Halfkey írta:Ez lehet 2003-ban így volt, de ma nincs így egyébként - ami persze világgazdasági jelenség, nem Magyarország érdeme.Anno még 2003-ban otthon kerestem munkát, eszem ágában sem volt külföldön élni, dolgozni. Aztán pofán vert a magyar realitás, hogy friss diplomásoknak nincs jövője...
Egyik ügyfél világ egyik legnagyobb cége, annyira nem találnak gazdasági poziba való juniort, a még nem végzett hallgatókat kell megkörnyékezni. Múlt héten hívtak meg vendégelőadónak egyetemre HR képzés. Megkérdeztem a 20 srácot, ki kapott már proaktívan (jelentkezés nélkül) üzenetet álláslehetőségről. Mindegyik feltette a kezét. Nem feltétlen mindenki a szakmában helyezkedik el (pl bölcsész ember nyelv szakon szinte biztos SSC-be megy és nem bölcsészkedni), de a végzettségek nagyon nagy részéért most iszonyat a harc a céges oldalon azért hogy értelmes, dolgozni képes pályakezdőket fel tudjanak venni.
Bruttó 5-700 körüli pályakezdő fizukról beszélünk egyébként, hozzátenném, és nem IT-ról van szó vagy hiperszuper mérnökről.
Manapság természetesen már más a helyzet. Sokszor nem is értem a mai fiatalokat. Sírnak, hogy nincs megfelelő munka.... Miről beszélnek ??? Ha nekem lett volna ennyi és ilyen lehetőségem...
Rettentően más volt a 2000-es évek eleje.
Otthon nekem 90 bruttót akartak adni épületgépész mérnöki diplomára...
Írországban a farmon heti 400 eurót kaptam pár nappal később. Az építkezésen pedig 600-700-at hetente bejelentett melóval. Igaz az élet is drágább volt és most is az. Én a mai napig azt mondom , ha otthon ad nekem melót ami fizet 1M-et zsebbe heti 5 nappal 40 órában, akkor fogom a családot és megyek haza. Na jó legyen napi 10 óra , nem gond az sem.
Sajnos ilyent Pesten is ritkán , vidéken pedig egyáltalán nem találsz. Hacsak nem melózol 220-250 órát ( építőiparról beszélünk).
Volt egy ajánlatom nyáron Paksra középvezetői pozícióra az atomerőműhöz. Aztán jött a fizu mégis mennyi , stb. Elmondtam, hogy én mire gondolok. Ők is , aztán abban maradtunk, hogy ők tovább keresik a balekot én pedig maradok idekint.