Katyn
Amikor elkezdődött, azt hittem valamelyik Harry Pottert raktam be: sötét felsők, nyomasztó dallamok, elmosódó felirat, egyedül a WB logó hiányzott. Aztán az első jelenetnél megszólaltak magyarul, és amikor át akartam váltani eredeti szinkronra, és mivel csak lengyel nyelv volt, akkor tudatosult bennem, hogy mit is fogok most megnézni. Lengyelül amúgy sem láttam még semmit, most már ez is pipa.
Nem igazán tudom mit tudnék írni a filmről az egyértelműeket leszámítva, hogy egy borzasztó, és fontos dologról szól. Tekintve, hogy nem
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!egy klasszikus frontvonalas háborús filmről beszélünk, így sok akciót nem kapunk, és egy olyan megtörtént eseményt dolgoz fel, amit 3 percben el lehet mesélni, ezek ellenére szerintem jól helytállt a film. Nem mondom, hogy végig fent tartotta az érdeklődésemet, vagy hogy odaszögezte volna a tekintetemet a vászonhoz, de határozottan nem volt unalmas. Két szemszöget kapunk, az áldozatokét, illetve az otthon maradtakét. A otthon izgulókból érzésem szerint egy kicsivel többet kaptunk a kelleténél (pl. nem láttam értelmét többször is bemutatni egy új lázadót, aki aztán percek múlva eltűnik), szerintem itt lehetett volna rövidebb a film.
Film közben nekem is sokszor eszembe jutott, hogy értékeljem, hogy nem az a problémám, hogy lesz-e mit ennem holnap, illetve látom-e még valamelyik szerettemet. Ugyanakkor szerintem ez relatív dolog. A mai világnap egy elkényeztetett gyerek mentálisan simán lehet rosszabb állapotban attól, hogy nem azt a játékot kapta, amit akart, hanem a másikat, mint egy háborúban felnőtt alapdolgokat nélkülöző gyerek, aki már annak örült ha nem volt éhes és látta a szüleit. Szóval valahol nem érzem ezt igazságosnak, hogy örüljek annak, hogy nem 1935ben születtem Varsóban, mivel erre esélyem sem volt. Vagy az, hogy ha a mai énem vissza lenne küldve, akkor nem bírnék ki egy napot sem. Egyrészt szerintem nem valid a felvetés, mivel teljesen más világról beszélünk, agyunkkor mégis azt mondom, márpedig nem vallanék szégyent. Ahogy a minden évben a legújabb iphone-t megkapó tinédzser sem. Emberek vagyunk, egy hét alatt hozzá szokunk a legradikálisabb változásokhoz is. Persze nem vagyok pszichológus, vagy nem is tudom, ki tudna ebbe okosat mondani, de erről mondjuk szívesen beszélgetnék vele. Najó, akár veletek is
.
A pontozással bajban vagyok, fogalmam sincs hova rakjam a skálán, egyelőre kap egy
sablon 7/10-et, aztán ha úgy lesz a végén változtatok raja.