A Madridom.hu szerkesztősége mindig örömmel fogadja az olvasók véleményét a csapattal kapcsolatos aktuális – és akár kevésbé aktuális – témákban, mindig jó szívvel olvassuk Tőletek, hogy Ti hogyan látjátok a csapattal kapcsolatos dolgokat. Éppen ezért egy új, szubjektív gondolatokat tartalmazó cikksorozatot indítunk virtuális hasábjainkon “Opinión” névvel, ahol a szerző Te vagy. Alább Bálizs Gergő gondolatait olvashatjátok, melyeket még a Bajnokok Ligája fináléja előtt fogalmazott meg a csapattal kapcsolatban, mely szezonértékelőnek is tökéletesen megállja a helyét:

Mint minden madridista, így én is pirossal karikáztam be június harmadikát a noteszomban. Nem azért mert lebecsültem volna a matracosokat a visszavágó előtt, hanem mert hosszú idő után a bizalmam a csapatom felé az egekbe szökött. Hiába fordult meg a kispadon az elmúlt években Mourinho, Benitez vagy éppen a nagy kedvencem Ancelotti, ilyen bizalmat még sosem éreztem a Real felé. Ennek letéteményese pedig nem más, mint Zidane. Amikor kinevezték, nem tudtam eldönteni, hogy hosszú távon ő jelent-e megoldást a problémákra, de rövidtávon biztos voltam benne, hogy jobb döntés, mint Benitezzel végigjátszani a szezont. Azt viszont a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy rögtön három jelentős kupát zsebel be a kopasz mesterünk. Valami megváltozott az öltözőben és ez a játékosok közérzetén és a pályán történő megnyilvánulásaikon is jól látható. Ha egy mondattal kéne jellemeznem a Zidane-féle csapatot az a „forró szívvel, hideg fejjel” lenne.

Miért jobb ez a Madrid mint a tavalyi?

Ez egy komplex kérdés, figyelembe véve, hogy az a gárda tavaly megnyerte a Bajnokok Ligáját. Mégis úgy érzem, hogy az idei csapat valamiért mégis „több” mint ami 2015/16-os szezonban volt. A csonka-szezon után Zidane végre a felkészülési időszak kezdetétől az irányítása alatt tudhatta a csapatot, valamint a gárda összetétele nem változott. Egyetlen érkezőnk a visszatérő Álvaro Morata volt, akinek szintén nem kellett beilleszkednie a csapatba, hiszen csak egy rövid ideig köszönt el Madridtól. Valamint két ifjú titánnak szavazott még bizalmat francia mesterünk Marco Asensio és Mariano Díaz személyében. A fő érv az idei csapat mellett mégis az, hogy véleményem szerint nekünk van a legerősebb keretünk Európában. Egy bő keret garancia lehet a sikerre, ha minden fronton helyt akar állni egy csapat. Ez lehet az egyik legnagyobb fegyverünk a Juventus ellen a Bajnokok Ligája döntőjében, hogy míg Zidane a kollektív rotálás mellett játszotta végig a csapatot, addig Allegri inkább a csapat magjához nyúlt inkább szívesebben. A rotálást, ami idáig elképzelhetetlennek tűnt a madridistáknak, Zidane valahogy érvényre tudta juttatni az öltözőben. Ez nem kis szó! Nézzük csak meg, hogy az elmúlt években hányszor nem szerepelt Cristiano Ronaldo egy bajnoki idényben a nevezettek között sem, és ezt vessük össze az idei szezon statisztikáival. Szembetűnő adat! Ronaldónak sikerült megértenie azt, hogy ha a saját individualitását háttérbe helyezi, akkor sokkal nagyobb pluszt tud nyújtani a csapata számára. Lehet, hogy nem lesz versenyben az aranycipőért folytatott harcban, de létfontosságú párharcokat tud eldönteni amiatt, mert ki tudja pihenni magát.

Szerencse vagy lélektan?

