Na, személyes találkozóm volt egy utoljára 2 évvel ezelőtt találkozott baráttal, együtt nőttünk fel. Oroszországban dolgozott egy kárpátaljai magyar-ukrán vállakozónál, aki azóta teljesen megőrült a pénztől, névnapokra és születésnapokra RSQ7/8 általában az ajándék az autószalonból a család felé Kárpátaljára, tavaly is ez volt, augusztusban érkezett az aktuális ajándék, speciális, egyedi rendszámmal, hogy egyértelmű legyen ki a tulajdonosa, család nincs bolygatva behívókkal, semmi ilyesmivel, őket nem érinti a háború. Történt azonban novemberben egy baleset, a Q7-es Audi 260-al nem tudta bevenni a kanyart, a góré fia volt a sofőr, ittasan természetesen, lábtörése lett, de ki tudott szállni, akit vitt hazafelé, az pedig nem szívesen ült be hozzá, de ő majd hazaviszi, semmi gond nem lesz, élve égett el a kocsiban, mert nem nyílt ki az ajtó, és be volt kötve, mert ő mindig betartott minden szabályt. Hatalmas temetés, élő közvetítéssel a fiatalok és rokonok felé, akik ismerték, de nem tudtak a háború miatt eljönni utolsó útjára, a góré fiát rendőrök őrizték a kórházban, nehogy szökésnek eredjen. Aztán nagy csend következett, senki nem tudott semmit, februárban már vígan utazgatott egy új kocsival a srác és a barátnője, apuka Ukrajnát megkerülve eljött Magyarországra, folyamatosan könyörgött a másik családnak, hogy ne kérjék a börtönt és a szigorú büntetést, ő 100 ezer eurót tud most felajánlani cserébe, visszahozni már nem tudják a fiút, de az ő fia is szenvedni fog miatta egy életen át, mert legjobb barátok voltak, aztán abbamaradt. Na, ugyanez a vállalkozó kirúgta az én barátomat, mert 4-5 év után kijelentette, hogy szeretne családot alapítani, összejött egy orosz vele egykorú nővel, és már 8. hónapban van a terhesség, kivenne egy kis szabadságot, meg 200 km is egymástól kb így a távolság, aztán majd megbeszélik, hogyan legyen mindenkinek jó. Az kb. pszichopatába váltott, mindennek lehordta, hogy azért jött ide Oroszországba, na takarodjon innen, ki sem fizeti az utolsó havi fizetését. Megszületett a kisfiú, gyönyörű, egészséges baba, az egyik lába donga lett sajnos. Kollégák és olyanok is, akik nem dolgoztak vele összegyűjtöttek neki mindenki tudta nélkül X összeget, hogy boldoguljanak valamennyire + a műtét ugye, hétfőn 6 ember lett kirúgva ebből a társaságból, mert mit képzelnek magukról. Sikeres volt a műtét, dönteni kellett, semmi egyébre nem jutott ideje, amíg ennél dolgozott, munkagépeket, ipari kazánokat, munkások eligazítását, mindent rá tudott bízni, hogy induljon meg most ismeretlenül, ki tudja mi várna rá, ha esetleg önéletrajz kell, és ugye le kell írni, hol született, stb...apukája itt kamionozik 2 éve már Budapesten, neki is minden kategória meg van a jogosítványában, ez egy biztos pont, de meg kell szervezni az utazást.
56 órán keresztül tartott az út. 70 órája önkényesen nem dolgoztak a határőrök a Lett határon, egy nő a két éves kisbabájával nem tudott Oroszország felé belépni, mert miért is engedjék át, hol a férje, nem e csempészni akarja a babát, stb, ő pedig félt lejönni Oroszország másik végéből, mert ugye ukrán papírokkal jött át, jóval a háború előtt... ők többen hagyták ugye elfelé Oroszországot, másik oldalt várta őket már a busz, amivel Lengyelország felé vették az irányt, szüntelenül kopogtatták a "vámházat" (konténerekből összetákolt akármi) 50 dollárért fejenként+mindenkit kihallgatott a titkosszolgálat, átengedték őket. Egész úton nem aludt egy percet sem, gondolt egyet, az ukrán útlevelét eldugta a táska legmélyebb bugyraiba, jön a civilizáció, itt már a magyart kellene használni, ennyi szerencséje volt. Lengyelországban még vonatoztak is valamennyit, a pályaudvaron ukrán rendszámú katonai busszal, ukrán formában lévő katonák a lengyel rendőrökkel igazoltatták az összes férfit, és lényegtelen, hogy 5 éve, hány éve tartózkodott Lengyelországban, erővel be a buszba, és irány Ukrajna...na ezt nem mutatja a tévé, nem írja a sajtó.
