Madridom Filmklub

[gunner]

Nekem marad a kategóriám, csak még kellene filmeket (újra)nézzek

[nmate]

Ahogy kényelmes nektek kategóriát is viszitek magatokkal?

[gunner]

Megegyeztünk, ha a főnökség is rábólint

[géza]

Most következik szünet? Vagy nem is lesz? Utóbbi esetben cserélnék valakivel időpontot.

Nem lesz, de mi cserelhetunk.

[Faust]

Raulito:

Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Szerintem nem a szornnyel talalkozott az anya gyerekkoraban, hanem a sajat apjaval, aki tortenetesen Conor nagyapja.

Orulok, hogy tetszett, sajnalom, hogy mar lattad.

[Raúlito]

A Monster Calls/Szólít a szörny

Mint írtam, már nem először láttam e remekművet és rögtön felkerült a kedvenceim listájára mert a fantasy műfaján belül kevés ilyen elgondolkodtató alkotás születik. Ugyan a történet mindig fontos, de többnyire az egyszerű üzenetekre és a látványra helyezik a hangsúlyt a készítők. E mozgókép kapcsán ugyanakkor elég hamar érezhető, hogy a rendező nem amerikai: figyelt ugyan a körítésre, de a lényeg maga a történet és az abból számunkra megszívlelendő tanulság

Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!A lényeg maga ugyanis a szeretteink halálos betegségével való együttélés, majd a bekövetkező veszteség megértése és elfogadása. Sajnos én is éltem át hasonlót, igaz felnőttként egy kicsit máshogy látod, mint gyerekként de ha a saját szemed előtt játszódik le egy közvetlen hozzátartozóddal,az nagyon erős fájdalmat és kérdéseket szül és nem könnyű eljutni a reménykedéstől a tagadáson át a belenyugvásig...
Conor sem tudja maga kezelni a helyzetet, de a képzelete által hívott szörny egyfajta lelki mentorként vagy coach-ként segít neki a megküzdés folyamatában.
Érdekes szempontokat vetettél fel nmate, szerintem Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!a nagymamájával való viszonyban nem az utálat vagy egyfajta ellenérzés dominál, inkább a generációs különbség, amit Faust is ír. Illetve szerintem úgy érzi, hogy az anyjával való, csak kettejükről szóló, a rák által ugyan beárnyékolt de szeretetteljes mindennapokba "tenyerel bele" Sigourney Weaver által játszott karakter.
Az apa valóban nem eléggé megírt figura, de belőle elég amit látunk és valóban beszédesek az eltűnései.
Felicity Jones képes arra a színészi bravúrra, hogy bár jóval kevesebbet van a vásznon, mint Conor de amikor jelen van, erős a játéka. Szerintem anyaként érthető a motivációja, hogy a betegség súlyosbodása ellenére maga mellett akarja tudni a fiát és én értem azt is, hogy miért nem készíti fel őt a nélküle való életre. Persze kérdéses, hogy mindez lehetséges lenne-e...
A Conort játszó Lewis MacDougall elképesztően hiteles mind dacos, pusztítani képes kamaszként, mind a film végén az elengedést megértő, koraérett gyerekként.
A nagypapa, mint a szörny alteregója, bevallom ez elkerülte a figyelmemet, de nagyon jó felvetés és valóban megmagyarázná, hogy az anya miért látja a szörnyet a szobában, bár az, hogy ők is gyermekként találkozhattak, azt elárulja az a rajz, amit Conor megtalál
Nálam ez az alkotás jelenleg a favorit, így nem is tudok elfogulatlanul pontozni: 9/10

[gunner]

Most következik szünet? Vagy nem is lesz? Utóbbi esetben cserélnék valakivel időpontot.

[Faust]

Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Azert szamold bele, hogy mas a szitu, ha fiatal gyereked van, en is elmennek a falig es tovabb, hogy eletben maradjak, meg ha ezzel egyebkent tonkre is vagom az eletet egy idore…ilyenkor szerintem osztonszeruen onzobb az ember, plane ha egy anyarol van szo. Egyebkent Europaban elegge tabusitva van a halal, mint olyan, gyerekkorban szinte nem is foglalkoznak vele sehol mert necces a tema.

