OFF

[Marky]

Az ingatlan csak egy a sok befektetési lehetõség közül, ha van 50 milliód nem biztos h pl azzal jársz a legjobban hogy ingatlan veszel, lehet ebbõl részvényt venni és a profitból albérletet fizetni. Persze emberek vagyunk, szeretünk fizikailag birtokolni, nyilván én is házat akarok majd, de inkább a kényelem mint az optimális gazdasági döntés miatt.

Ez a 2-n. ingatlanokra igaz is, de az elso az mindenkinek egy life goal, amit kvazi be kell teljesiteni. Ezt tettek nagyszuleink, szuleink es nekunk is ezt kell, mert mar gyerekkorunk ota erre nevelnek.
Nem lenne bajom a berlessel, ha torvenyileg nem lennek teljesen kiszolgaltatott. Barmennyire is szep es jol berendezett lakast berlek, mindig csak egy szuksegszallasnak tudom ertekelni, mert ott van a szerzodesen egy par honapon beluli datum, amikor gond nelkul felmondhatja a tulajdonos a berleti jogomat. A sajat ingatlannal legalabb ez 2-3 evenkenti koltozkodes elveszne.
A sajat ingatlannal pedig sokan nem szamolnak azzal, hogy nem csak felujitani, hanem karbantartani is kellene. Kozhely, de amit hasznalnak az tonkremegy es ha valaki eppen ki tudja fizetni a torlesztoit, annak valoszinuleg nem a lakashitel a legokosabb megoldas a lakhatasra.

[Süti]

De ennek nincs alapja jövőérték szempontjából kb semmi. Ez olyan mintha azt mondanád, hogy mindegy hogy kidobsz az ablakon 50ezret havonta, vagy befekteted, mert mindig ugyanannyi fix költséged lesz.

[El Sie7e]

Ez is egy érdekes gazdasági kérdés egyébként, és könnyū így gondolni az albérlet vs hitel kérdésre - azonban nem feltétlen jogos, almát hasonlítunk a körtével. Ha van saját ingatlanunk, az albérleti díjat akkor is kifizetjük, kvázi saját magunknak bérleti díjként - hiszen ott van az alternatíva, ugyanannak az ingatlannak a más számára történõ kiadása.

Szóval valójában amikor azt sajnáljuk hogy albérletre költjük a pénzt és nem hitelre, valójában csak azt sajnálhatjuk hogy nincs X vagyonunk, mert lakhatásra akkor is ugyanannyit fogunk költeni az összes gazdasági lehetõségünk közül mint most (ok, az adót megspóroljuk).

Az ingatlan csak egy a sok befektetési lehetõség közül, ha van 50 milliód nem biztos h pl azzal jársz a legjobban hogy ingatlan veszel, lehet ebbõl részvényt venni és a profitból albérletet fizetni. Persze emberek vagyunk, szeretünk fizikailag birtokolni, nyilván én is házat akarok majd, de inkább a kényelem mint az optimális gazdasági döntés miatt.

Emögött én nem biztos hogy értem a logikát.

Ez már a közgazdaságtan teljesen a valóságtól elrugaszkodott elmeleteimek egyike. Szép szép a gondolat de a valosag másképp működik. Ugyan ez igaz az inflációra és a mögötte levő gondolat világra. Ha nem lenne egy minimális infláció a közgazdaságtan szerint csődbe menne a világ mert senki sem vásárolna hiszen elhalasztanák azt mert később a defláció miatt olcsóbban tudnának hozzájutni az adott jószághoz.

[Süti]

Nekem pont az az évi 1-1,2 millió fog hiányozni, amit albira költöttem ahelyett, hogy össze tudtam volna spórolni lakásra. Így is meglesz talán, csak jókora hitellel.

Munkahellyel, fizuval elégedett vagyok. Magával a munkával kevésbé.

Ez is egy érdekes gazdasági kérdés egyébként, és könnyū így gondolni az albérlet vs hitel kérdésre - azonban nem feltétlen jogos, almát hasonlítunk a körtével. Ha van saját ingatlanunk, az albérleti díjat akkor is kifizetjük, kvázi saját magunknak bérleti díjként - hiszen ott van az alternatíva, ugyanannak az ingatlannak a más számára történõ kiadása.

Szóval valójában amikor azt sajnáljuk hogy albérletre költjük a pénzt és nem hitelre, valójában csak azt sajnálhatjuk hogy nincs X vagyonunk, mert lakhatásra akkor is ugyanannyit fogunk költeni az összes gazdasági lehetõségünk közül mint most (ok, az adót megspóroljuk).

