Teljesen felesleges peldakent allitani az ukran helyzetet annak kapcsan, hogy mi mit csinaltunk volna ha olyan tamadas er minket mint Zelenszkijeket, mivel ha jol tudom mi a vilag legutolepesebb katonai szervezetenek vagyunk a szovetsegesei. Tenyleg azt gondolod, hogy a NATO-val a hatunk mogott nincs realitasa a haza megvedesenek es fegyvert, kapat eldobva engedni kene besetalni az orosz medvet?füst írta:De, teljesen komolyan gondoltam. Akkor van értelme ellenállni, ha van esély a sikerre. Ha a támadó nagyságrendi, döntő erejű fölénnyel rendelkezik, akkor nincs értelme ellenállni, mert a meghozott áldozat nem gátolja meg a támadót a célja elérésében.Dupla D írta:
A lényeg, hogy amit állítasz az első bekezdésben azt remélem te sem gondolod komolyan. Számomra felfoghatatlan, hogy egy bármilyen, de főleg nemzeti érzelmű emberben ilyen akár felmerül.
És nem árt belegondolni, hogy mit jelent ez az áldozat. Nincs nagy romantikája... tömegek halálát, szenvedését, megnyomorodását jelenti. Otthonok, egzisztenciák, vagyonok megsemmisülését. A védekező otthona felett szállnak a rakéták, bombák, lövedékek, az övéinek kell átélni a szenvedést, horrort, félelmet. A fentieket csak akkor éri meg vásárra vinni, ha van reális esély. Máskülönben mi értelme, ha a támadó nyer, és aztán úgy is megszállja az immár romokban heverő hazát?
A nemzeti érzelem nagyon fontos, számomra is az, de józan ész nélkül mit sem ér. Hódoltság alatt lehet élni, még ha szenvedve is. Később pedig úgyis adódik egy alkalom, amikor ki is lehet törni belőle.
Viszont akik hiábavalóan meghaltak, azokat senki nem hozza vissza, és a nemzethez sem tudnak már mit hozzátenni, ellentétben a hódoltság alatt élő, de legalább élő társaikkal.
Megdobbenessel fogadom, hogy a nemzeti szuveneristak eppen megeroszakoljak a sajat vilagkepuket, hogy illeszkedjen a foni es jobbkeze narrativajaba.