Testépítés

[TBone]

ezt ismeri valaki? elég olcsónak tűnik, gondolom nem kell aggódni, hogy tényleg bcaa van-e benne.

[pátkán]

https://fbcdn-sphotos-a-a.akamaihd.net/ ... 80e8400c21

kis napi motiváló ; )

[pátkán]

http://www.youtube.com/watch?v=rdPLc2w1 ... e=youtu.be

hatalmas! hamarosan meglesz az 500 kg!

[pátkán]

egy kis Bognár Gary

Kód:

Az a baj, hogy ebben a sportban a "Lassan járj, tovább érsz." mondás nem működik. Alapvetően mindenki saját maga dönti el, mit kezd az életével. 
Kezdő versenyzőként - akiket én készítek főleg - lehet realitása annak, hogy az egészségünk megőrizve - vagy inkább minél jobban megkímélve - készüljünk föl versenyekre és évekig ott legyünk az amatőr élbolyban, főleg hazai szinten.
Mihelyst az ember kilép, komolyabb nemzetközi versenyek színpadjaira, egy bizonyos ponton túl - pláne, ha a receptoraink nem túl fogékonyak (ez is genetika, nem csak a keskeny derék.) - az egészségünk nem védhető meg.
Nincs az az Isten és szervezet, ami kibírja ezt büntetlenül és maradandó károsodás nélkül. Aki az ellenkezőjét állítja, az még nem járt versenyek után laborban. Annyi lesz a "csillag", mint az égen, nyáron, tiszta időben.
Helyre lehet hozni igen. De én ezt a helyreállítást mindig úgy fogtam föl, hogy kaptunk születésünkkor egy 100%-os testet és "rendszert". 
Majd ha a kúrák alatt lerontjuk 20%-al, akkor már sosem hozható vissza, csak 19%, de lehet, hogy 19,8%..de 20% sosem. Egyszer elfogy a "%" vagy egész egyszerűen már nem lesz mit visszaállítani, csak maximum leállni a megmaradt 60%-on, ami már olyan szinten degradálja az életminőségünket és mindennapjainkat, hogy ez nem lehet egy értelmes ember számára cél.
Misszióm van. Meg kell mutatnom, hogy hogy ne. ..és ha a döntés "igen, akarom.", akkor el kell mondanom azt, hogy hogyan. Valamint meg kell alapoznom a fiatal versenyzőkben, az egészség iránit igényt (kiirtani a fejekből az "Én mindent benyomok, hogy jó legyek." mentalitást.), a "döntés - következmény" elvét és a felelős karrier építés fontosságát, miszerint célok vezéreljenek minket. 
Mégpedig a fejlődési potenciálunk alapján kitűzött reális célok! Ez fontos.
Ami szomorúsággal tölt el az a strucc politika illetve az emberi butaság. Az is igaz, hogy sok versenyzőnek nincs más megélhetési alternatívája, mint a személyi edzősködés. De ehhez mindenképp aktívan kell versenyezni? Pótcselekvés ez számukra?
Sokak élete a versenyzés és az edzés tartás körül forog... 
Azért edzősködnek, hogy legyen pénzük versenyezni. 
Miért versenyeznek sokszor olyan emberek évekig, akik különösebb eredményt képtelenek felmutatni; miközben a szezon végére nem marad egy fillér sem a zsebükben? - ez lehet egy nagy vita alap is...
"Szerelmes vagyok a sportba." - Az életet szeressétek és azt, amit a sport adhat nektek és számba venni azt, hogy amit adhat, azt úgy el is veheti. 
A sport egy lehetőség.
Lehetőség arra, hogy tanuljunk. 
Lehetőség arra, hogy kapukat nyissunk meg.
Lehetőség arra, hogy a sikeres versenyzés által, ismertté válj. 
Ebből aztán lehet profitálni. 
A sport legyen egy befektetés.
Óriási tanulság a cikk. Elolvastam, majd belenéztem a tükörbe. Nem titok, nem készülök tavaszra. Olyannyira elveszi minden időm a munkám, hogy képtelen vagyok olyan szinten felkészülni, amit magamtól és versenyzőimtől elvárok. 
Ellenben a munkám nagyon motivál. Nem vagyok közel a 110kg-hoz, sőt..már a 100kg-hoz sem igazán. ..és bár ezt a látványos "emberiesedést" elég sok negatív lelki tényező is befolyásolta, nem hat meg, hogy sokan kérdezik, hogy a fogyás hátterében áll e valami betegség vagy, hogy abba hagytam e az edzést?
