Ne fárassz!Gonzi írta:
A homo sapiens 200 ezer eves tortenelmeben rengeteg civilizacio volt, es a legtobb - altalaban valamilyen masik civilizacio hatasara - megszunt. Ha meg ezen belul az etnikumok valamilyen formaban tovabb reprodukalodtak, az nyilvanvalo hogy nem nemzetkent maradtak fent. Aztan persze ha ugy gondolod, hogy eljohet meg a Tasmanok, Sumerek meg Majak ideje, es lesz fuggetlen nemzetuk, kerlek mondd... De a rohingyaknak sem adok sok eselyt egy allamalapitasra.
Nem csak háborúval lehet függetlenséget nyerni, pont ez a lényeg. Elsőre sem harccal vívta ki magának Ukrajna. Van az a szállóige a kalapácsról ás a szögekről, ha kalapács van a kezedben akkor minden probléma szögnek látszik.Teljesen naiv felfogas par modernkori sikertortenetbol azt gondolni, hogy Ukrajna megszallasa eseten "Később úgyis adódik egy alkalom, amikor ki is lehet törni belőle". Ez egy teljesen random szerencsejatek, semmivel nem biztosabb mint belemenni a haboruba. Viszon ez utobbival megadod az eselyed a szabadsagra, nem kis tenyezo.
Hogy mivel jobbak az esélyek, hát eltér a véleményünk, szerintem szigorúan ebben az esetben az ukránok rossz lóra tettek, ha már szerencsejátéknak fogod fel. 3-4x nagyobb hatalom ellen egyedül harcolni nem túl ígéretes dolog.
Én vagyok az, aki dobálózik a lakosság számával? Hát nem tudom... szerintem minden áldozatért kár, ami nem éri el a célját, szerinted léteznek jó arányok, ha csak x százalék hal meg...Az kulon tetszik, ahogy a lakossag szamaval dobalozol. Nyilvanvaloan tragikus es szomoru hogy ennyien meghalnak, de van valahol valami definicio hogy mi az ukran nemzet optimalis populacioja? A finnek 5,5 millon vannak, ez baj? Altalaban errol szol a haboru, a lakossag x szazaleka meghal, hogy a maradek szabadon elhessen tovabb. Van amikor ez az arany egesz jo, van amikor szornyu. De a szabadsagnak ara van.
Én úgy gondolom, hogy nem érzed a súlyát a szavaidnak, amikor azt írod hogy miről szól a háború. Szerencsések vagyunk, amiért olyan időszakban élünk, amikor legalább életünk első felét leélhettük anélkül, hogy szembesülnünk kelljen ilyesmivel. De nem pótolhatatlan az ismeret, vannak eszközeink, amik betekintést nyújtanak, és felnyithatják a szemet. Maradtak fenn beszámolók, elmesélések, felvételek, amik bemutatják milyen sorsok jutnak az egyszeri embereknek egy háború során. A saját érdekünkben használni kell ezeket az eszközöket.
Sajnos már nem igazán van lehetőség beszélgetni olyannal, aki átélte a világháború borzalmait. A leghatásosabb, az, amikor közvetlenül meséli el valaki, akinek adsz a szavára. Pont ezért rossz látni, hogy 3 generáció alatt teljesen kifakult a társadalomból a nagy háború emléke. Én, ha a nagypapámnak adtam volna elő a szavaidat, akkora pofont kaptam volna, hogy ma is érezném.
De egyébként a mostani háborúról is rengeteg felvétel készül, a technológia fejlődése miatt több, mint valaha. Tömegével lehet nézni a drónos felvételeket arról, ahogy egy szerencsétlen katona hogyan éli meg életének utolsó pillanatait. Egyiket másikat nagyon nehéz elfelejteni, aki a háború mellett érvel, az szerintem nem sokat látott ezekből.