Az apa karaktere szerintem pont ennyi, annyi, amennyit Conor is felfog belole: a totalis inkompetencia, felelossegharitas es jelen nem leves - egyebkent az osszes karaktert kb az O szemen keresztul latjuk, nincs tul sok jelenet, ami nelkule jatszodik, igy nyilik meg lassan a nagyanya karaktere is, akivel semmi baj nincs, csak epp ket generacionyi szakadek pont ilyen attitudbeli kulonbsegeket szul (plane kamaszkor kuszoben) - ezt a magam boren tapasztaltam, amikor 20 evesen nagyanyamhoz koltoztem, pedig o aztan minden, csak nem a “rossz nagyi”. Szoval szerintem nem hianyzik belole - ill ugyanannyira hianyzik a filmbol, mint Conor eletebol. Hianyzik, de ha tobbet kapna, nem valtozna semmi.

A nagyapa tok erdekes, plusz adalek hogy szidjak mint a bokrot hogy milyen rossz embet volt (kvazi: egy tusko ), es amikor Conor a vegen az anyja rajzait nezi, eleg egyertelmu, hogy ezeket a meseket az apja meselte neki meg gyerekkoraban.

[nmate]

A Monster Calls

Na, ez a film is azért ébresztett gondolatokat bennem. Egy fokkal viszont közelebb került a szívemhez, mint a Rudy.

Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Mint ahogy a halálról általában, erről is azért nem egyszerű beszélni. A Covid előttig a halál nagyon messze került tőlünk. 60-70 éve annyival más volt a közegészség, hogy a halál sokkal inkább a mindennapok része volt. Főleg a háború idején, amikor úgy keltél fel, hogy nem tudtad mikor jön egy katona és lő fejbe csak mert úgy tartja kedve, vagy épp mikor dobnak bombát a fejedre. Mostanra pedig gyakorlatilag mindennel megyünk kórházba, mindenféle vizsgálatokon veszünk részt és gyakorlatilag csak a nagyon súlyos betegségek azok, amiket nem eliminálunk és túlélünk mindent. A Covid kicsit változtatott ezen, de a mentalitás még mindig bennünk él. Egyszerűen félünk, hogy egy szerettünk meg fog halni és emiatt elengedjük, eltemetjük idő előtt. Félünk a pillanattól, amikor hirtelen kell realizálni, hogy meghalt. Pedig lehet, hogy az az idő, amíg még él, könnyebb lenne ha boldogan mosolyognátok egymásra csak és kiélveznétek azt az időt, amíg együtt vagytok.
Nekem ezen téma kapcsán abszolút telitalálat a film, mint ajánlás. Amikor szinte biztosan tudod, hogy meg fogsz halni és nagyjából nulla esélye van a kemonak, hogy megmentsen, miért próbálsz meg egy második, harmadik stb. módot a túlélésre? Van-e értelme kínozni vele a szeretteidet, akik lehet már rég elengedtek és elkezdtek megbírkózni a gondolattal, hogy el fogsz távozni az élők sorából? Nem lenne egyszerűbb esetleg méltósággal a saját ágyadban méltósággal elfogadni a biztos halált? De az ember úgy átlagban mégsem ilyen, főleg ha fiatalon vagy beteg. Akarod, hogy akár csak esélyed is legyen, tudod, hogy az 1% kb. de reménykedsz, szeretnél élni.