A válaszom: nem. Nem hagytam abba, csak nem edzem annyit és nem eszem olyan sokat. Jól esik a régi életvitelemhez képest takarékon létezni, mert más, fontosabb teendőimre is marad időm. ...ugyanaz az ember vagyok, sőt most vagyok igazán önmagam.
Más foglalkoztat és fontosabb dolgok mozgatják a napjaim, mint hogy legyűrjek 1,5 kilogramm bélszínt naponta vagy hogy 14:20-kor meg kell ennem a 300g Tilapiát, hogy majd 14:45-kor ne hányjak be az "edzés előtti bedurrantó" ízétől. Ez a szükségszerű életvitel nem lenézendő számomra - félre ne értsétek. Csak most kikerült a prioritásból.
Érdekes ez a világ és fura ez a közeg...Előbbit jobb szeretem már kívülről szemlélni, utóbbival pedig sokszor már nehéz azonosulnom, bár mozogni még mindig szeretek benne (Legfeljebb más minőségben.) .
A közeg elvárja, hogy mindig toppon legyél. Ha nem vagy, akkor sugdolóznak. Szükségtelen. Gyere oda és kérdezd meg:
"Beteg vagy, hogy így lefogytál?" - jegyzem meg igazságtalan standard amit magunkkal és velünk szemben állítanak, mert még most is 95kg körül vagyok és kockás a hasam. Mások elvárása miatt rólam kialakított kép okán, ezért már sajnálnak.
A válaszom az lesz:
"Nem. Nem vagyok beteg, csak a meglévő - és nem eltűnt - izmaim térfogatának volumene csökkent. Most vagyok igazán egészséges és ennek örülök."
Ma is végig dolgoztuk a napot Ausztriában. A munka jó. Szeretem. 
Kívánom minden versenyző társamnak, hogy szeresse azt, amit csinál. Döntsön felelősen és ne magasztalja túl, magát a testépítést. Magasztalja a testépítést, mint sportot. Nem a világot kell megváltani a teremben, mindenféle motivációs videókkal felszerelkezve. Nyugi, még állat sem lettél idő közben. Sportoló vagy, akinek a sport ad, és ő ad a sportnak.
Tekintsen a testépítésre mint eszköz, egy jobb élet kulcsaként. 
A testépítés ad, ha okosan csináljuk. Profitáljunk belőle és versenyezzünk, ha épp karrierünk és lehetőségeink azon pontján állunk, hogy az a feladatunk az, hogy izmosak és szálkásak legyünk, akár egy időben. 
Legyen célunk és érjük el. Tegyünk meg mindent érte!
Gondolkozzunk mi lesz holnap. Értsünk meg mi van ma. Becsüljük a tegnap sikereit és ne legyünk telhetetlenek, ha már megadatott az, amire hivatottak voltunk.
Találjunk új célokat. A hozzá vezető utat, pedig járjuk végig ésszel, megtervezve és átgondolva. 
Az IFBB profi státusz egy álmom, de alapvetően a reklám értéke miatt fontos számomra; mert edzőként csak így lehetek nemzetközileg ismert. Szeretnék ilyesfajta babérkora törni, de annyi más project van kialakulóban, hogy a hazai igényeket sem tudom maradéktalanul ellátni, így abszolút nem kerget a tatár.
Ez motivált, amikor belevágtam az idei felkészülésembe, hisz tudjátok, véletlenül semmit nem csinálok.
Eljutottam arra a pontra, amikor már megtehetem azt, hogy csak akkor versenyzem, ha hiányzik az életemből. 
Most teljesnek érzem a mindennapjaim enélkül is.
..és ez az, ami igazán számít! 
A versenyzés nem kényszer számomra többé. Szórakozás. 
Jelenleg más dolgok elég örömet adnak ahhoz, hogy ne kergessem magam vissza színpadra, annak ellenére, hogy igencsak irigykedem a versenyeken. 
De persze ez kellemes érzés és szerencsére habitusomból adódóan tudok örülni más sikerének is. Edzőként, ismerősként vagy csak sporttársként. 
Sosem voltam irigy senkire, mert nem volt okom és nem vágytam más sikerére. Ugyanis azt ő érte el és ő dolgozott meg érte.
Ami az enyém volt, arra pedig mindig is büszke leszek.
