A második nap beszámolója. Feburár 5.

Február 4-én éjjel, amikor a szállodába visszaértem, úgy feküdtem le aludni, hogy az Emilio Butraguenoval és a Real Madrid TV riporterével való találkozást talán egyetlen élmény sem fogja megközelíteni a közeljövőben. Tévedtem. Nem is egyszer.

A „csipet-csapat” a bőséges és finom reggeli elfogyasztása után útnak indult a Szentélybe, hogy megcsodálhassák Madrid egyik fő látványosságát, a Bernabéu túrát. Én külön utakon jártam, hiszen a mai napra is tartogattunk nekik egy különleges programot. A Fehér Vikingek Szurkolói Egyesület (elérhetőségért kattints az egyesület nevére)  jó kapcsolatait kihasználva egy közös ebédet szervezett le Madrid – talán nevezhetjük leghíresebb – Real Madrid kötődésű bárjába,  az El Rincón de Toñínba.

Az ebéd házigazdája a Capote y Monteras Peña volt, akik rögtön ajándékokkal halmoztak el minket, és rajtunk kívül még a kuvaiti, a floridai, a brazil és a katari szurkolói egyesület elnökei is tiszteletüket tették. Az ebéd „sztárvendége” pedig nem más volt, mint az AS főszerkesztője, Spanyolország egyik legnagyobb madridistája, Tomas Roncero volt, aki üzent is a hazai szurkolóknak. Magyar felirattal természetesen elláttuk a videót. (A vele készült interjút később olvashatjátok majd)

Természetesen mi sem érkeztünk üres kézzel, hiszen Toñinak egy Fehér Vikinges sállal, Tomasnak pedig egy emlékplakettel készültünk, amelyen a La Decima Himnusza volt olvasható, spanyolul és magyarul.

Az ebéd pazar, családias hangulatban zajlott (amelyről az AS TV és a nyomtatott sajtó is beszámolt), amely során, az előétel és a leves után Toñín híres Cocidoját is elfogyaszthattuk remek borok és sörök társaságában. Ha már szóba került az alkohol. A kedves útitársaim bivalyerős hazai házi pálinkával leptek meg az út során. A magyar ember ugye szereti megismertetni értékeit a más országok lakóival, ezért úgy döntöttem, hogy az ebédre viszek ebből a finomságból Tomasnak és Toñínnak is. Utóbbi úgy gondolta, hogy kemény fiatalember, hiszen elmondása szerint a bárjában található 74%-os alkoholtól már megedződött, de ettől az italtól még öt perc múlva is izzadt a homloka. Señor Roncero reakcióját pedig az alábbi videón láthatjátok:

A program végéhez közeledve közösen köszöntöttük fel Cristiano Ronaldót születésnapja alkalmából, amelyet Tomas és az AS stábja eljuttatott a portugál gólvágónak, majd másnap írásban is beszámoltak róla.

A késői ebéd számomra öt órakor ért véget, amikor bekövetkezett az, amire előzetesen nem számítottam. A Pena Katar elnöke ugyanis felajánlotta nekem, hogy elmehetek velük Valdebebasba, és nem pusztán elé, ahol a szurkolók általában a játékosokat várják, hanem egy Valdebebas-i túrára… Az odafelé tartó úton azon gondolkodtam, hogy álmodom vagy vajon ez tényleg velem történik? Amikor az őr átengedett minket a sorompón és megpillantottam a gyönyörű épületet, tudatosult bennem, itt vagyok.

Igazából nem tudom, hogy hogyan is tudnám átadni mindazt, amit ott láttam, de azért megpróbálkozom vele (A cikk végére tettem be több exkluzív képet, amelyek minőségéért elnézést, de telefonnal készültek, mivel nem számítottam ilyen túrára). Az első épület, amelybe beléptünk a Castilla és a fiatalok bázisa volt. Az első irodában három úriember ült, egyikük Hierro volt… Sokk 1.0. Az itt található konditermet, rehabilitációs szobákat és minden mást, csak a Castilla és a fiatalabbak használják. Egyetlen kivétel van; amennyiben egy játékos hosszabb ideig sérült, mint most Modric vagy mint Jesé volt, akkor ők is ezeket a helységeket használják. Külön szoba van kialakítva szülői értekezletnek, ahol az edzők elmondják a gyerekekkel kapcsolatos aktuális dolgokat, mit egyenek, hogyan aludjanak, hogyan töltsék a pihenőidőt, stb, stb.

