A Nemcsák Károllyal készült interjút, először még 2012 áprilisában olvashattátok!

Több hetes egyeztetés után végre eljött a nap, amikor találkozhattam Nemcsák Károllyal, és elkészíthettem az interjút a „Tudtad, hogy ő is madridista?” – cikksorozat keretein belül. Pontosan dél volt, amikor a József Attila Színház második emeleti ajtaján bekopogtatva, titkárnője várakozó állásba tett, majd egy perc múlva már kezet is rázhattam a Művész Úrral. Irodájában beszélgetve, szó esett az életéről, állomáshelyeiről, Mourinhóról, a színház és futball közti kapocsról. A szót pedig innentől vegye át Nemcsák Károly, akit először is pár nagyon tanulságos mondatával szeretnék bemutatni az olvasóknak:

 „Engem hihetetlenül zavar és bánt a mai életünk teljesen felhígult celebvilága. A színház és futball hasonlatánál maradva, lehet látni, hogy micsoda terhet kell elbírnia egy-egy játékosnak. Ők is, mint a színészek hosszú évekig készülnek erre. Ez egy szakma, ezt nem lehet csak beugróként csinálni. Ezek a percemberek, akik körbevesznek bennünket nagyon nagy kárt okoznak a szakmánknak. Nagy kárt okoz az intézmény, amelyik ezeket alkalmazza. Mourinhónak hihetetlen dolgokat, nyomást kell elbírnia. Ha ezt nézem, a színésznek ugyanígy. Minden este felmenni a színpadra és több száz ember előtt játszani, az nem olyan egyszerű. Ezért felelőtlenség ezeknek a perecembereknek az erőltetése. Borzasztóan elszomorít és felháborít, amikor profi színészekre lenne szükség, olyan emberek kerülnek oda, akiknek semmi keresnivalója nem lenne ott. A mi szakmánkat sajnos nem lehet úgy mérni, mint a futballt.. Itt sajnos a szubjektív gondolat túl sokat számít, kinek mi tetszik…”

Ön ma a József Attila Színház igazgatója. Kérem, meséljen arról, hogyan jutott el idáig…

„Természetesen sok minden megelőzi ezt. 31 éve végeztem a Színművészeti Főiskolán és gyakorlatilag 31 éve űzöm ezt a szakmát. Elég sokat játszottam, sok minden történt az életemben. Vannak az ember életében kihívások, amik továbblendítik. Ez is egy új kihívás volt számomra, hogy hogyan lehet továbbra is színházként működtetni ezt az intézményt, hiszen amikor én átvettem, és amikor pályáztam erre, akkor elég kaotikus állapotok uralkodtak a József Attila Színház körül. Nagyon bántott volna, ha a bezárás sorsára jut, és úgy gondoltam, hogy a kollégáimmal van egy olyan program, amivel meg tudjuk menteni és tovább tudjuk éltetni. Szeretném, ha még öt, tíz vagy akár húsz év múlva is arról tudnánk beszélni, hogy itt színházi előadások vannak.”

Mi a feladata pontosan egy színház igazgatójának, hogy telik egy napja?

„Igazából ez a legnehezebb, mert sok olyan adminisztratív dologgal kell foglalkoznom, ami egy hivatalnoki tisztet jelent, de rengeteg olyan izgalmas, érdekes feladat van emellett, amit szeretek. Ki kell találni egy évadot, kik játszanak, kik rendezzenek. Bizonyos helyzetben azokat a pontokat is élvezem, amikor pénz után kell szaladgálni, bár ez egy hálátlan feladat, de az én feladatom az is, hogy egy gazdaságilag biztos hátteret tudjak nyújtani a háznak. Nagyon sok olyan kellemes tárgyalás elé nézek ilyenkor, amit kimondottan élvezek és szeretek. Már tizennyolcadik éve irányítom a színész válogatottat, ami körül ugyanúgy adminisztratív dolgok is vannak. Szponzorok után kell mennem, szponzorokat kell keresnem, hogy biztosítani tudjam a színész válogatott létét.”

