Rendhagyó interjúval készültünk olvasóinknak a riói olimpia előtt. Az oldal tematikájától kicsit eltérően most inkább egy másik sport került előtérbe, egy rendkívül népszerű és sikeres sportoló által. Berki Krisztián 2012-ben szerzett olimpiai aranyérmet Londonban, tornászként, lólengésben. A most következő nyári játékokon nem lehet ott, így nem védheti meg a címét, ám határozott céljai vannak a jövőre nézve. Apukaként, Batman-fanként, példaképként, olimpiai bajnokként jöjjön most Berki Krisztián…

Idén érettségiztél, hogy sikerült? Melyik volt a nehezebb rész, a kislabdadobás vagy inkább a szóbeli?

Ez tévedés, megvan az érettségim, 2004-ben szereztem meg a Kovács Pál Gimnáziumban. Mivel szerettem volna újra egyetemre felvételezni, a magasabb pontszám miatt testnevelésből pótérettségiztem, hiszen 2004-ben még más volt a felvételi rendszere. A gyakorlattal nem volt gond a sérülésemig, a szóbeli szintén jól sikerült, így jól zártam a vizsgákat.

Kérlek, olvasóinknak egy kicsit mesélj pályafutásod elejéről, hogy került előtérbe a torna?

Örökmozgó gyerek voltam, sokat lógtam a házunk előtti játszótéren is, folyton ott csüngtem valamelyik mászókán. A szomszédban egy torna edző lakott, aki látta ezt, s egyszer becsöngetett hozzánk, mert annyira tehetségesnek gondolt, hogy a szüleimmel beszélni akart arról, hogy járjak tornázni. El is kezdtem, 4,5 éves voltam akkor, s azóta a tornacsarnok a második otthonom. Az első két hétben sírva mentem, sírva jöttem, de aztán nagyon megszerettem, és ez a szerelem a mai napig tart.

Sosem volt olyan pillanat, amikor úgy gondoltad, hogy ennek nincs értelme, nem érhetsz el semmi komolyat?

Az nem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyjam, de tény, hogy középiskolás koromban néha nehéz volt rávenni magam, hogy ameddig a többiek a plázákba mennek szórakozni, addig én edzésre menjek. Ám aztán 2000-ben láttam a tévében Csollány Szilveszter olimpiai aranyát, s ekkor fogtam fel: akár én is lehetek olimpiai bajnok. Onnantól csak ez a cél lebegett a szemem előtt.

Más sport nem jött szóba komolyabb szinten?

Nem. A torna rendkívül időigényes, melós sportág, emellett semmi sem fér bele, s részemről sem volt különösebb kíváncsiság más sportágak felé. Jó, azt bevallom, a száguldás, a sebesség nagyon érdekel, de ez megmaradt hobbi szinten.

Azt olvastam, hogy úszni nem tudsz. Történt valami esetleg kisgyerekként, vagy egyszerűen sosem akartad megtanulni?

Ez sem igaz így, tudok úszni, csak nem szeretek. Nem mondom, hogy a 400 vegyest le tudnám úszni, de nem süllyedek el a vízben. Gyerekkorban nem voltak jók az úszóedzéseim, szó szerint belöktek bennünket a mélyvízbe, ez igen negatív hatással volt rám, s ezért sosem sikerült megbarátkoznom az úszással.

Mi a helyzet a futballal? Suliban, esetleg hobbiszinten játszottál, vagy inkább csak a tévében nézed?

Az edzések előtt olykor szoktunk bemelegítésképpen focizni a tornacsarnokban. Nagyon élvezzük, gumilabdával és mezítláb jászunk zsámolyokra, néha ez inkább kapura történő lábtenisznek néz ki, mint kispályás focinak. De mindenképpen jó móka!

Ha már iskola, úgy hallottam, hogy gimi első osztályban történelemből megbuktál, inkább mindig a sport volt előtérben számodra?

Akkoriban már nagyon sok volt az edzés és a verseny, s nem tagadom, hogy nem a tanulás volt az első, hanem a sport. A törit amúgy sem kedveltem, a reál tárgyak valamiért jobban lekötöttek. Ettől függetlenül becsülettel végigjártam a középiskolát, érettségiztem is, a versenysport mellett pedig pár évig jártam az Eszterházy Károly Főiskolára is Egerbe. Sajnos, azt nem tudtam befejezni, egyszerűen nem volt időm már rá, de most felvételiztem a Debreceni Egyetem sportszervező szakára, s határozott célom, hogy megszerezzem a diplomát.

Milyen mérkőzéseket nézel? A magyar válogatott találkozóit gondolom nem hagyod ki, de egy Mezőkövesd – Paks NB I-es meccs is megmozgat?