Ha az idei szezont nézzük nem egy meccset fordítottunk meg az utolsó utáni pillanatban. Lehetne itt beszélni Sergio Ramos fejesgóljairól, Álvaro Morata, Marcelo vagy Cristiano Ronaldo már-már időntúli góljairól. Sokan a szerencse számlájára írják ezeket a gólokat, de szerintem több áll e mögött. Az idei Realban érzem az elszántságot, és a küzdeni akarást, a társaikért, a játékért, a szurkolókért és a klubbért. Sokszor bebizonyították már ebben a szezonban, hogy a mérkőzés addig tart, amíg a játékvezető le nem fújja azt. Ha a rotáció mellett még egy dolgot ki kéne emelnem, mint idei legnagyobb erősségünk az a lélektan. Nem csak a küzdeni akarás, hanem az, az elképesztő higgadtság, ami a játékosokból árad idén. Egy pillanatig sem esnek kétségbe, mert tudják, elhiszik, hogy sikerülni fog. Ezt éreztem akkor is, amikor a Bernabéuban 2-2-es állásnál, tíz emberrel nekimentünk a Barcelonának, még úgy is, hogy tudatában voltunk annak, hogy nekünk az iksz is tökéletes eredmény lett volna. De az eredményt ismerjük, a fociban akármi megtörténhet. Szerencsére nem ezen a meccsen múlott a bajnokság.

Juventus

Sajnos a zebrák nekünk mindig is a mumusaink voltak. Véleményem szerint a játékstílusbeli különbségek miatt. A Juventus egy rendkívül szervezett, a végsőkig koncentráló csapat, ami könyörtelenül kihasználja az ellenfele pillanatnyi megingását. Semmiképpen sem szabad megengedni, hogy a döntőben ők szerezzék az első gólt, mert amennyiben így lesz, nehezebb lesz feltörni a védelmüket, mint a svájci reteszt. Allegri másfajta taktikát alkalmaz a zebráknál, mint Conte. Ha az elképzelésem nem csal, akkor egy kőkemény letámadással fognak kezdeni, és megpróbálják a királyi gárdát a labdakihozatal fázisában megakasztani. Sajnos csapatunknak ez a fajta játékstílus nem fekszik, de bízok az aranylábú fiainkban. Valamint a Higuan-Dybala kettős mellett fokozottan ügyelnünk kell majd a Mandzukic-Alves duóra is, akik a szélen próbálják majd meg megbontani a védelmünket. Úgy saccolom, hogy a hajrában Cuadradot is be fogja küldeni az olaszok mestere, aki gyorsaságával, a már 60-70 perce játszó játékosokkal szemben hatalmas előnyt fog élvezni. Reméljük, hogy Carvajal teljes mértékben felépül, hiszen nagy szükségünk lesz rá mind a támadásépítésben, mind a védekezésben.

Isco vagy Bale

A talán legtöbb embert foglalkoztató kérdés. Az egyik oldalon egy 100 millió eurós világsztár, aki ha formában van, vagy kijön neki a lépés megállíthatatlan. (lásd: Barca ellen, Marc Bartra elleni sprint és gól). Az érveim mellette, hogy belőle is akármikor kijöhet a klasszis, jól fejel, és ne felejtsük el, hogy a mérkőzést Cardiffban rendezik, tehát mindenképpen fűteni fogja őt a bizonyítási vágy. Érveim ellene, hogy nincsen játékban, valamint, hogy a Juventus ellen valószínűleg a legnagyobb erősségét, a nagy területen történő labdacipelést nem fogja tudni alkalmazni. A másik oldalon pedig ott van Isco, aki a szezon első felében a kispadon csücsült, viszont most hogy lehetőséget kapott, minden meccsen bebizonyítja a nagyérdeműnek, hogy a kezdőcsapatban van a helye. Az érveim mellette, hogy a támadó harmad egészét be tudja játszani, tudja szervezni a játékot, valamint átlövésekkel is tud operálni, ami a Juve ellen döntő tényező lehet a felállt védekezés ellen. Érvem ellene talán csak annyi lehetne, hogy ha felcsavarodik a labdára, akkor könnyen le tudják őt ütközni az olaszok. A contra és pro-contra érveket figyelembe véve, úgy gondolom kettőjük közül Iscónak kell kezdenie a fináléban! (szerencsére ez meg is valósult – a szerk.)

Köszönöm a figyelmeteket! Hala Madrid y nada más!

Bálizs Gergő – egy madridista