HozzászólásSzerző: Babinho » 2020. február 6., csütörtök 11:16
Mint ahogy két egyforma ember sincs, alkoholista is lehet valaki millió féle képpen.
Az hogy valaki alkoholista e vagy sem, szerintem kisebb részben az ital mértéke határozza meg, nagyobb részben, hogy ez a folyamat mikor válik rendszerré, kihagyhatatlan rendszerességé.
Az is lehet alkoholista, aki magában naponta megiszik 2-3 sört, de az is, aki havonta 3-4x iszik hétvégente buliban, kizárólag társaságban, de akkor atomra.
Ez ember függő.
Egyébként szerintem sokkal többen vannak olyan alkoholisták magyarországon, akiről még talán a környezete sem állítja, hogy az, mint akit így titulálnak. Az alkoholizálásnak hagyománya van, sokszor csak akkor figyelmeztetjük már a családtagunkat, barátunkat, amikor már NEKÜNK árt a viselkedése, nekünk kellemetlen az ezzel járó szociális vagy anyagi leépülés. De addigra már sokszor nehéz segíteni az alanyon, mert életformává válik, és sokkal inkább hibásabb számára a külső tényezők összessége a lejtmenetért (szar család, szar barátok, szar munka, szar kormány), mint az alkohol.
A cigire visszatérve én 10 évig szívtam, napi 1 dobozzal. Nekem is hosszú érlelődés után született meg a döntés, hogy letegyem, aztán egyik napról a másikra megtettem. Szerintem ez másképp nem megy. Meg tudtam győzni magam, az egészségem miatt, az anyagi része miatt, a illatok, étvány miatt, és amiatt, hogy engem ne vezéreljen egy rohadt növény. Az utolsó évemben, már figyeltem saját magam, hogy minden órámat ez irányítja. Munkában ezt vártam, hogy mikor állok fel és gyújtok majd rá, ehhez mértem az időt, bárhova mentem, azt néztem, hol gyújthatok rá. Ez hülyeség.
Másrészt utálok fázni, és miután sem lakásban, sem kocsiban nem gyújtottam rá soha, és 2012-ben kitiltották sok helyen is a dohányzást, rájöttem, hogy az év 3-4-5 hónapjában, konkrétan napi 20*5 percet fagyoskodok, hogy azt a szart elszívjam...hát noooormális? Úgyhogy dobtam, és teljesen más az egészségem azóta.