Inkább spoilerbe teszem, mert senkinek sem akarom elrontani, aki esetleg még nem nézte volna meg.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Nagyon betalált most nálam ez a film, ugyanis Derszu engem is emlékeztetett egy közeli családi ismerősre, akit sajnos nemrég vesztettünk el.
A mai modern nyugati világban nagyon ritkán találni olyanokat, akik még harmóniában élnek a természettel, állatokkal és tényleg, ahogy a kapitány is mondta, amikor találkozunk ilyen emberekkel, rögtön egy mély tiszteletet érzünk irántuk.
Derszu is egy ilyen karakter és mindig vártam, hogy milyen tudás darabkákat szór el a katonáknak és ezáltal nekünk a hegyekről, erdőkről és ottani "barátokról".
A tájak és felvételek gyönyörűek voltak, csak néztem, mikor a kapitány lekiabált a hegyről és hirtelen rázoomoltunk az ott lépkedő katonákra és lovakra. Nagyon örülök, hogy végül Faustra hallgattam és a REMUX verziót kölcsönöztem ki
Valahogy nem számítottam arra, hogy a film vége ennyire szomorkás lesz majd, felkészültem egy kis feel-good endingre, ahol Derszut elviszi az öregkor, de ehelyett egy elég szívbemarkoló véget kaptunk. Én is megnéztem újra az első 1-2 percet és rossz volt látni, hogy mennyire semmibe vették és meggyalázták azt, aki mindig önzetlen volt és törődött másokkal, még úgy is, hogy azok nem tudtak róla.
Összességében nagyon élveztem a filmet, érdekes volt orosz hanggal nézni, de pár perc után simán megszoktam.
Örülök, hogy csatlakoztam a filmklubhoz, már most pár film után is teljesen megérte, a Derszu Uzala egy olyan film, amit pár évente újra kell majd néznem, ugyanis olyan üzenete van, amit nem szabad elfelejteni és valószínűleg még sok ideig aktuális marad.
9/10
