A 42 éves angol szakember minden reggel Valdebebasba veszi az irányt, hogy olyan játékosoknak segítsen a fejlődésben mint Cristiano Ronaldo vagy Gareth Bale, és egy olyan csapat edzői stábjában dolgozik akik döntőt játszanak a Spanyol Kupában, vezetik a spanyol pontvadászatot és gyakorlatilag már a legjobb nyolc között vannak a Bajnokok Ligájában is.

Ezeken a szép tavaszi napokon Paul Clement szinte el sem hiszi, mekkora fordulatot vett az élete – a Daily Mail-nek adott interjújában beszélt az őt ért tragédiákról és arról, hogyan jutott idáig egy olyan ember, akinek tíz éves korában meg kellett élnie, hogy édesapja öngyilkos lett.

Bármi lehetséges: „Tizenöt évvel ezelőtt még tornatanár voltam, hihetetlen út van mögöttem azóta. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a Real Madridban fogok dolgozni, viszont ez a fordulat megtanított arra, hogy szinte bármi lehetséges a következő tizenöt évet tekintve is”.

Egy olyan korszakban, ahol az angol trénerek elvileg kimennek a divatból, Clement-nek nem lehet oka panaszra Carlo Ancelotti segítőjeként a világ legnagyobb futball klubjánál. Clement az az ember, aki annyira lenyűgözte az olasz mestert a Chelsea-nél, hogy később a Paris Saint-Germain csapatában is együtt dolgoztak, majd közösen utaztak tovább a spanyol fővárosba is hogy ezt a kalandot is együtt éljék meg. Jelenleg nem kisebb legenda, mint Zinedine Zidane lép oda hozzá nap mint nap, tanácsokat kérve az angol trénertől: „Tényleg meg szeretne érteni mindent, hogy mit csinálunk és azt is hogy azt miért csináljuk, nagyon kíváncsi. Fantasztikus játékos volt és komoly ambíciói vannak hogy ő is edző legyen”.

Milyen érzés Madridban dolgozni? „Nagyon szép hely ez, ahol most dolgozhatok. Az életstílus, az időjárás, az emberek, minden – a feleségem és a családom is imád itt lenni. Sok dolog keveredik errefelé, de az időjárás nagy hatással van az ember életére. Emlékszem volt olyan időszak Párizsban, amikor hat hónapig nem is láttuk a Napot”.

Egy tragikus kezdet

Ancelotti és Clement mostanság úszkál az elismerésben, a csapat jól játszik és olyan magabiztosan teljesít, ahogyan azt el is várják tőlük. Mégis van egy tragikus hiányzója a kirakósnak. Nick Broad, aki a Chelseanél és a PSG-nél is együtt dolgozott velük, és aki minden bizonnyal Madridba is velük tartott volna, autóbalesetben elhunyt tavaly januárban.

Clement számára nem ez volt az első alkalom, hogy családját hasonló tragédia érte. 1982-ben – mikor Paul még csak tíz éves volt – édesapja, a QPR és az angol válogatott játékosa Dave Clement öngyilkos lett egy lábtörés okozta súlyos depresszió következtében. Paul Clement Nick Broad halálának körülményeire is örökké emlékezni fog: „Január 18-a volt, emlékszem mikor kisétált az ajtón azt mondta, majd hívjuk fel őt később. De ő megelőzött minket, felhívott és azt mondta: „Lehet hogy a segítségedre lenne szükségem, itt küszködök. Lerobbant az autóm és itt vagyok az út szélén”. Mikor visszahívtam, a telefonja már csak csöngött és csöngött, de ő nem vette fel – nekimentek az autójának”.

Nick Broad 38 évesen hunyt el, mikor egy másik autó nekiszállt miközben ő a segítségre várt az út mentén. „Egészen biztos vagyok benne hogy most ő is itt lenne, mert tudom hogy Carlo nagyra becsülte őt. Igazi tehetség volt, mikor a temetésén beszéltem akkor is azt mondtam, hogy ő volt Carlo legjobb igazolása. Hihetetlen szakértelemmel rendelkezett, és a mai napig nagyon hiányzik nekünk. Sok mindent továbbvittünk abból a tudásból, amit ránk hagyott, de ez természetesen nem ugyanaz mintha az ő agyával gondolkoznánk. A Chelsea-ben is együtt dogoztunk, de ott még nem voltunk olyan viszonyban, mint amilyenben Párizsban lettünk. Nick, a felesége és az én nejem jó barátok lettek, és nagyon sok dolgot csináltunk együtt Franciaországban”.