Az ingatlan csak egy a sok befektetési lehetõség közül, ha van 50 milliód nem biztos h pl azzal jársz a legjobban hogy ingatlan veszel, lehet ebbõl részvényt venni és a profitból albérletet fizetni. Persze emberek vagyunk, szeretünk fizikailag birtokolni, nyilván én is házat akarok majd, de inkább a kényelem mint az optimális gazdasági döntés miatt.

Emögött én nem biztos hogy értem a logikát.

[nmate]

lehet ebbõl részvényt venni és a profitból albérletet fizetni

Ez egy sokkal rizikósabb út, ha a történelmet nézzük.

Szóval valójában amikor azt sajnáljuk hogy albérletre költjük a pénzt és nem hitelre, valójában csak azt sajnálhatjuk hogy nincs X vagyonunk, mert lakhatásra akkor is ugyanannyit fogunk költeni az összes gazdasági lehetõségünk közül mint most (ok, az adót megspóroljuk).

Az ingatlan nem költségmentes, természetesen, de magyarországi viszonyok között egy albérlet minden, csak nem stabil lakhatási lehetőség. Ha persze valaki szeret vándorcirkuszos módjára élni, annak ok. De én 10-12 év múlva nem úgy akarom a gyereket iskolába vinni, hogy nem tudom melyik iskolába adhatom be, mert lehet fél év múlva a város másik felébe kell átszopnom magamat.

[ikelemen5]

Nekem pont az az évi 1-1,2 millió fog hiányozni, amit albira költöttem ahelyett, hogy össze tudtam volna spórolni lakásra. Így is meglesz talán, csak jókora hitellel.

Munkahellyel, fizuval elégedett vagyok. Magával a munkával kevésbé.

Ez is egy érdekes gazdasági kérdés egyébként, és könnyū így gondolni az albérlet vs hitel kérdésre - azonban nem feltétlen jogos, almát hasonlítunk a körtével. Ha van saját ingatlanunk, az albérleti díjat akkor is kifizetjük, kvázi saját magunknak bérleti díjként - hiszen ott van az alternatíva, ugyanannak az ingatlannak a más számára történõ kiadása.

Szóval valójában amikor azt sajnáljuk hogy albérletre költjük a pénzt és nem hitelre, valójában csak azt sajnálhatjuk hogy nincs X vagyonunk, mert lakhatásra akkor is ugyanannyit fogunk költeni az összes gazdasági lehetõségünk közül mint most (ok, az adót megspóroljuk).

Az ingatlan csak egy a sok befektetési lehetõség közül, ha van 50 milliód nem biztos h pl azzal jársz a legjobban hogy ingatlan veszel, lehet ebbõl részvényt venni és a profitból albérletet fizetni. Persze emberek vagyunk, szeretünk fizikailag birtokolni, nyilván én is házat akarok majd, de inkább a kényelem mint az optimális gazdasági döntés miatt.

De 20 ev hitel után mégis van valami, ami a tied, míg albinál ugye nem.
Vagy mit nem értek?

[Halfkey]

bérből meggazdagodni nem lehet. Ha nagy céljaid vannak az életben, a munka közben arra fókuszálj hogy hogyan tudod elindítani a saját vállalkozásod. Bér arra elég, hogy nagyjából az egész életed során megkeresel egy ingatlannyit.

Nekem pont az az évi 1-1,2 millió fog hiányozni, amit albira költöttem ahelyett, hogy össze tudtam volna spórolni lakásra. Így is meglesz talán, csak jókora hitellel.

Munkahellyel, fizuval elégedett vagyok. Magával a munkával kevésbé.

Ez is egy érdekes gazdasági kérdés egyébként, és könnyū így gondolni az albérlet vs hitel kérdésre - azonban nem feltétlen jogos, almát hasonlítunk a körtével. Ha van saját ingatlanunk, az albérleti díjat akkor is kifizetjük, kvázi saját magunknak bérleti díjként - hiszen ott van az alternatíva, ugyanannak az ingatlannak a más számára történõ kiadása.

Szóval valójában amikor azt sajnáljuk hogy albérletre költjük a pénzt és nem hitelre, valójában csak azt sajnálhatjuk hogy nincs X vagyonunk, mert lakhatásra akkor is ugyanannyit fogunk költeni az összes gazdasági lehetõségünk közül mint most (ok, az adót megspóroljuk).