Légy elhivatott a sport iránt.
Kitartó munkával érd el a célod. 
..és mindig dolgozz fegyelmezetten.
A siker jönni fog. De csak akkor ha egészséges maradsz. Ez Mike Matarazzo üzenete..és az enyém is.
Vigyázzatok magatokra.
Az a baj, hogy ebben a sportban a "Lassan járj, tovább érsz." mondás nem működik. Alapvetően mindenki saját maga dönti el, mit kezd az életével. 
Kezdő versenyzőként - akiket én készítek főleg - lehet realitása annak, hogy az egészségünk megőrizve - vagy inkább minél jobban megkímélve - készüljünk föl versenyekre és évekig ott legyünk az amatőr élbolyban, főleg hazai szinten.
Mihelyst az ember kilép, komolyabb nemzetközi versenyek színpadjaira, egy bizonyos ponton túl - pláne, ha a receptoraink nem túl fogékonyak (ez is genetika, nem csak a keskeny derék.) - az egészségünk nem védhető meg.
Nincs az az Isten és szervezet, ami kibírja ezt büntetlenül és maradandó károsodás nélkül. Aki az ellenkezőjét állítja, az még nem járt versenyek után laborban. Annyi lesz a "csillag", mint az égen, nyáron, tiszta időben.
Helyre lehet hozni igen. De én ezt a helyreállítást mindig úgy fogtam föl, hogy kaptunk születésünkkor egy 100%-os testet és "rendszert". 
Majd ha a kúrák alatt lerontjuk 20%-al, akkor már sosem hozható vissza, csak 19%, de lehet, hogy 19,8%..de 20% sosem. Egyszer elfogy a "%" vagy egész egyszerűen már nem lesz mit visszaállítani, csak maximum leállni a megmaradt 60%-on, ami már olyan szinten degradálja az életminőségünket és mindennapjainkat, hogy ez nem lehet egy értelmes ember számára cél.
Misszióm van. Meg kell mutatnom, hogy hogy ne. ..és ha a döntés "igen, akarom.", akkor el kell mondanom azt, hogy hogyan. Valamint meg kell alapoznom a fiatal versenyzőkben, az egészség iránit igényt (kiirtani a fejekből az "Én mindent benyomok, hogy jó legyek." mentalitást.), a "döntés - következmény" elvét és a felelős karrier építés fontosságát, miszerint célok vezéreljenek minket. 
Mégpedig a fejlődési potenciálunk alapján kitűzött reális célok! Ez fontos.
Ami szomorúsággal tölt el az a strucc politika illetve az emberi butaság. Az is igaz, hogy sok versenyzőnek nincs más megélhetési alternatívája, mint a személyi edzősködés. De ehhez mindenképp aktívan kell versenyezni? Pótcselekvés ez számukra?
Sokak élete a versenyzés és az edzés tartás körül forog... 
Azért edzősködnek, hogy legyen pénzük versenyezni. 
Miért versenyeznek sokszor olyan emberek évekig, akik különösebb eredményt képtelenek felmutatni; miközben a szezon végére nem marad egy fillér sem a zsebükben? - ez lehet egy nagy vita alap is...
"Szerelmes vagyok a sportba." - Az életet szeressétek és azt, amit a sport adhat nektek és számba venni azt, hogy amit adhat, azt úgy el is veheti. 
A sport egy lehetőség.
Lehetőség arra, hogy tanuljunk. 
Lehetőség arra, hogy kapukat nyissunk meg.
Lehetőség arra, hogy a sikeres versenyzés által, ismertté válj. 
Ebből aztán lehet profitálni. 
A sport legyen egy befektetés.
Óriási tanulság a cikk. Elolvastam, majd belenéztem a tükörbe. Nem titok, nem készülök tavaszra. Olyannyira elveszi minden időm a munkám, hogy képtelen vagyok olyan szinten felkészülni, amit magamtól és versenyzőimtől elvárok. 
Ellenben a munkám nagyon motivál. Nem vagyok közel a 110kg-hoz, sőt..már a 100kg-hoz sem igazán. ..és bár ezt a látványos "emberiesedést" elég sok negatív lelki tényező is befolyásolta, nem hat meg, hogy sokan kérdezik, hogy a fogyás hátterében áll e valami betegség vagy, hogy abba hagytam e az edzést?
