Egy káprázatos név ami egy káprázatos játékost takar, akit mindig elismerés övezett, útja trófeákkal szegélyezett játékstílusa pedig elegáns. Gólt szerzett egy győztes Világbajnoki és egy győztes Bajnokok Ligája döntőben és az Aranylabda sem hiányzik személyes gyűjteményéből. Ezúttal a Daily Mail borult térdre a francia legenda karrierje előtt, egy ilyen cikk pedig természetesen a Madridom.hu hasábjairól sem hiányozhat.

Voltak idők, amikor Zinedine Zidane személyisége és játékának ereje elég volt ahhoz, hogy csapata a középszerűségből a ragyogásba váltson át. Thierry Henry Istennek, Pelé a Mesternek, Platini pedig a Királynak nevezte, az ember viccesen azt gondolná, maga Jézus Krisztus már-már bosszankodik is miatta hogy ő kimaradt az összehasonlítások sorából.

De sok történet végén ott van egy csavar, a francia legenda esetében ez egy Marco Materazzi mellkasára mért fejesben manifesztálódott, utolsó hivatalos tétmérkőzésén. A 2006-os Világbajnokság döntőjében már a hosszabbítást gyűrték a játékosok, próbálva kimozdítani a mérleget a döntetlen állásból. Zidane mindig is kitűnt a nagy pillanatokban, ekkor azonban – kis túlzással persze – negatív hősként kerülhetett be a szurkolók emlékezetébe, a játékvezető leküldte őt a pályáról majd Franciaország válogatottja a tizenegyespárbajban elvérezve veszítette el a döntőt.

Mindenkiben ott van a kép, amikor Zidane lehajtott fejjel elsétál amellett az arany trófea mellett. A serleg mellett, amihez az ő elengedhetetlen teljesítményével került ilyen közel a francia válogatott, eredményes volt Spanyolország ellen a nyolcaddöntőben, Portugália ellen az elődöntőben, és a döntőben is ő szerezte a mérkőzés első találatát egy panenka büntetővel.

Bár Materazzi sosem ismerte el, azt beszélik az olasz játékos övön aluli ütést mért Zidanera azzal, hogy édesanyját és nővérét szidta a pályán, amire a világon mindenki ugrott volna, nem csak a Real Madrid jelenlegi edző asszisztense. A francia 3.260 font pénzbüntetést kapott és három napnyi közérdekű munkára ítélték az eset miatt. Sajnálja amit tett, de soha nem bocsát meg Materazzinak.

Emlékezetes, bár a sok csillogás és varázslat mellett mégis felejthető zárása volt ez a történet karrierjének, ami Európában a Bordeaux-ban nyújtott kiemelkedő teljesítményével hívta fel magára igazán a figyelmet az 1995/96-os szezonban. Eric Cantona, elmondása szerint már évekkel korábban Sir Alex Ferguson tudtára adta, milyen tehetséges játékos Zizou, de a menedzser végül egy másik játékos mellett tette le a voksát.

Zidane az 1996/97-es szezonban lépett az Old Trafford gyepére, azon a Bajnokok Ligája találkozón a Juventus csapatát erősítette. Az olasz alakulat győzni tudott aznap este, Ferguson megtudta miről maradt le, a Scholes, Beckham és Giggs-féle játékosok pedig tanultak a hibáikból és a Juventus erényeiből, a következő évben pedig megnyerték a csoportkört. Egy évvel később az elődöntőben a Juventus ellen tovább is jutottak a fináléba és triplázott a manchesteri alakulat. Zidane eddig a pillanatig két alkalommal jutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, de egyszer sem tudta magasba emelni a legbecsesebb trófeát – előbb a Borussia Dortmund, majd a Real Madrid gondolta úgy, hogy náluk jobb helyen van a serleg.

A Real Madrid 1998-as Bajnokok Ligája győzelmének évében azonban Zidane-ra egy igazán emlékezetes nyár várt. A hazai rendezésű Világbajnokságon a döntőben a francia válogatott 3-0 arányban győzte le Brazíliát, Zizou ebből két gólt vállalt – érdekesség hogy ezen a két találaton kívül nem is szerepelt gól a neve mellett a tornán, bár ezt egy ilyen álomba illő döntő után minden bizonnyal ő sem bánja. Milliónyi ember ünnepelte a győzelmet a Champs-Élysées-n, a mérkőzés legjobbjának képét pedig a „Köszönjük Zizou” felirattal vetítették ki a Diadalívre. Ezt a nyarat követte az Aranylabda és a FIFA ÉV Játékosa díj is.