Ezek a gondolatok, amiket ébresztett bennem leginkább. De vannak ezzel ambivalens érzéseim is.
Nem értem a film azon részével mit akartak, amikor nem kapott büntetést Connor. Szétveri a nagyi szobáját, dühből elveri a bullyt, deee semmi büntetés. Tekintettel arra, hogy szar a magánélete, mert haldoklik az anyukája. Ez sajnos nem kifogás arra, hogy tönkre tegyél dolgokat. Persze, megértem Connor reakcióit, amikor az amúgy hozzám szinte második anyukaként, nagyon közel álló nagyim meghalt, bizonyos szempontból én is romboltam. Csak épp ez úgy jött ki, hogy ragequit a munkahelyemen meg eltávolodtam egy embertől az életemben, ami amúgy utólag jó döntés volt, nagyon nem vettem észre, mekkora visszahúzó erő az életemben. De ez már nem ide tartozik.
Amit még nem igazán értettem meg, hogy miért utálja ennyire a nagyit. Igazából csak azt érvelte, hogy miért utál nála lenni. Persze egy gyereknél ez elég lehet, de Connor nem volt annyira gyerek azért.
Az apuka szál számomra semmit nem ad hozzá a gyászról szóló gondolatokhoz. Nehéz is eldönteni, hogy akkor ő most tényleg a munka miatt lép le a helyszínről vagy egyszerűen ő is csak fosik attól, hogy a szeme előtt hal meg korábbi felesége? A karakterről semmi nem jön le, nagyon semmilyen. Ebből többet is ki lehetett volna hozni - az viszont valószínűleg a játékidő és a dinamika kárára ment volna.
Mint film, végig lekötött, folyamatosan ültette a gondolatokat, szinte elrepült a 105 perces játékidő. Szereplőválogatás jó volt, Connort játszó srác zseniális. Az animációk elképesztően szépek voltak.
Van egy wild guessem is a végére: a szörny a nagypapa Ha a végén megnézitek a fotókat a szobában, az egyiket, mintha ő emelné fel a gyerekként szereplő anyukát. Megmagyarázná, hogy miért látta anyuka is.

Köszönöm, ez tetszett. 8-ast valahogy nem tudom rádobni, de erős 7.5
7.5/10

[Faust]

Roli egyebkent tolt a Rudyra egy 7-est, csak nincs beirva.

[Limaten]

Megjöttem, bocsika, csak a filmklub időablakba becsúszott egy ad hoc The French Dispatch . Na de lássuk a filmet.

Rudy

Kicsit féltem tőle, hogy túl amerikai lesz (révén, hogy egy amerikai focis motivációs filmről van szó) és sok lesz nekem, vagy nem fogom átérezni/érteni, de végül pozitívan csalódtam benne. Az egész amerikai focis őrületet mondjuk még mindig nem értem, hogy lehet ekkora rajongás felé már egyetemi szinten is, de valszeg nem is fogom soha, nem ott születtem.
A film pont jó hosszúságú volt, ha rövidebb, valószínűleg kevésbé üt a vége. Mert biza én megkönnyeztem, hogy rohadjon meg . Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Nem sok jelenet érintett meg annyira, mint amikor felrohant a pályára. De nem csak erre a jelenetre van kijátszva, hanem szépen szét van húzva a vége, több lépcsőben jön a katarzis.

A mellékszereplők eléggé egysíkuak voltak, mondjuk ahogy ezt leírtam, arra jöttem rá, hogy végül is a főszereplő is. Ez egy kicsit nehezítette a filmnézést, merthogy izgalom mondjuk nem sok volt benne. Emiatt nehezebben ment az is, hogy beleképzeljem magam az egyes szereplők helyébe. Megpróbáltam Rudy-éba, de hát teljesen mások vagyunk. Mindig tisztelem az ilyen kitartó figurákat, de hogy nem irigylem, az is biztos. Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Amikor bejelenti faternak, hogy felvették, ott azért látszott a bátyján a visszafogott irigység, de ilyenkor nehéz mögé látni a sok beleölt időt, energiát, meg persze a rengeteg lemondást amivel jár.. Néha felfogni nem tudom, hogy egyesek mennyi mindenről lemondanak a saját céljuk érdekében, ráadásul úgy, hogy Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!pár órás action volt az egész, szerencséje volt, hogy "kapott" mellé egy diplomát.

Bármikor amikor figyeltem a zenére az jutott eszembe, hogy "bmeg ez John Williams" , szóval én adtam, még ha nem is ő szerezte.

Bár nem kötött le, se izgalmas, se érdekes nem volt számomra, de kap egy 7/10-et, mert legalább feelinges . Meg hát nem minden filmre cseppenek el szó szerint .

Gyerekek, offtopik, de epp a Grease-n szenvedek, ez a mufaj a pokol legmelyebb bugyranak a legaljara valo baszki.

Grease az tök jó móka

+1
Zenéje megunhatatlan

[nmate]

Erről a filmről lehet írni azért.

Monsterről is. Ez erős volt, érlelem még picit.

[gunner]

Rudy

Na én is megérkeztem vele.