A válaszom: nem. Nem hagytam abba, csak nem edzem annyit és nem eszem olyan sokat. Jól esik a régi életvitelemhez képest takarékon létezni, mert más, fontosabb teendőimre is marad időm. ...ugyanaz az ember vagyok, sőt most vagyok igazán önmagam.
Más foglalkoztat és fontosabb dolgok mozgatják a napjaim, mint hogy legyűrjek 1,5 kilogramm bélszínt naponta vagy hogy 14:20-kor meg kell ennem a 300g Tilapiát, hogy majd 14:45-kor ne hányjak be az "edzés előtti bedurrantó" ízétől. Ez a szükségszerű életvitel nem lenézendő számomra - félre ne értsétek. Csak most kikerült a prioritásból.
Érdekes ez a világ és fura ez a közeg...Előbbit jobb szeretem már kívülről szemlélni, utóbbival pedig sokszor már nehéz azonosulnom, bár mozogni még mindig szeretek benne (Legfeljebb más minőségben.) .
A közeg elvárja, hogy mindig toppon legyél. Ha nem vagy, akkor sugdolóznak. Szükségtelen. Gyere oda és kérdezd meg:
"Beteg vagy, hogy így lefogytál?" - jegyzem meg igazságtalan standard amit magunkkal és velünk szemben állítanak, mert még most is 95kg körül vagyok és kockás a hasam. Mások elvárása miatt rólam kialakított kép okán, ezért már sajnálnak.
A válaszom az lesz:
"Nem. Nem vagyok beteg, csak a meglévő - és nem eltűnt - izmaim térfogatának volumene csökkent. Most vagyok igazán egészséges és ennek örülök."
Ma is végig dolgoztuk a napot Ausztriában. A munka jó. Szeretem. 
Kívánom minden versenyző társamnak, hogy szeresse azt, amit csinál. Döntsön felelősen és ne magasztalja túl, magát a testépítést. Magasztalja a testépítést, mint sportot. Nem a világot kell megváltani a teremben, mindenféle motivációs videókkal felszerelkezve. Nyugi, még állat sem lettél idő közben. Sportoló vagy, akinek a sport ad, és ő ad a sportnak.
Tekintsen a testépítésre mint eszköz, egy jobb élet kulcsaként. 
A testépítés ad, ha okosan csináljuk. Profitáljunk belőle és versenyezzünk, ha épp karrierünk és lehetőségeink azon pontján állunk, hogy az a feladatunk az, hogy izmosak és szálkásak legyünk, akár egy időben. 
Legyen célunk és érjük el. Tegyünk meg mindent érte!
Gondolkozzunk mi lesz holnap. Értsünk meg mi van ma. Becsüljük a tegnap sikereit és ne legyünk telhetetlenek, ha már megadatott az, amire hivatottak voltunk.
Találjunk új célokat. A hozzá vezető utat, pedig járjuk végig ésszel, megtervezve és átgondolva. 
Az IFBB profi státusz egy álmom, de alapvetően a reklám értéke miatt fontos számomra; mert edzőként csak így lehetek nemzetközileg ismert. Szeretnék ilyesfajta babérkora törni, de annyi más project van kialakulóban, hogy a hazai igényeket sem tudom maradéktalanul ellátni, így abszolút nem kerget a tatár.
Ez motivált, amikor belevágtam az idei felkészülésembe, hisz tudjátok, véletlenül semmit nem csinálok.
Eljutottam arra a pontra, amikor már megtehetem azt, hogy csak akkor versenyzem, ha hiányzik az életemből. 
Most teljesnek érzem a mindennapjaim enélkül is.
..és ez az, ami igazán számít! 
A versenyzés nem kényszer számomra többé. Szórakozás. 
Jelenleg más dolgok elég örömet adnak ahhoz, hogy ne kergessem magam vissza színpadra, annak ellenére, hogy igencsak irigykedem a versenyeken. 
De persze ez kellemes érzés és szerencsére habitusomból adódóan tudok örülni más sikerének is. Edzőként, ismerősként vagy csak sporttársként. 
Sosem voltam irigy senkire, mert nem volt okom és nem vágytam más sikerére. Ugyanis azt ő érte el és ő dolgozott meg érte.
Ami az enyém volt, arra pedig mindig is büszke leszek.
Légy elhivatott a sport iránt.
Kitartó munkával érd el a célod. 
..és mindig dolgozz fegyelmezetten.