Miskolc, Filmművészeti Főiskola, Szeged, Zalaegerszeg, Radnóti Színpad, Nemzeti Színház, Kamaraszínház, Sopron, Turay Ida Színház, József Attila Színház… Azonban még így sem teljes a városok és színházak listája, ahol megfordult, dolgozott…

„Az állomáshelyek stimmelnek, igen. Természetesen jártam több más színházban is, és voltam vendég más színházakban, sokfelé játszhattam. A Turay Ida Színház, amit a feleségem talált ki és gyakorlatilag ő üzemeltette tizenkét éven keresztül, és még a mai napig élő ez a színházi csapat. Ez egy nagyon komoly missziót tölt be a magyar színházi életben, azokba a vidéki városokba járunk, ahol nincs állandó társulat, viszont van egy művelődési ház vagy színházterem, és mi ezeknek a programjaiban rendszeresen benne vagyunk. Ez is egy pici előjáték volt azért, hogy én most ebben a székben ülhetek. Nagyon sok színésznek biztosít ez a színház megélhetési lehetőséget, ami a mai világban nagyon fontos tényező.”

Melyik munkáját élvezte a leginkább, hol volt a leginkább otthon?

„Nekem nincsenek „legek” az életemben. Nekem apró, pici örömökből tevődik össze az életem. Azt látom, hogy minden helynek, ahol voltam, meg volt a maga varázsa, de mindig várt rám egy újabb kihívás a következő állomáshelyemen. Tehát, ebből fakadóan van az én életemben, úgymond erőteljes mozgás. Én azért nem akartam a Nemzeti Színház tagja lenni, hogy elmondhassam, hogy játszottam ott is, vagy büszkélkedjek ezzel a státusszal. Dolgozni akarok, és dolgozni szerettem a világ életemben. Azzal, hogy vegetáljak valahol, én nem nagyon tudok mit kezdeni.”

Biztos, hogy nagyon sablonos a kérdésem, de annyi szerepben megfordult már az évek során, annyi szerző művéből kellett előadnia, mint Vörösmarty (Csongor és Tünde), Shakespeare (Vízkereszet vagy amit akartok, Szentivánéji álom), Móricz (Nem élhetek a muzsikaszó nélkül), Karinthy (Tanár Úr kérem), Molnár Ferenc (Ördög, Olympia, A doktor úr). Melyik volt a kedvenc szerepe? Melyik szerepet játszotta a legszívesebben?

„Ahogy említettem már, 31 éve vagyok a pályán, tehát, amikor én elkezdtem a főiskola után a színész életemet, ugyanolyan fiatalember voltam, mint Ön. Tehát, nem Lear királyt osztottak rám, hanem Rómeót és Csongort, persze a korosztályomhoz mért szerepeket. Ebben pedig hihetetlen jól éreztem magam, és természetesen a sok év, sok szerep, sok tapasztalat, az mind-mind rakódik az emberre. Ezek mind olyan pontok, amiket másképpen értékelek, nem hiszem, hogy értéktelenebb a 25-30 éves korom, mint a 40 éves korom, de más. Ebből fakadóan én nem tudok kiemelni egy szerepet. Állomáshelyeim voltak, ahol jól éreztem magam, és szerencsére a mai napig jól érzem magam a bőrömben, nem foglalkozom a korommal. Azt viszont világosan kell látni, hogy 55 évesen már nem biztos, hogy nekem a Rómeó szerepek után kellene ácsingóznom. Eljutottam abba a korba, amikor apa szerepeket játszok vagy kortalan szerepeket. Nagyon jól érzem magam a világban is, és megpróbálom megteremteni magamnak azt a helyzetet, hogy ami körülöttem van, az pozitív hatással legyen nem csak rám, hanem a környezetemre is.”

Milyen szerepet játszott/játszik a sport az életében?

„Húsz éves koromban kerültem a Színművészeti Főiskolára. Az addigi életemet nem a sport és nem a labdarúgás határozta meg. Vidéken születtem egy nagyon pici faluban, akkoriban a mi egész életünkre az volt jellemző, hogy a mezőgazdasági munkát, állattenyésztést nagyon komolyan vettük. Ezek a hétköznapi dolgok tették ki az életemet, kicsit persze rúgtam a labdát középiskolás koromban, de én rossz alkatú fiú voltam a sporthoz. Nagyon későn erősödtem meg. Amikor főiskolára kerültem, ott teljesen más volt, a mozgás nagyon komoly szerepet játszott az életemben. Egy évvel felettem járt ott Eperjes Károly, az ő hatására is kerültem én a színész válogatotthoz és 1981 óta tagja is vagyok.”