Az ingatlan csak egy a sok befektetési lehetõség közül, ha van 50 milliód nem biztos h pl azzal jársz a legjobban hogy ingatlan veszel, lehet ebbõl részvényt venni és a profitból albérletet fizetni. Persze emberek vagyunk, szeretünk fizikailag birtokolni, nyilván én is házat akarok majd, de inkább a kényelem mint az optimális gazdasági döntés miatt.

['shutterisland]

en is az elegedettre nyomtam, habar ez koszonheto annak is, hogy brexit es covid idejen az ember halasabb azert, ami megvan, foleg, hogy vendeglatas szektorban dolgozom, amit talan a legjobban lepofozott ez az egesz.
maskulonben lehetne epp jobb is.

a uk-ben, hotelban, supervisorkent dolgozom.
a munka fizikailag igy mar nem megterhelo, ellenben valtozatos es flexibilis, en csinalom a sajat beosztasunkat, illetve sokmindenhez hozzaferek.
rajtam kivul jelenleg itt senki sem tudja azt, amit en, joban vagyok mindenkivel, szoval picit komfort zonas a story, habar csak 3 eve vagyok itt.

a fizetes nem kimagaslo, kb 1 fonttal keresek tobbet orankent, mint a minimalber, de a szezonban a tulora lehetoseg, staff kaja es a felaron biztositott szemelyzeti keco egyutt ezt boven kompenzalja.

a valtason neha elgondolkozom, de egyreszt oszinten szolva nem csinalnek szarabb munkat 100-200 fonttert tobbert.
masreszt az elso lockdown alatt volt egy lehetosegem egy masik hotelba managernek menni, de a virus miatt belassultak a targyalasok.
aztan konkretan meg az assistant managert is leepitettek, szoval isteni szerencsem volt, hogy maradtam.

10-es skalan eros 7-es.

[nmate]

bérből meggazdagodni nem lehet. Ha nagy céljaid vannak az életben, a munka közben arra fókuszálj hogy hogyan tudod elindítani a saját vállalkozásod. Bér arra elég, hogy nagyjából az egész életed során megkeresel egy ingatlannyit.

Nekem pont az az évi 1-1,2 millió fog hiányozni, amit albira költöttem ahelyett, hogy össze tudtam volna spórolni lakásra. Így is meglesz talán, csak jókora hitellel.

Munkahellyel, fizuval elégedett vagyok. Magával a munkával kevésbé.

[Realista24]

Mint jelenleg HR-ben és korábban munkaerőpiaci kutatásokban dolgozó, azt azért hozzátenném hogy mint az élet minden területének, a munkavállalásnak is van több faktora a pénz mellett amit szintén figyelembe kell venni:

- Rizikó
Igen, az állami szféra átlagosan rosszabbul fizet mint a privát. Viszont mint a befektetesékre, erre is igaz hogy magasabb fizetés magasabb rizikó. Kevés olyat hallasz hogy egy tanárt, rendőrt, orvost stb kirúgnak. Az egy stabil, kiszámítható állás. Édesanyám igazgató, feleségem kontroller állami cégnél, olyan embereket sem tudnak kirúgni akik konkréten nem végzik el a munkájukat. Semmilyen olyan privát pályát nem tudok elképzelni, ahol a foglalkoztatottságod nyugdíjig garantált.
- Társadalmi megbecsülés, státusz
Az alacsony státuszú munkát meg kell fizetni mert az emberek nem szívesen csinálják. Egy kukás a prémiumokkal gyönyörűen keres, bőven többet mint egy tanár. Elmenne-e akárki innen emiatt kukásnak, vagy inkább maradna kisebb fizuért?
- Munka élvezete
Ehhez kapcsolódik hogy a státusz mellett a munka élvezete is részt vesz a piac árazásában. Természetesen vannak egyéni különbségek, de rengeteg olyan lélekölő és egészségromboló munka van - mind szellemi munka, mind fizikai - amit ha nem dobsz meg plusz fizetéssel akkor senki fogja elvégezni. A tanár szakma ilyen szempontból a skála népszerű spektrumán van.

Az biztos hogy a keresési potenciálod nagyjából eléred 35 éves korodig. Ezután már nagy robbanás nem fog történni, tehát ha nem vagy elégedett a pályáddal akkor úgy kell váltanod, hogy legyen kb. 5 éved az adott pályán belül eljutni egy középkategóriás fizetésig, mert az alsó kategóriában azért sehol sincs kolbászból a kerítés. Tehát lényegében 30 éves korodig mindenképp érdemes meghozni a hosszabb távú döntést, a csapódás ebben az esetben hosszú távú bevételkiesés.

