Crash
Jaj.
Régen mozogtak bennem ennyire ambivalens érzések egy film alatt.
Egyrészről egy ezerszer átrágott témát dob az arcunkba, néhol mérhetetlenül didaktikusan, szinte már-már egy elbaszott Disney rajzfilm képkockái peregtek a szemem előtt, tényleg csak az hiányzott, hogy bármelyik karakter elkezdjen énekelni, hogy "...de egy vérből valóóók vagyuuunk".
Megoldást - nyilván - nem kínál a film, állást - nyilván - nem foglal, csak kérdés, akkor minek készült el, mert más nem nagyon van benne. Összefonódó pillanatképek mindenféle kockázat, és kvázi sztori nélkül. Alighanem az előítélet mérgező hatásáról, de eltörölhetetlen jelenlétéről nem kell senkinek általános iskolás szinten szájbarágós kiselőadást tartani, kíváncsi lennék, ki csapott a homlokára a film láttán egyáltalán.
Másrészt bőven vannak itt pozitívumok, és összeségében filmként, filmélményként sem tudom azt mondani, hogy nem állja meg a helyét. Ezt a fajta kusza történetmesélési szerkezetet személy szerint nagyon csípem, és ritka az az író/rendező, aki jól is tudja csinálni, aki meg tudja tartani a gyeplőt végig. Tökéletesen végigvitt koncepció, kiváló színészekkel (Matt Dillon egy állat, ironikus módon a House that Jack builtben sikerült nagyon megkedvelnem
). A karakterek többsége egyébként jól megírt, és ügyesen lavírozik a személyenként lebontható ingázáson, akit már az elején megutálunk, azt a végén kicsit megszeretjük/átértékeljük, és vica versa. De valahogy azt éreztem végig, hogy arcon vagyok hugyozva, a legvégén, amikor elgondolkodok, egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele. Ami működik benne számomra, az cinematic giccs, ami meg nem, az nem.
BIZTOS RASSZISTA VAGYOK, kicsit ezt érezteti a film azáltal, ha nem bólogatsz és hümmögsz közben, hogy igen, IGEN, ILYENEK VAGYUNK. A 22-es csapdája, hiszen üresen kongó közhelyeket puffogtat a film, viszont ambivalens módon mind életszerű és igaz.
Kérdés mennyire lehet "jól" megcsinálni egy ilyen témájú filmet, hiszen ha bármilyen állást foglal és nem csak a tankönyvet olvassa fel, jó eséllyel meg sem finanszírozzák/jelentetik. Ebből a szempontból még pont jókor készült el, a mai agymosott elmeháborodott píszí óceánjában talán már a Crash sem készülhetett volna el.
Visszaolvasva elég pointless, zagyvaságot nem nélkülöző az értékelésem, mintha mindenképp hosszabban, hozzáértőbben, a téma felett állóan és "értékesebben" szeretnék írni valamiről, amiről tán felesleges, mert nincs benne ennyi. Kicsit olyan, ahogy ezt a filmet megéltem.
Hogy rossz ajánlás lenne? Nem hinném, hisz nem bánom, hogy láttam, és köszönöm is. Magamtól kétlem, hogy megnéztem volna.
És elnézést, hogy ennyire megcsúsztam, de pótolgatok serényen. Mindenesetre azt hozzátenném, a még hátralevő ajánlások ismeretében, hogy ez talán az eddigi legerősebb kör (számomra) a filmklub történetében. Keep it up.
6/10
