Darts egy mentàlis sportág egy szint felett már.
Aki jobban ki tudja zárni mi van körülötte az nyer.
Nyilván a nemet nem lépett, mert profitált belőle erősen.
Nem értek egyet, magadra kell figyelni, kurvára mindegy mit csinál a közönség meg az ellenfél.
Egyedül akkor kell az ellenféllel foglalkozni, hogy megpróbálj-e kiszállni Bullal és megnézni kiszàllón van-e az ellenfél. Amúgy ott van a táblàn hány pontod van és ki kell szállnod minél előbb.
Aki ezen kívül mással is foglalkozik az szarul csinálja. Persze lehet tolni ezeket a pszichés szarokat, hogy szétszedd mentálisan az ellenfelet, kizökkentsd jó pár ordibálással, lásd Price, de mikor nem működik akkor magával baszik ki az ember, mert a saját játékára se tud 100%ban figyelni, mikor mással baszakszik.
Clemens is lenyilatkozta a meccs után, hogy full leszarta Pricet meg a szarját a fején, mert magára figyelt.
Egy szint felett már mindenki képes megdobni, amit kell, tömeggel se tudsz már kiemelkedni, mint régen.
Annyira egyben van a mezőny, hogy az valami kegyetlen.
Dartsoztam olyan másfél-kèt évig hobbi szinten, sokat is gyakoroltam.
Elmentem pár versenyre ez alatt az idő alatt, azt a 10+ éve dartsozó emberek is sima kocsmai versenyeken ott izgultak meg remegtek és nem tudtàk hozni azt a teljesítményt amit tudtak közel sem
Adottság kérdése is mennyire tudja az ember kezelni a nyomást és kizárni a külső dolgokat, mert amúgy egy légyzümmögés is simán képes kibillenteni az embert vagy tényleg bármi apró szar.
Ugyanazt a mozdulatsort kell folyamatosan, robotszerűen másolni, csinálni, itt is dartsoztak már jó páran, egyszerűnek tűnik, de rohadtul nem az.
Persze mikor a (még mindig sima kocsmai versenyen) Döntőben ott maradtam azzal a taggal, aki ‘12ben a PDC Kelet-Európai kvalin döntőzött és ha megveri Marjanovicot akkor kint van a VBn, akkor feldughattam minden mentális dolgomat meg tudásomat, hiába ment ellene is átlagon felül