset megnézek. Szerencsém van, mert a nagyobbik fiunk is Realnak szurkol! A kedvence természetesen Ronaldo.”

Ki a mindenkori kedvenced a csapatból? És ki a jelenlegi keretből a kedvenc játékosod?

„A régiek közül a brazil Ronaldo és a holland Nistelrooy volt, most Iker, igaz picit lehetne jobb formában is. Még sokan vannak, nehéz felsorolni, ki miért…”

Van olyan Real Madrid mérkőzés a múltból, amelyre nagyon szívesen emlékszel, ami nagyon megmaradt az emlékezetedben?

„Most éppen nem jut eszembe egy se, de ha kutakodnék a gondolataim között biztos találnék.”

Hogy képzeljünk el téged egy meccs közben? Mezbe öltözöl, lóbálod a sálat, vagy szépen nyugodtan végig ülöd a kilencven percet?

„Inkább a második, általában későn játszanak és akkor már picit fáradt vagyok. De néha társasággal nézem, és akkor lecsúszik pár söröcske!”

Rengeteg El Clásicot rendeztek mostanában, a legutóbbi 2-2 lett a Nou Campban. Mi a véleményed ezekről a találkozókról, felszakadt végre az a bizonyos gát, és innentől a Madrid lesz fölényben?

„Nagyon bízom benne, hogy több sikerünk lesz a Klasszikusokon, mert mostanáig nem sok sikerünk volt. Nagyon jó csapat a Barcelona azt azért el kell ismerni, de a jövőt rózsaszínnek látom!”

Az átigazolási időszakban nem volt túl aktív a Real Madrid, Essien és Modric érkezett. Volt olyan játékos, akit te még szívesen láttál volna a „Királyi Gárdában?”

„Mindig van olyan játékos, akit szívesen látnék, látnánk a csapatban, de azzal kell főzni, ami van. Úgy érzem, hogy kellően erős a keretünk, igaz most picit sok a sérült, de azok, akik helyettesítik őket, jól megállják a helyüket.”

Ha kicsit össze akarjuk hasonlítani a vízilabdát és a labdarúgást, mit gondolsz, melyek azok az emberi tényezők, képességek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valaki világszinten is kiemelkedő legyen ezekben a sportágakban?

„Kitartás, az alázat, a megfelelő odaadás, és úgy érzem, az elvégzett munka mindig meghozza a gyümölcsét! Biztos van még sok olyan dolog, amit nem említettem, talán még a szerénységet kellene mondanom! Sajnos, ezt sokan elfelejtik, és nem igazán úgy viselkednek, mint akik a gyerekek példaképei lennének.”

Hogyan ünnepelsz meg egy-egy Real Madrid sikert? Volt például valami különleges a bajnoki vagy a Szuperkupa győzelemkor?

„Mint már említettem, néha társasági esemény egy-egy jobb meccs, és lecsúszik pár „üdítő”, és hát utána nem lehet tudni még, hogy mit hoz az este (éjszaka)… De így sajnos nem jut eszembe semmi emlékezetes.”

José Mourinho eredményei önmagáért beszélnek, azonban emellett nagyon megosztó személyiség. Neked mi a véleményed róla?

„Kiváló edzőnek tartom, igaz, míg nem a Real edzője volt nem igazán szerettem. De most se a szívem csücske, persze nem is kell annak lennie, a lényeg hogy győzelemre vezesse a csapatot és jól tudja motiválni a játékosokat. Úgy látom, hogy sikerül neki, és csak ez számít, sikeres edző, a többi púder! Azt hiszem, azért picit őrültnek – jó értelemben – kell lennie valakinek, hogy leüljön a kispadra, főleg a Realéra. És ezért tisztelni kell, az eredményei pedig erre maximálisan följogosítják!”

 Mit gondolsz, meg lehet végre a hőn áhított 10. Bajnokok Ligája trófea az új szezonban?

„Nem egyszerű csoportba kerültünk, de a Real az Real! Ebből a csoportból is tovább kell jutnunk, mert különben nem lesz semmi a BL-ből. A csapat képes lehet rá, hogy megnyerjék, minden adott hozzá: játékosok, edző, és természetesen az anyagi háttér. Nagyon bízok bennük, persze ilyenek a szurkolók, mindig reménykednek és bíznak, mint én.”

Üzensz valamit az olvasóinak?

„Kitartás és hit, még akkor is, ha netán rosszabbul is megy a szekér! Hangyányit le vagyunk maradva a bajnokságban, de a cél a bajnoki cím, és mint említettem: hit és kitartás mindenek felett! HAJRÁ REAL!”

 *A cikkben felhasznált képek a palotasito.com és a vlv.hu tulajdonát képezik.

A Tudtad, hogy ő is madridista? – interjúsorozatunk korábbi részeinek közlése hamarosan folytatódik, miközben természetesen már az új interjúkon is dolgozunk! (A szerkesztő).