A siker jönni fog. De csak akkor ha egészséges maradsz. Ez Mike Matarazzo üzenete..és az enyém is.
Vigyázzatok magatokra.
Az a baj, hogy ebben a sportban a "Lassan járj, tovább érsz." mondás nem működik. Alapvetően mindenki saját maga dönti el, mit kezd az életével. 
Kezdő versenyzőként - akiket én készítek főleg - lehet realitása annak, hogy az egészségünk megőrizve - vagy inkább minél jobban megkímélve - készüljünk föl versenyekre és évekig ott legyünk az amatőr élbolyban, főleg hazai szinten.
Mihelyst az ember kilép, komolyabb nemzetközi versenyek színpadjaira, egy bizonyos ponton túl - pláne, ha a receptoraink nem túl fogékonyak (ez is genetika, nem csak a keskeny derék.) - az egészségünk nem védhető meg.
Nincs az az Isten és szervezet, ami kibírja ezt büntetlenül és maradandó károsodás nélkül. Aki az ellenkezőjét állítja, az még nem járt versenyek után laborban. Annyi lesz a "csillag", mint az égen, nyáron, tiszta időben.
Helyre lehet hozni igen. De én ezt a helyreállítást mindig úgy fogtam föl, hogy kaptunk születésünkkor egy 100%-os testet és "rendszert". 
Majd ha a kúrák alatt lerontjuk 20%-al, akkor már sosem hozható vissza, csak 19%, de lehet, hogy 19,8%..de 20% sosem. Egyszer elfogy a "%" vagy egész egyszerűen már nem lesz mit visszaállítani, csak maximum leállni a megmaradt 60%-on, ami már olyan szinten degradálja az életminőségünket és mindennapjainkat, hogy ez nem lehet egy értelmes ember számára cél.
Misszióm van. Meg kell mutatnom, hogy hogy ne. ..és ha a döntés "igen, akarom.", akkor el kell mondanom azt, hogy hogyan. Valamint meg kell alapoznom a fiatal versenyzőkben, az egészség iránit igényt (kiirtani a fejekből az "Én mindent benyomok, hogy jó legyek." mentalitást.), a "döntés - következmény" elvét és a felelős karrier építés fontosságát, miszerint célok vezéreljenek minket. 
Mégpedig a fejlődési potenciálunk alapján kitűzött reális célok! Ez fontos.
Ami szomorúsággal tölt el az a strucc politika illetve az emberi butaság. Az is igaz, hogy sok versenyzőnek nincs más megélhetési alternatívája, mint a személyi edzősködés. De ehhez mindenképp aktívan kell versenyezni? Pótcselekvés ez számukra?
Sokak élete a versenyzés és az edzés tartás körül forog... 
Azért edzősködnek, hogy legyen pénzük versenyezni. 
Miért versenyeznek sokszor olyan emberek évekig, akik különösebb eredményt képtelenek felmutatni; miközben a szezon végére nem marad egy fillér sem a zsebükben? - ez lehet egy nagy vita alap is...
"Szerelmes vagyok a sportba." - Az életet szeressétek és azt, amit a sport adhat nektek és számba venni azt, hogy amit adhat, azt úgy el is veheti. 
A sport egy lehetőség.
Lehetőség arra, hogy tanuljunk. 
Lehetőség arra, hogy kapukat nyissunk meg.
Lehetőség arra, hogy a sikeres versenyzés által, ismertté válj. 
Ebből aztán lehet profitálni. 
A sport legyen egy befektetés.
Óriási tanulság a cikk. Elolvastam, majd belenéztem a tükörbe. Nem titok, nem készülök tavaszra. Olyannyira elveszi minden időm a munkám, hogy képtelen vagyok olyan szinten felkészülni, amit magamtól és versenyzőimtől elvárok. 
Ellenben a munkám nagyon motivál. Nem vagyok közel a 110kg-hoz, sőt..már a 100kg-hoz sem igazán. ..és bár ezt a látványos "emberiesedést" elég sok negatív lelki tényező is befolyásolta, nem hat meg, hogy sokan kérdezik, hogy a fogyás hátterében áll e valami betegség vagy, hogy abba hagytam e az edzést?
A válaszom: nem. Nem hagytam abba, csak nem edzem annyit és nem eszem olyan sokat. Jól esik a régi életvitelemhez képest takarékon létezni, mert más, fontosabb teendőimre is marad időm. ...ugyanaz az ember vagyok, sőt most vagyok igazán önmagam.