Kerülöm a sportfilmeket, az amerikai focisokat meg különösen, szóval ennek tudható be a késés

Az első jelenet, ami megfogott, az az volt amikor a kis Rudy idézi az öltözői beszédet, mosolyogva néztem, egyből magamra ismertem, ez a gyermekkori rajongás nálam is megvolt. Mikor foci ment a tévében, vagy legyen akár falunapi torna, mindig abszolút lelkesedéssel követtem, úgyhogy a film alaphelyzete átjött.

Kellenek sokszor az ilyen pozitív töltetű filmek. Tényleg, ahogyan Roli is írta, sok a giccs meg a szirup, Faust véleményével is egyetértek az amerikai álom stb., motívumát használja fel. Szerintem ennél ''amerikaibb'' film még csak a Ryan közegény megmentése.

A film közepétől a második harmadáig kb. az már annyira nem tetszett, elsősorban ahol az amerikai foci veszi át a szerepet, már kevésbé érdekelt. A pályagondnok motivációs beszéde is tetszett, azt még nem éreztem erőltetettnek. A nagy csapatösszhang és a kiállás Rudy mellett az edző irodájában az már kissé az volt.

Minden negatívuma ellenére képes elvarázsolni a nézőt, és hinni film üzenetét.

Mindent összevetve ez 7/10

[Faust]

Bealudtak a csajok.

Rudy

Újfent elnézést, hogy csak most, de hát na, faszom. Mit szabadkozzak.

Maga a film szerintem alig jobb a közepesnél, láttuk már milliószor, viszont nagyon 90-es évek a jó értelemben, és nagyon szerethető az elejétől a végéig, plusz van benne egy vonal, ami a hasonszőrű alkotások fölé emeli, mindenképp érdemes róla beszélni. Van még rá pár óránk. Most már nem rakom spoilerbe, mindenki elmehet a picsába aki a legvégére hagyja, ahogy én is.

Kezdjük az alapokkal: standard történet, láttuk már milliószor, a visszahúzó, majdhogynem elnyomó környezetből, támogatás nélkül érkező underdog a többszörösen befektetett munka révén eléri az álmát, és boldogan él, míg meg nem hal.

De valóban így van? Nem egészen, és ez fogott meg nagyon a filmben, ettől lett a végén valami életszaga az egésznek, amire én is azt tudom mondani, hogy igen, ez például iskolában vetítendő anyag is lehetne. Hiszen azt várná az ehhez szokott/szoktatott agyunk, hogy Rudy sztárjátékos lesz/a semmiből lehoz egy döntőt a csapatnak/stb, de itt nem ez a helyzet: a szíve nem tudja helyettesíteni fizikumát, és alkalmatlan erre a sportágra profi szinten, így csak pár másodpercre cserélik be a játékosok nyomására, kvázi tiszteletből, hiszen a srác dacára esélytelenségének, mindig 300%-ot adott magából az edzéseken (kicsit utánaolvastam, itt jön a halivudi ferdítés, hiszen az életben pont Divine ötlete volt, hogy becseréli, nem kellett így kierőszakolni - de aláírom, így jobban működik ). Az élet inkább így működik az átlagos, hátszél nélküli embernek: hiába adsz ennyit, ha valamire alkalmatlan vagy bármi oknál fogva, csak villanásaid, sikeres pillanataid lehetnek (a faszi azóta is ebből él amúgy de legalább nem cipőbolti eladó, hanem motivésönöl szpíker lett belőle, keblemre Máté), viszont nem mindegy maga a mindset, amivel Rudy ezt letolta - és tetszett, hogy nem is igazán vágyott másra, csak hogy egyszer, egyszer pályára léphessen, és ezt láthassa az ősszurkoló apja. Nagyon tetszett, amikor a film elkezdte boncolgatni a pályamunkás révén, hogy nem az a nagy tett, hogy esetleg pályára lép Rudy, hanem az, hogy a minusz 10. szintről felküzdötte magát a lehetőség kapujába, és hogy menjen a francba hogy ezt nem látja és nem elég neki. De ilyen az emberi természet, ami van az soha nem jó, mindig több kell.

