Elnézést nagyon eltűntem, de ez a fránya Covid engem is elért és az itteni jelszavammal is akadt gond, de most végre - kihasználva a téli szünetet - van időm pótolni az elmaradásaimat
Nos, kezdjük A napfény ízével! Történelemért rajongó, e tudománnyal napi szinten foglalkozó emberként mindig is kedveltem a nagy ívű, egy-egy közösség sorsát személyeken vagy családokon keresztül bemutató, nagy ívű műveket, legyen az regény vagy mozgókép. E filmet témája és Szabó István miatt már régebben láttam és már akkor is csalódást okozott.
Az első probléma az alkotás hossza: még e korszakok iránti érdeklődés mellett is túl hosszú a film, pedig én egyáltalán nem vagyok ellenére a monstre daraboknak (egyik kedvencem a Keresztapa első része sem épp rövid
) de csak akkor, ha a forgatókönyv jól van megírva és vagy feszes a cselekményvezetés vagy a tartalom képes lekötni. Itt egyik kitétel sem valósul meg... A történelmi-politikai-társadalmi viszonyok ismeretében elmondható, hogy a három nemzedék élettörténete sem nem egyedi, sem nem annyira érdekfeszítő, hogy közel 3 órát meg lehessen tölteni vele.
A magánélet megjelenítése és a szerelmi szál bár kötelező az ilyen típusú filmeknél, de bemutatásuk szintén nem ad hozzá a film élvezeti értékéhez.
Nálam Ralph Fiennes játéka húzza fel a filmet, alakításával a nála szokásos, magas színvonalat hozza
Miatta az osztályzatom 6/10 Köszönöm az ajánlást!
. Gunneral ellentétben, nekem nem volt bajom az elejével, szépen előkészítette a film második felét, bemutatta a viszonyokat. Volt 4 karakteres karakter (az olasz Luigit imádtam, aki úgy nézett ki, mint Mario 
) akik már össze-vissza utálták egymást, de a közös cél (nem meghalni) összébb hozza őket. (A nitroglicerin szállítás/cipelés lehetne valami modern céges csapatépítő program is 
