___Samy___ írta:
Amugy meg mindig nem terek magamhoz. Minden korben ugy alltam meg sztem sokan alltunk ugy hozza, hogy a mocsok PSG-t ussuk ki, onnantol kezdve mindegy mi tortenik, de erre sztem senki nem szamitott.
Olyan csapatok ellen tettek csoda a sracok, akik a torna vegso eselyesekent volt szamon tartva. Raadasul mig mas kb orul, ha karrierje soran egyszer van ilyen comebackben resze, addig ezek a sracok haromszor(!) tettek ezt meg, ez valami egeszen hihetetlen.
Oszinten szolva meccs elott nem hittem volna, hogy megint ekkora csoda fog tortenni a Bernabeuban, nem tartottam magunkat eselyesnek, foleg a bekapott gol utan, de ugy latszik, hogy meg 22 ev utan is tanulnom kell azt, hogy mi igazan a madridizmus.
Barmi legyen is a dontoben, engem megvettek kilora, jelzok nincsenek mar a csapatunkra. Talan most vagyok a leginkabb buszke arra, hogy madridista vagyok!
Ez így ahogyan van megfogalmazza a bennem lévő érzéseket.
Igazából most fogom fel igazán, mert tegnap a frusztráció és az alkohol sokat tompított.
Megfogalmaztam a Pool-City derbi kapcsán, hogy ez a két csapat magasabb polcon van nálunk taktikailag és szerkezetileg, s ezt tartom is, viszont mi vagyunk a Real Madrid basszameg. Hihetetlen ez a menetelés és ezt mostmár bármi áron be kell húzni. Egy ilyen sorozat után adja magát, hogy végső győztesek legyünk végig underdog pozícióból, aztán a színfalak mögötti dokufilmet pedig szarrá kell pörgetni. Ha a Netflixnek van egy kis esze, már most lecsap rá.
Valahogy már a PSG elleni comeback után éreztem, hogy ilyet mindig akkor csináltunk, amikor a végén BL-t nyertünk és ez nem véletlen.
Carlito igazolja Zidanet és a filozófiánkat, hogy nem egy taktikai zseni kell irányítson egy együttest, hanem egy olyan személyiség, akkor a csapatban lévő tüzet és végtelen győzniakarást fent tudja tartani.
Szavak nincsenek basszátok meg, ezt bármelyik csapat ha így lehozta volna imádnám, de így hogy pont mi, pont ezzel a leírt kerettel. Hihetetlen.
én lefujàs utan sírtam 