Más foglalkoztat és fontosabb dolgok mozgatják a napjaim, mint hogy legyűrjek 1,5 kilogramm bélszínt naponta vagy hogy 14:20-kor meg kell ennem a 300g Tilapiát, hogy majd 14:45-kor ne hányjak be az "edzés előtti bedurrantó" ízétől. Ez a szükségszerű életvitel nem lenézendő számomra - félre ne értsétek. Csak most kikerült a prioritásból.
Érdekes ez a világ és fura ez a közeg...Előbbit jobb szeretem már kívülről szemlélni, utóbbival pedig sokszor már nehéz azonosulnom, bár mozogni még mindig szeretek benne (Legfeljebb más minőségben.) .
A közeg elvárja, hogy mindig toppon legyél. Ha nem vagy, akkor sugdolóznak. Szükségtelen. Gyere oda és kérdezd meg:
"Beteg vagy, hogy így lefogytál?" - jegyzem meg igazságtalan standard amit magunkkal és velünk szemben állítanak, mert még most is 95kg körül vagyok és kockás a hasam. Mások elvárása miatt rólam kialakított kép okán, ezért már sajnálnak.
A válaszom az lesz:
"Nem. Nem vagyok beteg, csak a meglévő - és nem eltűnt - izmaim térfogatának volumene csökkent. Most vagyok igazán egészséges és ennek örülök."
Ma is végig dolgoztuk a napot Ausztriában. A munka jó. Szeretem. 
Kívánom minden versenyző társamnak, hogy szeresse azt, amit csinál. Döntsön felelősen és ne magasztalja túl, magát a testépítést. Magasztalja a testépítést, mint sportot. Nem a világot kell megváltani a teremben, mindenféle motivációs videókkal felszerelkezve. Nyugi, még állat sem lettél idő közben. Sportoló vagy, akinek a sport ad, és ő ad a sportnak.
Tekintsen a testépítésre mint eszköz, egy jobb élet kulcsaként. 
A testépítés ad, ha okosan csináljuk. Profitáljunk belőle és versenyezzünk, ha épp karrierünk és lehetőségeink azon pontján állunk, hogy az a feladatunk az, hogy izmosak és szálkásak legyünk, akár egy időben. 
Legyen célunk és érjük el. Tegyünk meg mindent érte!
Gondolkozzunk mi lesz holnap. Értsünk meg mi van ma. Becsüljük a tegnap sikereit és ne legyünk telhetetlenek, ha már megadatott az, amire hivatottak voltunk.
Találjunk új célokat. A hozzá vezető utat, pedig járjuk végig ésszel, megtervezve és átgondolva. 
Az IFBB profi státusz egy álmom, de alapvetően a reklám értéke miatt fontos számomra; mert edzőként csak így lehetek nemzetközileg ismert. Szeretnék ilyesfajta babérkora törni, de annyi más project van kialakulóban, hogy a hazai igényeket sem tudom maradéktalanul ellátni, így abszolút nem kerget a tatár.
Ez motivált, amikor belevágtam az idei felkészülésembe, hisz tudjátok, véletlenül semmit nem csinálok.
Eljutottam arra a pontra, amikor már megtehetem azt, hogy csak akkor versenyzem, ha hiányzik az életemből. 
Most teljesnek érzem a mindennapjaim enélkül is.
..és ez az, ami igazán számít! 
A versenyzés nem kényszer számomra többé. Szórakozás. 
Jelenleg más dolgok elég örömet adnak ahhoz, hogy ne kergessem magam vissza színpadra, annak ellenére, hogy igencsak irigykedem a versenyeken. 
De persze ez kellemes érzés és szerencsére habitusomból adódóan tudok örülni más sikerének is. Edzőként, ismerősként vagy csak sporttársként. 
Sosem voltam irigy senkire, mert nem volt okom és nem vágytam más sikerére. Ugyanis azt ő érte el és ő dolgozott meg érte.
Ami az enyém volt, arra pedig mindig is büszke leszek.
Légy elhivatott a sport iránt.
Kitartó munkával érd el a célod. 
..és mindig dolgozz fegyelmezetten.
A siker jönni fog. De csak akkor ha egészséges maradsz. Ez Mike Matarazzo üzenete..és az enyém is.
Vigyázzatok magatokra.