Sokk 2.0 Az épületből kilépve egy edzőpályához érkeztünk, ahol éppen Zidane tartott edzést a Castillának, akik egymás ellen játszottak, és a Bálványom serényen osztotta az instrukciókat Odegaardéknak. A sokk 3.0 akkor ért, amikor három méterrel mellettünk mentek be az öltözőbe Zizouék… Sajnos nem lehetett kontaktba lépni vele, a biztonsági őr és a túravezető ezt szigorúan vette. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha nem mennék többet Madridba, akkor fix, hogy letámadtam volna, de a jó kapcsolatot nem akartam felrúgni egy partizánakcióval. (mint utólag kiderült, nem csak az én fejemben fordul meg a dolog, a brazilok elnöke is majdnem rástartolt)

Ezt követően átsétáltunk abba az épületbe, ahol a „nagyok” élnek. Ping-pong asztal, biliárdasztal, szimulátorok, kosárpalánk, óriási medence, napozóterasz, net szoba szolgálja a kényelmüket, és egy mozi terem is, amit néha Carlo arra szokott használni, hogy utasításokat adjon a csapatnak. Az épületben van egy mini trófea terem, ahol főleg a Bajnokok Ligája diadalokról kiállított ereklyék találhatóak meg, de külön öröm volt látni számomra, egy vitrint, tele Puskás ereklyékkel. Itt gyorsan megjegyzem azt is, hogy a túra végén az épületet elhagyva egy Puskás mellszoborral búcsúzik a létesítmény. Büszke voltam, na. De most vissza az épületbe még.

A túra végéhez közeledve eljutottunk arra a szintre, ahol a játékosok apartmanjai találhatóak meg, az egyikbe bebocsátást nyertünk. A túravezető elmondta, hogy mindegyik szoba ugyanúgy néz ki, és méretben is megegyeznek, egyedül a vezetőedzőé nagyobb. A szobába belépve egy kis nappali fogad, egy óriás tv-vel, ahonnan vagy a hatalmas erkélyre (kilátás a pályákra) vagy a hálóba lehet belépni. Talán írnom sem kell, hogy minden a Real Madrid címerrel van hímezve. A hálóból a fürdőszobába lehet bemenni, ahol hidromasszázsos kád és külön hidrós zuhanyfülke áll a játékosok rendelkezésére.

A szobát elhagyva végigjártuk a szintet, ahol minden játékos szobájának az ajtaja előtt elmentünk. Minden ajtó ujjlenyomat olvasóval van ellátva és szomorúan konstatáltam, hogy az enyém nem nyitja Karim Benzemáét, (talán mégsem vagyunk rokonok teljes mértékben). Na de ha már ott voltam Karim szobája előtt, és pont volt nálam egy fotó a kisfiamról, aki Karim mezben pózol, gondoltam egy merészet. Megvártam, amíg a biztonsági őr elmegy a csoport után, majd a kaliforniai pena  tagja elém állt, én pedig az ajtó alatt becsúsztattam a fotót Karim szobájába. Erről aztán egy képet is feltöltöttem az Instagramra, amit Benzema kedvelt is. Igaz egy fokkal vagányabb lett volna, ha feltölt egy fotót a fényképpel, de elsőre megelégszem ennyivel.

Végezetül Valdebebas sajtó szobájába mentünk, ahol természetesen nem maradhattak el a fotók, amolyan legyél Ancelotti módra beállva.

A nap azonban nem lett volna talán kerek, ha nem látogatunk el egy Real Madrid meccsre, igaz ezen az estén egy Euroliga kosármérkőzés jutott a Vikingeknek. Azonban egy igazi csemegére sikerült bejutni, hiszen az ellenfél a Barcelona volt, akit a Királyi Gárda lemosott a pályáról. Igaz, hogy a a jegyem a 17. sorba szólt, de ismét a jó barátságnak köszönhetően a helyi, két legnagyobb szurkolói egyesülettel együtt, a második sorból szurkolhattam végig a mérkőzést. A hangulat pazar volt, az eredmény még inkább, csak azt sajnáltam, hogy a meccs hamar elrepült, és a napnak vége lett. De nem úgy a hétnek, amely az utolsó napra is tartogatott meglepetést számomra. Erről bővebben holnap… Köszönöm, ha végigolvastad.

Aki többet szeretne megtudni a Fehér Vikingek Egyesületről, és tagja szeretne lenni egy remek közösségnek. És nem utolsó sorban esetleg szeretné élőben megtekinteni kedvenceit, akár a Bernabéuban, akár idegenben, az a következő linkeken tájékozódhat:

Az egyesület honlapja: vikingosblancos.hu

A korábbi utazások tételesen felsorolva ide kattintva találhatóak

A csatlakozási tudnivalókat ide kattintva olvashatjátok

Jelentkezés utazásra: ide kattintva elérhető űrlapunk

Egyéb információkat pedig az [email protected] e-mail címen lehet kérni.

Utazásszervezéssel kapcsolatos dolgokról a [email protected] e-mail címen lehet érdeklődni.