A Chelsea és a Paris Saint-Germain játékosai és szakmai stábjának nagy része is jelen volt a temetésen, Clement számára pedig ez az eset adta meg az igazi lökést a környezetváltozásra: „Könnyebbé tette számomra a döntést, hogy elhagyjam Párizst. Nem az ottani emberek tehettek róla, mert varázslatos módon kezelték a Nick-kel történteket. Nehéz időszak volt, bár az emberek mindig a csapat egy remek időszakaként tekintenek majd vissza rá, hiszen megnyertük a bajnokságot is”.

Broadhoz hasonlóan Clement is Ancelotti sikerei alatt nőtt nagyra. A Chelsea-ben az U16-os utánpótlást edzette, majd Scolari menesztésével 2009-ben rögtön a felnőtt csapat kispadján találta magát beugróként Ray Wilkins mellett, egy mérkőzés erejéig amíg Guus Hiddink átvette a csapat vezetését, később pedig már Ancelottival karöltve dolgozhatott együtt a kékeknél.

Bár Paul Clement soha nem űzte profi szinten a sportot, a labdarúgás az ereiben van. Édesapjához hasonlóan testvére, Neil Clement is az élvonalbeli védő volt, tíz éven keresztül a West Bromwich Albion csapatát erősítette és karrierje során több mint 300 hivatalos mérkőzésen lépett pályára.

Clement érthető módon szomorú, amiért apjuk nem élte meg a sikereiket: „Mindig sok olyan embert látok, akik apám generációjához tartoztak, ő most lenne 66 éves, Harry Redknapp pedig például most 67. Bárkivel beszélek, mindenki nagyon elismerően beszél róla, mind játékosként mind pedig azért amit a pályán kívül tett. Tíz éves voltam mikor elhunyt, de így is van pár élénk emlékem arról, hogy fociról beszélgettem vele”.

„Épp akkoriban kezdett elgondolkozni azon, hogy edzőként folytatja, a labdarúgó szövetségnél megszerezte az edzői engedélyét is. Úgy gondolom, hogy elültetett bennem valamit az, hogy olyan fiatalon már együtt mentem vele az edzésekre, már-már a vérembe került a labdarúgás”.

Dave és Neil Clement

Paul Clement egyik első munkahelye az írek U21-es válogatottja lett, ahol szerencséjére azzal a Don Givens-szel dolgozhatott együtt, aki a Queens Park Rangersben még együtt rúgta a bőrt és jó barátságban is volt édesapjával: „Nagyon szép volt, mert Don és apám nagyon közel álltak egymáshoz, igazán különleges lehetőség volt számomra hogy együtt dolgozhattam vele. Don is szeretett apámról beszélni, mert egy nagyszerű barátot veszített el a személyében. Annak idején mindent együtt csináltak, egy környéken éltünk Berkshire-ben ezért együtt utaztak az edzésekre is. Nagyon jó volt hallani azokat a kedves történeteket, amiket más embertől soha az életemben nem hallhattam volna”.

A depresszióról: „Még most is úgy gondolom, hogy ezek a fajta mentális egészségügyi problémák tabunak számítanak, nagyon kevés ember áll ki és beszél róla. Egy kicsivel nagyobb az ezt körülvevő elfogadás, de nem csak a labdarúgásban, hanem az egész társadalomban gyakori problémának számít. A focisták sem emberfelettiek, lehet hogy néhányan rengeteg pénzt keresnek de ugyan olyan normális emberek mint bárki más, és őket is érintik ilyen gondok”.

A Chelsea-ifiktől a nagy csapatig

Paul Clement lassan de biztosan érte el azt a szintet, ahol most van. Számára soha nem volt igazán lehetőség a profi labdarúgó karrier ezért inkább az egyetemi tanulmányokat választotta, majd a Glenthorne gimnáziumban tanított, Sutton-ben. Először a Chelsea ifjait edzette, majd a Fulham-től kapott ajánlatot ahol szintén az utánpótlással foglalkozhatott. Ekkor jött az Írországi megbízás, majd a visszatérés a kékek akadémiájához.