Mi a legjobb emléke az életéből, ami a sporthoz köthető?

„A labdarúgásnak köszönhetem azt, hogy a Vasas csapatával én szoros kapcsolatba kerültem, és egy időben játszhattam is ott az öregfiúkban. Nagyon értékes barátságok alakultak ki például Mészöly Kálmánnal, és nagyon boldog vagyok, hogy ez megadatott az én életemben. A labdarúgás és a színház között nagyon sok hasonlóság van. Mind a kettő egy komoly csapatjáték, és mind a kettőben meg kell találni az embernek a helyét, és az értékrendjét föl kell állítania.”

Vágási Ferenc. A Szomszédok című sorozatban ez volt karaktere neve. Nyomdászt alakított, aki valahogy mindig megmentette a bajba keveredett nőket. Egy korosztálynak rengeteget jelentett ez a név, előfordul még ma is, hogy így szólítják? Hogy emlékszik vissza a Szomszédokra, jó emlék az életében?

„Bennem nagyon jó emlék maradt. Sok minden jó dolgot hozott az életemben. Nagyon jó érzéssel emlékszem vissza arra a tizenhárom évre. Azt azért látni kell, hogy másképp voltak akkor a sorozatok, abban az időben, amikor én a Szomszédokba belekerültem, kéthetente forgattunk. Nem vett el akkora energiát, így a színház – ami nekem nagy szerelmem – az előtérben maradt, ez fontos volt. A Szomszédoknak köszönhető, hogy az ország ismer, ami pedig számomra fantasztikus, hogy a mai fiatalok is ismerik, és ahogy én érzékelem egy reneszánszát éli a sorozat, és még máig sok jót ad a fiatalságnak.”

Egy interjúban azt mondta, hogy Ön volt a „gazdagréti Batman” ezt mire értette?

„Én voltam az a sorozatban, aki úgymond az igazságtevő volt, vagy engem vertek, vagy én vertem valakit. (Nevet). Mindig olyan szituációba kerültem, hogy valakit meg kellett védenem. Kimondtam a dolgokat és ezért mindig nehéz helyzetbe kerültem. Egyszer egy forgatás után, amikor valami verekedős jelenet után voltunk, hajnali kettőkor az öltöztető hölgy mondta nekem, hogy borzasztó, hogy te vagy itt a „gazdagréti Batman.”

Említette már, hogy több mint 30 éve a színész válogatott tagja. Sőt csapatkapitánya, milyen poszton játszik, és mi a legjobb emléke ezzel kapcsolatban?

„Hátvéd vagyok, baloldalt kezdtem, aztán játszottam beállóst is. Most megint visszakerültem a bal védő posztjára, én vagyok a balbunkó. (Nevet). Nagyon sok mérkőzésünk van; 35-40 alkalommal lépünk fel egy évben.”

Ha nem tévesek az információim, akkor a Budapesti Fegyházban is pályára léptek az elítéltek ellen, azért gondolom ennek volt egy külön hangulata, és persze üzenete is…

„Nemcsak a Kozma utcai fegyházban futballoztunk már, hanem jártunk például az Aszódi Fiúnevelő Intézetbe. Fiatalokkal és a tanáraikkal is megmérkőztünk ezen a napon. Ez a színész válogatott profilja, hogy olyan helyekre is ellátogasson, ahol úgy gondoljuk, hogy a személyes jelenlétünk talán erősíti az emberekben azt a hitet, hogy ők ugyanolyan értékűek, csak volt az életükben egy olyan rész, amit nem jól dolgoztak fel. Ez nekünk egy nagy missziónk és örömmel csináljuk. Azt is látom, hogy a két Kozma utcai fellépésünk is nagyon eredményes volt. Nagyon sok feles energiát levesz ez az emberekből, és bennünket is megérint azért egy ilyen helyzet.”

