Ebben az idényben Carlo Ancelotti nem nagyon fordul a kispadon ülő játékosokhoz segítség gyanánt, tőle kevesebbet a ligában csak az Osasuna menedzsere, Jagoba Arrasate használja a cserejátékosokat.

Ezzel szemben pont a bajnoki rivális, Julen Lopetegui Sevillája használja legtöbbször a kispados embereket, és látható mennyire megbízik ezekben a játékosokban is, akik általában jó teljesítménnyel hálálják ezt meg neki. Az andalúz klub a cserejátékosoknak a rendelkezésre álló játékidő 11.2%-át adja, összesen 2768 percet.

Ezzel szemben a Real Madrid ugyanezen mutatója 7.2%, ami 1785 percet tesz ki. Látható tehát a két fél közötti éles különbség a kispadjukba fektetett bizalmat illetően.

Az átlag játékidő

Ahogy azt írtuk, ezt a listát a Sevilla vezeti, őket pedig nem sokkal lemaradva a Cádiz követi, akik 11.1% játéklehetőséget kínálnak a cseréknek.

Diego Simeone mindig is egy olyan edző volt, aki általában nem érzi a külső nyomást, ha a cserejátékosok visszatartásáról van szó. A listán a harmadik helyet az Atlético Madrid foglalja el.

A Barcelona ezzel szemben közelebb áll a Real Madridhoz, hiszen ők csak 1929 percnyi játékidőt biztosítottak idáig a cserejátékosoknak.

A cserék, mint végső megoldás

Ha visszatekintünk az Alavés elleni találkozóra, akkor azt láthatjuk, hogy bár Ancelotti lehetőséget adott Dani Ceballosnak, Rodrygónak, Eden Hazardnak, Lucas Vázqueznek és Marcelónak is a kispadról beállva, de mindannyian csak a 80. percet követően álltak be. Következésképp a klubnál jelenleg 13 olyan játékos van, akinek már több, mint 1000 perc van a lábában.

A szezon vége felé közeledve Ancelotti ideális esetben többen forgatná a játékosait, hogy fitten tartsa őket és csökkentse a sérülések kockázatát. Ennek akkor lehet igazán nagy jelentősége, ha a Real Madrid túljut a PSG-n a Bajnokok Ligájában, hiszen akkor még több mérkőzés vár rájuk.