Én személy szerint szerencsés vagyok a munkám fejlődésével és ahova jutottam, de az eddigi életem alapján (túlórák, stressz, plusz feladatok, túlsúly, vérnyomás) pont beleesek abba a típusba akiket már 40 körül a társadalmi átlagnál jóval nagyobb százalékban visz el valami szívprobléma. Ebből a szempontból ugyanúgy meg kell majd fontolni hogy mi éri meg, mert van amihez képest sz*rt se ér a jó fizetés.

+1 gondolat: bérből meggazdagodni nem lehet. Ha nagy céljaid vannak az életben, a munka közben arra fókuszálj hogy hogyan tudod elindítani a saját vállalkozásod. Bér arra elég, hogy nagyjából az egész életed során megkeresel egy ingatlannyit.

Ezt jó volt olvasni. Köszi.

[Halfkey]

Mint jelenleg HR-ben és korábban munkaerőpiaci kutatásokban dolgozó, azt azért hozzátenném hogy mint az élet minden területének, a munkavállalásnak is van több faktora a pénz mellett amit szintén figyelembe kell venni:

- Rizikó
Igen, az állami szféra átlagosan rosszabbul fizet mint a privát. Viszont mint a befektetesékre, erre is igaz hogy magasabb fizetés magasabb rizikó. Kevés olyat hallasz hogy egy tanárt, rendőrt, orvost stb kirúgnak. Az egy stabil, kiszámítható állás. Édesanyám igazgató, feleségem kontroller állami cégnél, olyan embereket sem tudnak kirúgni akik konkréten nem végzik el a munkájukat. Semmilyen olyan privát pályát nem tudok elképzelni, ahol a foglalkoztatottságod nyugdíjig garantált.
- Társadalmi megbecsülés, státusz
Az alacsony státuszú munkát meg kell fizetni mert az emberek nem szívesen csinálják. Egy kukás a prémiumokkal gyönyörűen keres, bőven többet mint egy tanár. Elmenne-e akárki innen emiatt kukásnak, vagy inkább maradna kisebb fizuért?
- Munka élvezete
Ehhez kapcsolódik hogy a státusz mellett a munka élvezete is részt vesz a piac árazásában. Természetesen vannak egyéni különbségek, de rengeteg olyan lélekölő és egészségromboló munka van - mind szellemi munka, mind fizikai - amit ha nem dobsz meg plusz fizetéssel akkor senki fogja elvégezni. A tanár szakma ilyen szempontból a skála népszerű spektrumán van.

Az biztos hogy a keresési potenciálod nagyjából eléred 35 éves korodig. Ezután már nagy robbanás nem fog történni, tehát ha nem vagy elégedett a pályáddal akkor úgy kell váltanod, hogy legyen kb. 5 éved az adott pályán belül eljutni egy középkategóriás fizetésig, mert az alsó kategóriában azért sehol sincs kolbászból a kerítés. Tehát lényegében 30 éves korodig mindenképp érdemes meghozni a hosszabb távú döntést, a csapódás ebben az esetben hosszú távú bevételkiesés.

Én személy szerint szerencsés vagyok a munkám fejlődésével és ahova jutottam, de az eddigi életem alapján (túlórák, stressz, plusz feladatok, túlsúly, vérnyomás) pont beleesek abba a típusba akiket már 40 körül a társadalmi átlagnál jóval nagyobb százalékban visz el valami szívprobléma. Ebből a szempontból ugyanúgy meg kell majd fontolni hogy mi éri meg, mert van amihez képest sz*rt se ér a jó fizetés.

+1 gondolat: bérből meggazdagodni nem lehet. Ha nagy céljaid vannak az életben, a munka közben arra fókuszálj hogy hogyan tudod elindítani a saját vállalkozásod. Bér arra elég, hogy nagyjából az egész életed során megkeresel egy ingatlannyit.

[kecsu10]

Én meg most csinálom a doktorit, kőkemény munka, teljes állás és család mellett, de jól meghoztad a kedvem... mondjuk szerintem kb fele annyit keresnék mint ha a pályán dolgozom, szóval igen... Csak nekem ez szerelem és hivatás, azért végzem a tudományos munkát is, de néha céltalannak tűnik. S még fizetek is érte, mert ugye hiába voltam kiváló az egyetemen, van külföldi MSc is, ha teljes állásban dolgozol, fizetsz.