Térjünk rá akkor a Real Madridra. Mikor és miért szerette meg a csapatot?

„Igazából én ezen nem is gondolkodtam, hogy mikortól. Nem vagyok én egy elvakult fanatikus szurkoló. A játékuk és azok az egyéniségek, akik alkották a csapatot, az volt számomra nagyszerű. Bizonyára, mint magyar embernek a lelkét, az is erősíti ebben a dologban, hogy Puskás Ferenc játszott is a csapatban. Így persze több azonosságot találtam lelkiekben velük, mint más csapattal. Ami még erőteljesebb Real Madrid szurkolóvá tett, az a nagyfiam, Balázsnak a rajongása a csapatért.”

Járt már Madridban Real Madrid mérkőzésen?

„Madridban még nem jártam, de van labdarúgó élményem velük kapcsolatban. Amikor a Real Madrid játszott a magyar válogatottal, akkor mi előmeccset játszhattunk. Így testközelből láthattuk Beckhaméket és azt a csapatot, az nagy élmény volt.”

Ki a mindenkori kedvence? És ki a jelenlegi csapatból a kedvenc játékosa?

„Engem mindenképpen lenyűgöz Casillas, az életútja, az eredményei. Ő ugye Real nevelés. Na, meg Raúlról azért nem lehet megfeledkezni, azt gondolom, ő a mostani időszak ikonja. Bár nincs már a klubnál. Nagyon sajnáltam, amikor távozott, de a profi futball ilyen.”

Puskás Ferencről mindenkinek van egy története… Önnek milyen élménye van vele kapcsolatban?

„Öcsi bácsival én nagyok sokszor találkoztam, vezetett nekünk mérkőzést is. Többször lehettem a társaságában. Egy-egy buli meccsen beállt és fújta a sípot. Hihetetlen humora volt, olyan erőteljes személyiség, akinek egy óriási vonzásköre volt. Vele kapcsolatban az jut rögtön eszembe, hogy Mészöly Géza barátomnak köszönhetően, a színész válogatott egyszer játszhatott azokkal a magyar futballistákkal, akik akkor már kimehettek a világba futballozni. Nyáron pedig itthon voltak, és játszottunk egy meccset, Öcsi bácsi volt a bíró. Utána vacsora volt, sörözés és jól éreztük magunkat. A Vasas klubházában töltöttük az estét. Ezen az estén ott vacsorázott egy spanyol csoport, ők mint az Istenre úgy néztek Puskásra. Ő olyan fantasztikus szeretettel és természetességgel volt feléjük, hogy az hihetetlen. Nagyon erős kisugárzása volt, rajongtak érte, a spanyolok számára is hatalmas élmény volt, hogy találkozhattak vele. Óriási érzés volt ezt kívülről látni.”

Rendkívül jó helyzetben vagyok, hogy megkérdezhetem Önt, mi a véleménye Mourinhóról? Szerintem ő is egy nagy színész… Ön pedig országunk egyik legjobb színésze, így biztos olyan dolgokat is leolvas az arcáról, vagy lát benne, amit átlagember nem láthat…

„Sokáig nem nagyon szerettem őt a megnyilvánulásai miatt. Mint színész látom, hogy ő egy nagyon sérülékeny és nagyon érzékeny ember. Jómagam is, bizonyos helyzetben felvértezem magam, ha támadások érnek, akkor meg kell próbálnom elintézni azokat. Nem egyszerű megoldani az ilyen szituációkat. Ő a siker mellett nagyon sok támadásnak is ki van téve, ebből fakadóan neki nagyon sok olyan dolgot kell csinálnia, ami nem csak az ő személyét, de a csapatot is érinti. Ha így nézzük az edző több szempontból egy nagyon fontos tényezője, fogaskereke egy-egy ilyen klubnak, hisz olyan terheket is levesz a csapat válláról, amivel bizonyos helyzetben meg is zavarhatnák az ő munkájukat. Azt pedig teljesen természetesnek tartom, hogy mindenki a saját vérmérséklete szerint élje az életét, azt pedig bizonyos helyzetekben vállalja is fel. Vannak nehéz és kritikus megnyilatkozásai Mourinhónak, de ez azért van, mert neki nagyon sok plusz dolgot kell elviselnie, meg kell felelnie. Ezek mellett pedig az edzők toplistáján nagyon elől van, ezt idegileg is bírni kell, hogy valaki folyamatosan reflektorfényben legyen, folyamatos támadási felületet jelentsen, ez nagyon erőteljes jellemet feltételez. Neki mindig egy intézmény dolgairól kell gondolkodnia, minden rajta csapódik le.”

