Sergio Ramos Instagram oldalán posztolt két képet, melyek aláírásában hosszasan értékelte idei szezonját. Érdekes sorok küzdésről, csapategységről, vereségről és győzelemről. Olvassátok el, hogyan gondolkodik egy kapitány. Nem is „egy kapitány.” A KAPITÁNY sorai következnek: „Ma véget ért számunkra a szezon, így ideje értékelni azt egészében. Ne higgyétek, hogy nem szoktuk elemezni a minket érintő dolgokat és hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit hol rontottunk el és mit tettünk jól. Tisztában vagyunk velük, főleg azért is, mert tudjuk, hogy mit jelent ez számotokra, akik követtek és támogattok minket. Mindent szenvedélyesen, de egyben felelősségteljesen is csinálunk. A Real Madriddal voltak mélypontok idén, ez egyértelmű, ahogy volt egy szenzációs végpont is. Sikertelenek voltunk a hazai porondon, de zsinórban harmadszor is meghódítottuk Európát és megnyertük a Bajnokok Ligáját, ami egy történelmi tett. Zidane távozása keserű és szomorú számunkra, de minden egyes ember szabadon meghozhatja döntéseit a saját életével kapcsolatban. Végtelen és örök hálával tartozunk edzőnknek. „A spanyol válogatott fordulóponthoz érkezett. Hatalmas kihívás előtt állunk, aminek teljesítéséért minden erőnket mozgósítani fogjuk. Valami olyasmi történt, amire nem számítottunk. Nem fogok tetteket és döntéseket értékelni, de az instabilitás sosem jó társ. Habár mindezek ellenére is sikerült fenntartani a csapatösszhangot, a csapatszellemet, a csoport kollektív erejét társak és barátok között, de kétségtelen tény, hogy sokat gyengültünk. Sokan úgy gondolhatjátok, hogy többre lettünk volna képesek, de nem voltunk ennél többre képesek. Úgy hagytuk el a pályát, hogy mi mindent kiadtunk magunkból, az utolsó izzadságcseppig, az utolsó lehelletünkig hajtottunk. Nem tudtunk képességünk legjavát nyújtani, de próbálkoztunk az utolsó pillanatig, mint mindig. Minden kritikát és véleményt elfogadunk, de nem szabad elfelejteni hogy a győzelem nem lehet alapvető elvárás, hiszen veszteni mindenki veszít, a végén pedig csak egy marad talpon. Aki képes újra talpra állni, kitartani, a végkimerülésig küzdeni, csak az juthat el a végső sikerig, a trófeáig. Éppen ez benne a legnehezebb, felülemelkedni a győzelmeken és mérföldkövekké, legendává alakítani őket. Nem fogja bepiszkítani a karrierünket az sem, hogy néha hibázunk szakmánkban, a sportban vagy az életünkben. Sajnos az esetek többségében nem lehet nyerni, de a vesztes az az, aki már azelőtt veszít, mielőtt legyőzik. Aki felemelt kézzel indul csatába, aki hátat fordít, ha nehézség éri. Játszhattunk volna jobban. Jobban kellett volna játszanunk. Én azonban nem hogy nem szégyellem, egyenesen büszke vagyok arra, hogy ennek a nagyszerű válogatottnak lehetek a kapitánya. Ezt kimondva el is érkeztünk egy különleges csapattársamhoz és barátomhoz, akivel sok kalandot és szerencsétlenséget éltünk meg közösen. Andrés Iniesta, egy élmény volt veled együtt képviselni a Furia Roja együttesét. Ahogy elmondtam már neked is, szerettem volna, ha szebb emlékekkel búcsúzhattál volna ezen a Világbajnokságon. Ha bukásként szeretnétek megítélni a spanyol válogatott teljesítményét, szívetek joga, szabadon megtehetitek. Mi inkább úgy tekintünk minderre, mint egy új lehetőség arra, hogy kisírjuk magunkat, majd pedig tanuljunk, felkeljünk, fejlődjünk és folytassuk a harcot. Mi ezt fogjuk tenni, ebben biztosak lehettek.”