Nem vagyok focirajongó, nem tud lekötni egy 90 perces mérkőzés. Szabadidővel amúgy sem állok jó, hiszen a heti tíz edzés mellett olykor a családomra is alig jut idő. A válogatott Eb-meccseit mind láttam, s nagyon szurkoltam is a fiúknak, boldoggá tett a sikerük! Tavaly kint voltam a családommal a magyar-román meccsen is, de nagyjából ennyi fér bele, magyar bajnokit pár éve láttam utoljára, amikor az UTE meghívására Gyurta Danival a helyszínen néztük végig az Újpest-Fradi rangadót.

Mi a helyzet a külföldi focival, ha választanod kell, Real Madrid vagy Barcelona?

Szerencsére nem kell választanom, én a szép focit szeretem, de ahogy mondtam, nem sok időm jut focimeccsekre.

A Bajnokok Ligája döntőjét figyelemmel követted idén? Kinek szurkoltál? 

Nem láttam sajnos, azt tudom persze, hogy végül a Real Madrid nyert, s gratulálok is a csapatnak és a szurkolóknak!

Hogy élted meg a magyar labdarúgó válogatott sikereit az Eb-n?

Engem is magával ragadott a hangulat, mert ezúttal tényleg azt lehetett látni, érezni, hogy a srácok mindent megtesznek a sikerért. Mindig jó érzés, amikor a magyar sportolók eredményesek, tiszta szívből tudok örülni ennek, így csak gratulálni tudok a válogatottnak is! A magyar-portugál meccset egy rendezvényen, sok-sok olimpikonnal, sportolóval, sportot szerető emberrel néztem végig, fantasztikus élmény volt. Ez is csak azt erősítette meg bennem, hogy a magyar sportszerető nép, s nagyon hálás tud lenni minden magyar sportsikerért.

Hogy képzeljünk el téged, mint szurkolót? Persze nem csak egy focimeccsen, mi lesz, ha éppen Hidvégi Vid vagy Kovács Zsófia az aranyért küzd az olimpián?

Ugyanolyan vagyok, mint bárki más. Nagyon várom ezeket a döntőket, meccseket, s őszintén tudok örülni mások sikerének is. Az a lényeg, hogy minél több legyen, mert az az egész magyar sportnak, sőt, az országnak is jót tesz.

Mennyi esélyt adsz Vidnek és Zsófinak Rióban a végelszámolásnál?

Vid rutinos versenyző, ha koncentrál és hisz magában, akkor simán meglehet a döntő, s a legjobb nyolc között már bármi lehet. Bízom benne, hogy sikerül érmet szerezni. Zsófi a másik véglet, hiszen neki az első olimpiája lesz, rendkívül fiatal még, tőle a helyezés is óriási eredmény lenne már.

Hány aranyat vársz az olimpián, és kitől/kiktől?

Pontosan tudom, mennyire nehéz jó eredményt elérni egy olimpián, így számomra nem csak az aranyérmek jelentik a sikeres szereplést. Minden magyar sportolónak nagyon szurkolok, de különösen klubtársaimnak, Kozák Danának, Gyurta Daninak, STRONGAA sportolói társaimnak, Szilágyi Áronnak és Bernek Péternek, valamint barátaimnak, a Lőrincz-testvéreknek és Ungvári Mikinek. Ne feledkezzünk meg a paralimpikonokról sem, Krajnyák Zsuzsinak és Sors Tominak is nagyon-nagyon szorítok majd. A tornászokról pedig külön beszéltünk.

2020-ban Tokióban lesznek a játékok, mit gondolsz, esélyesként indulhatsz a tornán?

Még nagyon hosszú az út odáig, de nagyon bízom benne, hogy ott leszek, és az érmekért tudok küzdeni. Tokió a kedvenc városom, 2011-ben már nyertem itt vb-t, amely egyben a londoni olimpiai kvótámat is jelentette, így nagyon jó emlékekkel térhetnék vissza.

2024-ben akár Magyarországon is lehet az olimpia. Mit gondolsz erről a tervről, támogatod?

Londonban brit tornászok voltak a legnagyobb riválisaim, ehhez képest szinte hazai pályán versenyeztem a döntőben, annyi magyar szurkolt a helyszínen nekem. 2005-ben Debrecenben nyertem első Eb-aranyamat, ahol a közönség állva énekelte nekem a himnuszt. Csak néhány emlék, élmény, amelyeket átélhettem, így pontosan tudom, mit jelentene egy magyar sportolónak hazai közönség előtt versenyeznie egy olimpián. A foci válogatott körüli hangulat is megmutatta azt az összefogást, hangulatot, ami várhatna ránk, így sportolóként, olimpiai bajnokként nem is mondhatok mást: váljon valóra az álmunk, s legyen Budapesten a 2024-es olimpia!