Nem akarom elvenni a kedved meg ha elkezdted akkor érdemes befejezni az már más kérdés hogy az oktatásban érdemes-e dolgozni. Azt ajánlom érdeklődj előtte olyantól aki benne van nyakig és hajlandó őszintén beszélni róla mert ha nem akkor könnyen atver/beszippant a rendszer.
A szeretem csinálni feléhez még annyit hogy én is szeretem még mindig amit csinálok csak már egyre ritkábban okoz örömöt és ez baj. Epres fagyi effektus egy gombóc király 6-7 már nem buli ráadásul minden nap... Persze ez változó, ha csak az alapnormammal és mondjuk egy 1.5x fizuval meg kevesebb bürokráciával járna a dolog akkor tökéletes lenne nekem még mindig.

Nyilván tudom nagyjából ezeket, mindenesetre nagyon szépen köszönöm a segítséget. Egyébként nagyon igaz amit írsz, tavaly voltam a fejezetvita C. utolsó előtti vizsgán, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy én aki dolgozok, gyereket nevelek, 30+-os vagyok, többet készültem mint a fiatalabb, egyedülálló, "főállású doktoranduszok". Döbbenetes volt ezt átélni... Mindegy, utolsó időszak jön, fogakat összeszorítom, és megcsinálom. Apropó, jut eszembe egy kérdés, azt nem tudod véletlenül, hogy a komplex vizsga után 3 évvel kell ugye befejezni a képzést. Ez azt jelenti, hogy addigra már meg is kell védeni a dolgozatot mindennel együtt? Belső és nyilvános?

[Professore]

Kösz a bizalmat ... De megforditom neked a kérdést mi motiválja ma egy tehetséges fiatalt hogy erre a pályára lépjen? Hát nem sok...az eredmény meg az ami. A másik dolog hogy a mai fiatolok nagy része se úgy áll a dolgokhoz mint kellene. El van ez szabva rendesen.

A tanarkolleganak még csak annyit üzenek így 10 év felsőoktatási tapasztalat után hogy dobbantson amilyen gyorsan csak tud mert csak nyerhet vele. Lehet én is hamarosan nyomok egy resetet mert ez így nagyon nem pálya sajnos (és jobb nem nagyon lesz).
Nekem lassan ez a negyedik évem hogy 2.5 vagy 3 ember helyett dolgozok mert tanár hiány van. Ott tartunk hogy a doktorandusz helyekre laszoval kell vadászni a közepes képességű végzősöket. Minden politikus innovációról hadoval aztán érdemi fejlesztés nélkül ketyeg a rendszer és sorolhatnám. Befejezem mert ma a szokásosnál is durvább napom volt.

Én meg most csinálom a doktorit, kőkemény munka, teljes állás és család mellett, de jól meghoztad a kedvem... mondjuk szerintem kb fele annyit keresnék mint ha a pályán dolgozom, szóval igen... Csak nekem ez szerelem és hivatás, azért végzem a tudományos munkát is, de néha céltalannak tűnik. S még fizetek is érte, mert ugye hiába voltam kiváló az egyetemen, van külföldi MSc is, ha teljes állásban dolgozol, fizetsz.

Nem akarom elvenni a kedved meg ha elkezdted akkor érdemes befejezni az már más kérdés hogy az oktatásban érdemes-e dolgozni. Azt ajánlom érdeklődj előtte olyantól aki benne van nyakig és hajlandó őszintén beszélni róla mert ha nem akkor könnyen atver/beszippant a rendszer.
A szeretem csinálni feléhez még annyit hogy én is szeretem még mindig amit csinálok csak már egyre ritkábban okoz örömöt és ez baj. Epres fagyi effektus egy gombóc király 6-7 már nem buli ráadásul minden nap... Persze ez változó, ha csak az alapnormammal és mondjuk egy 1.5x fizuval meg kevesebb bürokráciával járna a dolog akkor tökéletes lenne nekem még mindig.

[Jim]

Kösz a bizalmat ... De megforditom neked a kérdést mi motiválja ma egy tehetséges fiatalt hogy erre a pályára lépjen? Hát nem sok...az eredmény meg az ami. A másik dolog hogy a mai fiatolok nagy része se úgy áll a dolgokhoz mint kellene. El van ez szabva rendesen.

semmi, tökéletesen egyetértünk

1 közeli példa:nekem a volt gimnáziumi osztályfőnökön (matek-info tanár) ment el nem sokkal a ballagásunk után az Erricssonhoz dolgozni többszörös fizetésért
és ez nem ma volt, hanem több mint 10 éve...

