Kifejlődött személyiségük valóban nincs, csak fejlődésben lévő.hehetheoriginal írta:
Én visszaemlekszem ovira, mar ugymond "csajoztunk" erdekeltek a lanyok minket, de ez kimerult abban, hogy a kezuket fogjuk, egymas mellett aludjunk (külön agyon) meg egyutt jatszunk, mindenkinek megvolt a maga kis parja, tök artatlan modon. Nem tudtunk volna semmit se kezdeni, ha jon valami balfasz óvónő aztan elkezdi magyarazni az aberracioit, fel se fogtuk volna, mert meg nincs kifejlodott szemelyiseg es semmi.
De bizonyos személyiségjegyek már 3-4 éves korra kifejlődnek.
A nevelés meg oktatási feladat, a tanárok dolga is egyébként.
Nem a szexuális nevelés persze, ezeket amikor ilyet hallok, én is elítélem.
Viszont ha ezt ténylegesen ki akarjuk venni az oktatási intézmények hatásköréből, akkor a NAT-ot is ki kellene gyomlálni, mert abban is vannak ilyen jellegű példák, mintázatok egyébként.
@Sander: ahogy mondtam, ezeket én is elítélem, és nem tartom helyesnek.
De nem ettől lesz meleg valaki, mert felolvasnak neki a mesekönyvből valamit. Esetleg megerősíti ezt, de óvodás kórban ez se valószínű még.
Az, hogy traumát okoz, az megint egy más kérdés, nyilván nem szerencsés traumatizálni a gyermekeket semmilyen szinten.
Ezeken kívül még ezer meg egy traumát okozó terület és módszer lehet, ami ellen viszont senki, vagy csak alig szólal fel.
És a kérdés, hogy mi az erősebb minta, tapasztalás egy gyereknél: ha hall egy ilyen mesét az oviban, vagy amikor a szülő a kezébe adja a mobilt, tiktokkal, ahol ennél sokkal aberáltabb dolgokkal tud találkozni. Hol a szülő felelőssége a történetben?
Mert aranyos, hogy becelofánozzuk a könyveket pl, de ma már van millió más forrás, ahol ilyenek szembe jöhetnek a gyerekekkel. Ha nem is óvodásokkal, de ált iskolásokkal már igen.