A hétvégén Barcelona – Real Madrid, mit vár a mérkőzéstől?

„Valahogy mostanában nem találjuk az ellenszerét a Barcelonának, de bízom benne, hogy ennek valamikor vége kell, hogy legyen. Bennem soha nincs bennem a vereség előzetesen. Nem tudom azt mondani, hogy kikapunk. Bízom benne, hogy egy góllal jobbak leszünk.”

Meglesz a bajnokság a Madridnak?

„Abszolút meglehet. Itt egy hihetetlen menetelésről beszélünk. Több fronton kell folyamatos fizikai és szellemi terhelést elviselniük a játékosoknak és edzőknek.”

A Bajnokok Ligájában túl vagyunk a Bayern elleni első mérkőzésen, Ön szerint bejuthat a „Királyi Gárda” a döntőbe?

„Az első meccsen elért 1-2 nem ledolgozhatatlan. Nincs semmi veszve. Bízom benne, hogy a hazai környezet jótékony hatással lesz a csapatra. Idegenben egy nagy figyelmetlenség előzte meg a bajorok második gólját.”

Hogyan képzeljük el egy meccs közben? Csendesen ül és nézi, vagy pont az ellenkezője, egyszerűen le sem tud ülni?

„Amikor Real meccs van, akkor nálunk megáll az élet, kapok én is egy mezt, általában Kaká mezében ülök a televízió előtt, sállal a nyakamban és a fiammal együtt izguljuk végig a mérkőzéseket. A fiamat erőteljesebben meg is viseli egy-egy kudarc. Persze egy-két szituációban kikelek magamból. Én nagyon szerettem meccsre is járni például. Egy-egy megoldás, helyzet belőlem is kicsal egy-két szélsőségesebb indulatot.”

Ha Ön lenne az edző, kit látna szívesen a csapatban? Mely posztokon szorulna erősítésre a csapat?

„Az a helyzet, hogy én, mint színházi ember, mint csapatjátékos nem mernék ilyen javaslatot tenni. Az edző pontosan ismeri a belső viszonyokat, hogy hol van az, ahol gyengébb a láncszem. Bizonyos helyzetben én a színházban is azt látom, hogy bár kívülről úgy tűnik, hogy nem működik valami jól, belül attól még nagy erőt képviselhet a kritikus személy, olyan erőt, ami a csapatjáték szempontjából nagyon fontos. Ezt csak az az ember tudja megítélni, aki napi kapcsolatban van ezekkel a játékosokkal.”

Mi a legjobb és legrosszabb emléke, ami a Real Madridhoz köthető?

„A legrosszabb az, amikor Raúl elment. Ebből fakadóan volt egy antipátiám Mourinhóval szemben is. (Nevet). A legkedvesebb remélem az lesz, amikor most hétvégén megverjük a Barcelonát.”

Üzenne valamit az olvasóknak?

„Nehéz megfogalmazni igazán. Ha így haladunk, ahogy eddig ebben az évben, akkor biztos vagyok benne, hogy bajnokságot nyer a csapat. Szeretném, ha a BL-t is mi nyernénk. Azt üzenem a szurkolóknak, hogy sok olyan napunk legyen, amikor nem a depresszióba hajt minket az eredmény, hanem eufórikus állapotban sörözhetünk a fiainkkal, barátokkal.”

(A képek a kisalföld.hu, blikk.hu, 7óra7.hu oldalakról származnak – a szerk.)

A Tudtad, hogy ő is madridista? – interjúsorozatunk korábbi részeinek közlése hamarosan folytatódik, miközben természetesen már az új interjúkon is dolgozunk! (A szerkesztő).