Most azonban olyan játékosokért felel, mint a majd’ százmillió eurós Cristiano Ronaldo és Gareth Bale, korábban pedig Zlatan Ibrahimovic és David Beckham edzésein is koordinált a Paris Saint-Germain csapatánál: „Azt hiszem a legkényelmetlenebb időszak számomra az volt, amikor az utánpótlás csapattól a felnőttekhez kerültem a Chelsea-nél. Mindig is megkérdőjeleztem magamban, hogy készen állok-e egy ekkora előrelépésre, hogy megvan-e hozzá a kellő tudásom. Igazi átmeneti időszak volt számomra. Egy olyan öltözőbe léptem be, ahol Michael Ballack, Németország kapitánya és John Terry, az angol válogatott kapitánya volt. Frank Lampard, Ashley Cole is nagy emberek, Petr Cech igazi vezéregyéniség, és Didier Drogba is ott volt a csapatban. A keret tele volt erős egyéniségekkel és személyiségekkel, akik akkoriban tényleg a csúcsformájukat hozták, nagy élmény volt számomra ott dolgozni”.

Párizsban már könnyebb volt: „Mikor aztán Párizsba mentem, ilyen tapasztalatok után már nem voltak bennem kétségek és tényleg úgy éreztem, hogy készen állok a feladatra. Még több önbizalmat adott, hogy Zlatannal és más nagyszerű játékosokkal dolgozhattam együtt, és hogy a végén bajnokságot is nyertünk a csapattal. Most pedig egy még nagyobb klubnál vagyok, ami szintén jót tesz nekem”.

Egy kis móka Ibrával

Ha az ember nap mint nap ilyen kaliberű játékosokkal dolgozhat együtt, megvan rá a lehetősége hogy igazán közelről figyelje meg őket: „Mikor Párizsban voltam, Zlatan épp akkor lőtt négy gólt Anglia ellen, akkor szerezte azt a híres ollózós gólt is. Mikor visszajött hozzánk az edzésre, mindenki izgatottan várta az érkezését ő pedig hatalmas vigyorral az arcán jelent meg, különösen akkor mikor meglátott engem, mint angolt. Ekkor azt mondtam neki: „Nézd Zlatan, gratulálok. Nagyszerű voltál, négy gól Anglia B-csapata ellen!”.

„De aznap a pályán olyasmit láttam, amit azelőtt soha életemben. Kis csoportokban edzettünk, és szerintem még mindig benne volt az az extázis, amit az Anglia elleni mérkőzés adott neki. Az elsőtől az utolsó labdáig hajtott, azelőtt senkit nem láttam ilyen magas szinten edzeni. Aztán lőtt egy majdnem ugyanolyan ollózós gólt mint Anglia ellen, annyi különbséggel hogy itt kis pályán játszottunk és egy 2×1 méteres kapuba talált be. Mindenkinek leesett az álla és azt mondták: „Istenem, megint megcsinálta”. Senkit nem láttam még így edzeni, és ez egy igazi egyszeri és megismételhetetlen pillanat volt számomra”.

A kérdés amire most igazán kíváncsiak lehetünk az, hogy mikor kerül be az illusztris önéletrajzába egy vezetőedzői munka. Egy olyan világban ahol az angol edzők száma igencsak csökken, a Real Madrid második számú kapitánya vajon elvállalná egy Premier League-ben szereplő klub irányítását? Az ajánlatokat egyelőre elutasította.

A jövőjéről: „Jelenleg nagyon élvezem ezt a munkát, és addig szeretném folytatni ameddig csak lehet, ettől függetlenül megvan bennem a vágy hogy egyszer vezetőedző legyek. Azt hiszem tényleg csak attól függ, hogy a megfelelő ajánlat érkezik-e a megfelelő klubtól, és a megfelelő tulajdonossal. Nem tudom hogy ez egy, vagy éppen öt év múlva jön el, de mindenképp szeretnék eljutni arra a szintre. Carlo azt mondta, hogy legközelebb már ki kellene használnom a lehetőséget, de nem hiszem hogy ezzel meg akarna szabadulni tőlem. Hisz bennem és ezt el is mondta nekem, ami nagy önbizalmat adott nekem”.