[kecsu10]

Ez azért probléma, mert lassan kiöregszik vagy már ki is öregedett az a tanárgeneráció, akiktől lehetett tanulni...
A mostani gyerekek milyen szinvonalú oktatást fognak kapni??
Jobb bele sem gondolni

Kösz a bizalmat ... De megforditom neked a kérdést mi motiválja ma egy tehetséges fiatalt hogy erre a pályára lépjen? Hát nem sok...az eredmény meg az ami. A másik dolog hogy a mai fiatolok nagy része se úgy áll a dolgokhoz mint kellene. El van ez szabva rendesen.

A tanarkolleganak még csak annyit üzenek így 10 év felsőoktatási tapasztalat után hogy dobbantson amilyen gyorsan csak tud mert csak nyerhet vele. Lehet én is hamarosan nyomok egy resetet mert ez így nagyon nem pálya sajnos (és jobb nem nagyon lesz).
Nekem lassan ez a negyedik évem hogy 2.5 vagy 3 ember helyett dolgozok mert tanár hiány van. Ott tartunk hogy a doktorandusz helyekre laszoval kell vadászni a közepes képességű végzősöket. Minden politikus innovációról hadoval aztán érdemi fejlesztés nélkül ketyeg a rendszer és sorolhatnám. Befejezem mert ma a szokásosnál is durvább napom volt.

Én meg most csinálom a doktorit, kőkemény munka, teljes állás és család mellett, de jól meghoztad a kedvem... mondjuk szerintem kb fele annyit keresnék mint ha a pályán dolgozom, szóval igen... Csak nekem ez szerelem és hivatás, azért végzem a tudományos munkát is, de néha céltalannak tűnik. S még fizetek is érte, mert ugye hiába voltam kiváló az egyetemen, van külföldi MSc is, ha teljes állásban dolgozol, fizetsz.

[Professore]

Ez azért probléma, mert lassan kiöregszik vagy már ki is öregedett az a tanárgeneráció, akiktől lehetett tanulni...
A mostani gyerekek milyen szinvonalú oktatást fognak kapni??
Jobb bele sem gondolni

Kösz a bizalmat ... De megforditom neked a kérdést mi motiválja ma egy tehetséges fiatalt hogy erre a pályára lépjen? Hát nem sok...az eredmény meg az ami. A másik dolog hogy a mai fiatolok nagy része se úgy áll a dolgokhoz mint kellene. El van ez szabva rendesen.

A tanarkolleganak még csak annyit üzenek így 10 év felsőoktatási tapasztalat után hogy dobbantson amilyen gyorsan csak tud mert csak nyerhet vele. Lehet én is hamarosan nyomok egy resetet mert ez így nagyon nem pálya sajnos (és jobb nem nagyon lesz).
Nekem lassan ez a negyedik évem hogy 2.5 vagy 3 ember helyett dolgozok mert tanár hiány van. Ott tartunk hogy a doktorandusz helyekre laszoval kell vadászni a közepes képességű végzősöket. Minden politikus innovációról hadoval aztán érdemi fejlesztés nélkül ketyeg a rendszer és sorolhatnám. Befejezem mert ma a szokásosnál is durvább napom volt.

[kodo]

Most valtottam munkahelyet, majd 2 honap múlva valaszolok.

[ziro4vr]

Ha önmegvalósítanék, akkor a megyeiben alibiznék 1,5x ennyi pénzért.

Maradt a marketing, csajozni jól lehetett vele, de unalmas mint a pitsa. De legalább jól fizet.

[kecsu10]

Református lelkész vagyok, ma már egy Pest-megyei faluban. A kezdetek, hát... Egy rossz albérlet, fájóan kevés fizetés, még jó volt, hogy csak a kutyám volt. Ma már más, szép életünk van, hálás vagyok érte. Az asszony tanárként dolgozik, nem is tudom mi lenne vele, ha nem lennék, borzasztó...

[Faust]

Nekem fura, egyreszt abban a szakmaban dolgozom, amit imadok, jol is keresek, van munka is, ez mindenkepp pozitiv. Cserebe megvisel a sok igenytelenseg, amit csinalni kell, a sok nivotlan szar, ahol minimalis muveszi igenyesseg sincs. Sajna feljebb lepni nem tudok meg, ahhoz tobb minden kell egyszerre, ebben meg szepen lassan kiegek. De nem tudnek mast csinalni. Teljesen ambivalens.