Senki ne adja tovább sehová a hírt, kérek szépen mindenkit, csak, hogy tudjuk mi zajlik a nagyvilágban. Ő teljes természetességgel elővette a személyit, nem is az útlevelet, és még rá se néztek mi áll rajta, látszott, hogy nem a kék cucc volt. Gyerekért már közben érkezett a mentő, mert 48 óra alatt alig hagyta abba a sírást, már lila volt szinte, senki nem tudta mi lehet a baja, ő első perctől magyarul beszélt vele, szólt hozzá, hogy itt van apa, ne sírj, mi a baj, és mint amikor csoda történt, abbahagyta, közben a mentővel tartották a másik telefonon a kapcsolatot, ők is sokkban voltak. A terve újév utánig keresni egy kis pénzt itt, aztán ha bírják a távolságot, akkor ő tesz Örményországon keresztül repülővel, majd onnan Moszkva felé egy kiutazást, de ha nem jön össze, akkor ő szabadítja ki onnan a családot idefelé. 2 napra rá, hogy elszabadult onnan, megindult a Wagner csoport ugye, családja ott, na vannak kemény dolgok az életben és a világban.
Becsüljük meg magunkat ahol vagyunk épp, és ne legyünk minden szarság miatt elégedetlenek.
Közben néhány héttel ezelőtt utazott felfelé hozzájuk a szokásos készpénzes pénzügyi ajándék miatt (ne legyen ekkora utalás bankszámlán) a góré lánya és lesz veje Budapestről, teljesen jóban voltak, amikor egy szezont ledolgozott a srác náluk, az én barátom tanította meg mindenre, elegáns szállodákba akarta hétvégén küldözgetni majd a leszapós, de a pénz maradt a zsebében, az én barátomnál töltötte ilyenkor a hétvégét, buliztak, ismerkedtek, hogy mindenkinek jó legyen...Ferihegyi repülőtéren le volt beszélve, hogy ott várja őket másfél órával az indulás előtt ukrán rendszámú Crafterral barátom faterja egy kis pénzügyi támogatással innen, ki tudja milyen lesz az utazása majd, vagy hogyan fogják megoldani a műtétet a babának, és elnézett mellette a srác, mert félt, hogy köpni fog a barátnője apukának, és akkor Dagobert bácsi őket is netalán kitagadja. Telefonszámot letiltotta, Messengeren letiltotta, majd a következő helyről jelzett vissza nekik, hogy bocsánat, de nem érkeztek semmire, majdnem lekésték a gépet, stb, és jön a következő hely. Néhány nap múlva Isztambulból jelentkeztek be FB-on, a BL döntő kezdete előtt már két órával bent voltak a stadionban, és jöttek a szelfik, meg az élő videók, aztán a szokásos 7 napos nyaralás.
Háborúval kapcsolatosan megígértem, hogy nem fogok írni, mert úgyse lehet közös nevezőre vergődni senkivel, és valami ki lesz forgatva úgy, hogy lehessen röhögni rajtam, pedig szomorú és kemény dolgok ezek otthon is, hiába nem szakad napi szinten Kárpátaljára az ég.
Isten, álld meg a magyart, bárhol is legyen a nagyvilágban, és vess véget végre ennek a pusztításnak, és értelmetlen halálozásnak, ami percről-percre megy szünet nélkül - én csak ezt kívánom, nem érdekel, hogy mi lesz a végeredmény, kit kiállítanak ki hősnek a végén, csak ne szenved már többet senki emiatt.