Rengeteg aranyéremmel, olimpiai elsőséggel, mélypontokkal, sikerekkel a hátad mögött élsz a profi sportolói közegben. Egy kicsit kérlek mesélj erről, hiszen te tudod testközelből megítélni, hogy milyen napról napra egy igazán nagy célért dolgozni, szenvedni. A profi focisták is, legyen szó válogatottról vagy éppen a Real Madridról, ezt teszik minden nap. Szóval mi motivál még, hogy maradsz ilyen jó formában, és mi a legfontosabb neked ebben a témában?

Imádom a tornát, nagyon szeretek edzeni, s mivel egyelőre fizikálisan is bírom, nincs okom, hogy a visszavonuláson gondolkodjak. Mivel nem sikerült kijutnom Rióba, akad egy plusz motivációim is, mert szép eredményekkel szeretnék búcsúzni. Kovács István edzőmmel azt is tudjuk, látjuk, hogy van még helyem a lólengés mezőnyében. Ráadásul, már két éves is elmúlt a kislányom, s nagyon szeretném, ha Lia még láthatná édesapját versenyezni. Esetleg akár Tokióban is. Ezek kellő erőt adnak a napi 5-6 órás munkához, s a heti tíz edzéshez.

Lányos apukaként biztos érzékenyebb vagy, mennyire visel meg egy-egy kudarc, vagy éppen mennyire tudsz örülni egy-egy sikernek? 

Valóban, érzékenyebb lettem kicsit, de szerintem ez egy lányos apukánál belefér. 2007-ben hiába voltam aktuális Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes, csak vb arannyal juthattam volna ki a pekingi olimpiára. Akkor nagyon magam alatt voltam, nehéz volt újrakezdeni, de aztán kárpótolt az élet. Éppen ezért a tavalyi vb-kudarcot már sokkal jobban fel tudtam dolgozni, hiszen tudom, hogy az eddigi eredményeimet már senki sem veheti el tőlem. Már nagyon várom az őszi versenyszezont, motivált vagyok, lobog bennem a harci tűz, s éhes vagyok az újabb sikerekre.

Szeretnéd, ha Lia tornázna majd a későbbiekben, örülnél, ha követné a példádat?

Lia igazi hiperaktív gyerek, állandón mozgásban van, még mi sem tudjuk, melyik sportágnál köt ki, annyi minden érdekli. Az biztos, hogy alapsportágnak tökéletes és szerintem szükséges is a torna, de aztán meglátjuk, mi köti majd le…

A legnépszerűbb közösségi portálon nagyon aktív vagy, sok képet raksz ki az oldaladra. Korábban blogot is írtál. Fontosnak tartod ezt a fajta kommunikációt? 

Igen, fontosnak tartom a folyamatos kapcsolattartást a rajongóimmal, s jó érzés, hogy ilyen sokan kíváncsiak rám. Nincs mindig időm sajnos, hogy minden üzenetre válaszoljak, de igyekszem a bejövő kéréseknek, kérdéseknek megfelelni.

Mik a tervek a jövőre, lesz egyszer Berki torna iskola?

Egyelőre az élsport áll az első helyen, de menet közben szeretnék diplomázni a Debreceni Egyetemen is. Benne vagyok a Budapest 2024 sportolói bizottságában is, érdekel kicsit a gyerekekkel való foglalkozás is, de nem szeretnék kapkodni, van még időm eldönteni merre indulok el a sportolói pályafutás után. Az biztos, hogy a torna és a sport közelében szeretnék maradni.

Végezetül pár egyszerű kérdés, ami alapján talán kicsit jobban megismerhetünk:

Kedvenc étel?

Vörösboros őzpörkölt.

Ital?

Zeró Cola.

Kedvenc zene?

Caramel, Sub Mass Monster

Miénk lesz az olimpia 2024-ben?

De jó lenne!

Megvédi a BL-címét a Real Madrid?

Nehéz küldetés.

Cristiano Ronaldo kapja az Aranylabdát?

Jó esélye van rá.

Kedvenc szabadidős tevékenység?

Liával játszani, gokartozni, Playstation.

Kedvenc sorozat?

Mostanában inkább mesecsatornák.

Kedvenc film?

Batman-filmek.

Mit üzennél az olvasóinknak?

Köszönöm a lehetőséget, hogy válaszolhattam a kérdésekre, sok sikert kívánok nektek és a kedvenc csapatotoknak is! De előtte szurkoljatok a magyar sportolóknak az olimpián és a paralimpián!

(A képek forrásául Berki Krisztián hivatalos oldala, a www.berkikrisztian.hu szolgált).