Két évvel később, a 2000-es Európa Bajnokságon ő lett a torna legjobb játékosa, Franciaország pedig újabb aranyérmet ünnepelhetett. A Spanyolország elleni negyeddöntőben egy varázslatos szabadrúgásgóllal, a Portugália elleni elődöntőben pedig egy hosszabbításban szerzett Aranygóllal tette le névjegyét a tornán.

2001-ben eljött az idő a továbblépésre, és egy kupac trófeával a zsebében a Real Madrid csapatába igazolt, ennek költségvonzata a blancók számára megközelítőleg 75 millió euró volt, ezt a kiadást azonban soha nem bánta meg a klub, Zidane gyűjteménye pedig végre kiteljesedhetett a 2002-es Bajnokok Ligája győzelemmel, ahol a döntőben meglőtte élete egyik legnagyobb és legemlékezetesebb gólját – az a találat minden madridista szívében örökké megmarad.

Az ezt követő évben megszerezte első és egyben utolsó spanyol bajnoki címét. Klubkarrierjét 861 hivatalos tétmérkőzéssel és 125 góllal zárta, a válogatott mezt 108 alkalommal öltötte magára és 31-szer talált be az ellenfelek kapujába, 1998 és 2000 után pedig 2003-ban is bezsebelte a FIFA Év Játékosa elismerést. Naphosszat sorolhatnánk az egyéni elismeréseit, de egyik sem adja át igazán azt a tehetséget, azt a varázslatot amit a pályán láthattunk tőle. A díjak nem mutatják, hogyan táncoltatta meg a labdát egy passz lehetőségét keresve, nem mutatják hogy milyen jól játszott a területekkel a pályán, nem olvashatjuk ki belőlük hogy milyen elképesztő technikával szerzett gólokat a legfontosabb pillanatokban is a Real Madrid és Franciaország élő legendája.

A 2006-os Világbajnokságon az incidense ellenére őt választották a torna legjobb játékosának, és ő lett a játék történelmének negyedik olyan játékosa, aki Világbajnoki döntőkön három gólt tudott szerezni. Kiválogattunk néhányat a számtalan elismerő szóból amit Zinedine Zidane karrierje során, vagy annak lezárása után kapott:

 „Zidane egy másik bolygóról érkezett. Mikor a pályára lépett, a másik tíz csapattársa is hirtelen feljavult” Zlatan Ibrahimovic

„Zidane a történelem egyik legjobbja, igazán varázslatos játékos” Franz Beckenbauer

 „Kicsit magamra emlékeztet, bár én egy kicsivel fürgébb voltam. Megéri kimenni miatta a stadionba, az egyik legjobb játékos akit valaha láttam” Alfredo di Stefano

„Zidane a mester. Az elmúlt tíz évben senki nem volt hozzá fogható, a legjobb játékos a világon” Pelé, 2006

„A legjobb akit valaha láttam, őrület volt vele játszani. A szurkolók korábban érkeztek a Bernabéuba, csak hogy lássák őt bemelegíteni” Roberto Carlos

„Amit a labdával művelt, a legtöbbünknek csak álom marad” Xabi Alonso

„Franciaországban mindenki rájött, hogy Isten létezik, és visszatért a francia válogatottba” Thierry Henry

„Ő volt a legjobb a pályán, megérdemelten lett a torna legjobbja. Mindig is csodáltam őt, és a mai napig őrzöm az egyik mezét a szekrényemben, amit a Juventus – Perugia meccsen cseréltem el vele” Marco Materazzi, 2006

Zizou jelenleg Carlo Ancelotti és Paul Clement mellett tanulja az edzői szakmát, és komoly céljai közé tartozik hogy egyszer ő is csapatot irányíthasson. Hogy ez a csapat a Real Madrid lesz vagy egy másik klub, esetleg a francia válogatott? Ezt egyelőre senki, talán még ő maga sem tudja, minden esetre várjuk a legenda karrierjének folytatását és bízunk benne, hogy edzőként is olyan sikeres lesz majd, mint játékosként volt. Természetesen regényt lehetne írni Zidane pályafutásáról, és szinte lehetetlen olyan cikket összeállítani, amiből nem hiányoznak a francia játékos karrierjének bizonyos meghatározó momentumai. Szerinted mi maradt ki? Számodra mi volt a legemlékezetesebb „Zidane-pillanat”?