Egyébként szörnyű lehet egy ilyen családban felnőni, egymást maró testvérek, és egy idióta vén fasz, aki jobban meghatódik egy szaros stadiontól, mint a fia addigi, vérrel-verejtékkel elért sikereitől, a hideg kiráz. Vélhetően az ilyen közeg termeli ki magából az ilyen Rudy-féle, kosszerű attitűdű elmebeteg arcokat, akiknek csak egy cél lebeg a szemük előtt, és lehetőségeikhez mérten mindent félresöpörnek hogy azt elérjék, a folyamatos bizonyítási kényszer.

Szóval tetszett ez a megszokottól kicsit árnyaltabb megközelítés, még ha egyébként a megvalósítás minden szintjén tankönyvbe illik az anyag, annyira sablonpanelek követik egymást, aminek semmi más a célja, mint hogy az amcsi gyerekek/fiatalok elhigyják, Amerika még mindig a lehetőségek hazája. De, bár le nem nyűgözött, egyáltalán nem zavart, mentem a flow-val, de azért jelzésértékű, hogy Rudyn kívül a karakterek közül számomra egyedül Parseghian maradt meg, Ő is csak azért, mert az Ördögűző Karras atyája, a néhai kiváló Jason Miller játszotta.

Külön pont, hogy bár masszívan amerikai foci kötődésű a film, semmit nem kellett hozzá értenem, lehetett volna ez akár a helyi curling szakosztály is, nagyon helyesen kerülték a túl mélyre merülést a témában. Továbbra sem látom, miért is jó ez a sport, viszont megértettem kicsit az egész egyetemi kapcsolódását és fontosságát, brutális milyen hagyományai vannak odaát, számomra felfoghatatlan, na nem mintha ez probléma lenne. Az úgynevezett focisták pedig, akiket hétről-hétre követ az itteni díszes kompánia is, még tovább süllyedtek a szememben, ócska elbaszott punci az összes ezekhez képest, baszki hát hogy lehet a visszavonulást megélni ebben a sportban?

Visszatérve a többek által felhozott iskolai vetítéshez: egyetértek, bár filmként kétséges a létjogosultsága ilyen ritkaságszámba menő vetítéseken (egyébként bár a kompetencia javarészt hiányozna, de rohadtul szívesen csinálnék ilyesmiket felsőbb osztályoknak/gimiben, lehet-e velük beszélgetni hasonló dolgokról, hogy látják a világot, mit mondanak nekik nekünk valid mondanivalóval rendelkező alkotások), a mondanivalója és könnyű fogyaszthatósága szerintem bőven több, mint amit a premissza ígér - és kicsit meg is akad itt a cumó, pedig lett volna még ebben, épp ezért nem tudok rá többet adni. Az ajánlásért viszont nagy pacsi, köszönöm szépen, és elnézést hogy eddig húztam - de legalább sokat pofáztam róla.

6,5/10

Szerk: fel is ébredtek, csá.

[nmate]

Ahogy elnezem ma repulnek paran. Mate irj be kerlek 6,5-et a Rudyra, tegnap neztem csak kering bennem par gondolat, csak a gyereknek kurva szar napja van es nem tudom, lesz-e idom legepelni ejfel elott.

Beírtam, kitartás

Ha többieknek is +1 nap legépelni, inkább kérjetek egy napot pluszba - de legyenek az írás mögött gondolatok is, ne csak a sablon meg a +1. Erről a filmről lehet írni azért.

[Faust]

Ahogy elnezem ma repulnek paran. Mate irj be kerlek 6,5-et a Rudyra, tegnap neztem csak kering bennem par gondolat, csak a gyereknek kurva szar napja van es nem tudom, lesz-e idom legepelni ejfel elott.

[nmate]

Gyerekek, offtopik, de epp a Grease-n szenvedek, ez a mufaj a pokol legmelyebb bugyranak a legaljara valo baszki.

Grease az tök jó móka

Ha jól látom Netflixen is van Faust filmje.

[Faust]

Nem en nezem igazabol.

[soadroli]

Gyerekek, offtopik, de epp a Grease-n szenvedek, ez a mufaj a pokol legmelyebb bugyranak a legaljara valo baszki.

eszembe nem jutna ilyeneket nézni

[Faust]

Gyerekek, offtopik, de epp a Grease-n szenvedek, ez a mufaj a pokol legmelyebb bugyranak a legaljara valo baszki.