Végig bennem volt, hogy hány drámai meccset hozott már össze az élet, miért pont nekünk ne sikerülhetne... és ott volt. Ott volt basszameg... 
Aztán a hosszabbítás, Di Maria lövésén felugrottam, hatásszünet és ismét az ordítás mikor Bale befejelte.... Mellettem ülő csaj meg is jegyezte, hogy mintha jobban érezném magam mint fél órája Marcelo góljánál meg kijöttek a könnyeim, ahogy a két madridos haveromnak is. Ott már megvolt, Ronaldo gólját már viszonylag higgadtan néztük, hisz ott már tudtuk, hogy nem lehet elvenni és megvan a 10.Én is olvasom, hogy a legkevésbé sem ismernek el minket, 5 perc, megvettük, szerencsénk volt, stb..., nem félnek tőlünk, de kit érdekel??? Nevetni kell rajtuk és kész. Megnyertünk, tisztességgel, nem a bíró hozott vissza minket a meccsbe, küzdöttünk. Nincs mit szégyellni, miért is lenne? Ancelotti felé pedig jár a tisztelet. Hátrányban még a 90. percben is higgadtan, de küzdve játszottunk, nem rugdostunk, nem szállt el az agyunk, ahogy a korábbi években. Meg is lett az eredménye. Az eredménykényszer így letudva, higgadtan, nyugodtan lehet játszani a következő évben, ezzel veszélyesebbek is leszünk, ebben biztos vagyok. Ha meglesz a 11, akkor elsők leszünk, aki duplázni fog, ha nem, nagy baj akkor sincs. Ez nem lehet elvárás kétszer egymás után. Végre megcsináltuk. A károgók pedig csak magukat minősítik, mert jöhetnek itt milliókkal, csalással, ezt a BL-t csakis a küzdeni tudásunknak és az alázatnak köszönhetjük.
Alatta remek a komment, talán innen írta valaki? 