a cikk ami ihlette: http://body.builder.hu/magazin.htm4?url ... dik-eselye

[kapor_89]

A BCAA mindig jó, egyáltalán nem fölös semmilyen időpontban.

Oké, meggyőztél

Szerintem pont azt ivott ezelőtt.

Jézusom! Pedig egy kortyot sem ittam

Elnézzük amúgy igazad van, az FF Fast ár/érték arányban a legjobb.

carboX

téged nem fosat meg? engem egyedül ez a bioteches készit ki..

Szénhidrátokkal semmi bajom, én csak a monohidrátot nem bírtam, de kiküszöböltem a problémát, és vettem etil észtereset. Na az már könnyen oldódik, és nem fosat. Cserébe a kislányok nem tudják meginni, mert "nem jó az íze" Amúgy az ízesítetlen BCAA-t a kreatin után üdítőként iszom, szóval valóban nem a legjobb

[pátkán]

carboX

téged nem fosat meg? engem egyedül ez a bioteches készit ki..

[kredenc]

Szerintem pont azt ivott ezelőtt.

Jézusom! Pedig egy kortyot sem ittam

[tubatibi]

carboX-et.

Beharaptam pár zacskóval,de a ff carb-f jobban bejön. Ízesítetlen,így a tömény cukortól nem ásítok sűrűt azonnal. Próbáld ki,ha van kedved. Olcsó is.

Szerintem pont azt ivott ezelőtt.

full force-os gyors felszívódású szénhidrátot

[kredenc]

carboX-et.

Beharaptam pár zacskóval,de a ff carb-f jobban bejön. Ízesítetlen,így a tömény cukortól nem ásítok sűrűt azonnal. Próbáld ki,ha van kedved. Olcsó is.

[tubatibi]

Értem Köszi mégegyszer
Étrend rendben van, az edzés az amiben lehet hiba, mivel nem járok terembe

Érdemes elmenni egy terembe, azért az teljesen más. Emlékszem amikor először voltam edzőterembe, ráadásul pont a Fitness Factoryt céloztam meg Nem voltam nevetséges a szó szerinti 60 kilómmal, de nem baj, mert meglett a maraton 2 éve csinálom, 82 kiló vagyok, szóval már elbírom az üres rudat De 2 hónap lóf*sz, nagyon nem lehet látványos eredményt elérni ilyen rövid idő alatt. Amúgy én havi bontásba ellenőrzöm magam, de csak súlyra megyek, szaros centizgetést meghagyom a keményeknek, az eredmény úgy is látszik a tükörbe.

Más: életembe először nem vagyok megszorulva anyagilag, és beinvesztáltam egy 1kg-os BCAA-ba. Jelenleg úgy csinálom, hogy edzésnapokon edzés előtt, közbe, után, és lefekvés előtt 5-5-5-5 g (mindig este edzek, tehát az edzés utáni étkezés után kb 1,5 órával megy a 250g túró a bcaa-val, és utána alvás), míg nem edzésnapokon reggel és este. Jelenleg tömegelek, nincs kardiózás. Ki hogy szokta a szedést? Szerintetek fölös edzés előtt és közbe is, ha nem diétázok? Fölösbe azért nem akarom elkótyavetyélni, de azért spórolni sem szeretnék vele.

Megint más: mindig full force-os gyors felszívódású szénhidrátot szoktam inni edzés után , de most a biotech közelebb volt, így ott vettem egy carboX-et. A csavar most jön, ugyan is amikor gyors felszívódású szénhidrátot kértem, akkor azt mondta nincs, de én láttam a polcon a carboXet. Utána specifikusan azt kértem, majd mindezek után rendesen lebaszott, hogy ez nem gyors szénhidrát, inkább lassú, és ez nem jó edzés után. Mivel láttam, hogy tele van koksszal, és úgy sem bírnék lefolytatni vele egy értelmes beszélgetést, így itt kérdezném meg, hogy ez mennyire igaz?

A BCAA mindig jó, egyáltalán nem fölös semmilyen időpontban. Én rákaptam a Scitec Bcaa X-Press nevű termékére, 100-110 Ft-ért adnak egy tasakot, általában kettőt szoktam venni és azt kortyolgatom edzés közben, almásat....Eszméletlen finom

A CarboX meg több fajta szénhidrátot tartalmaz, tehát nem kifejezetten gyors felszívódású ch. Amúgy tökéletes edzés utánra, hagyd a csávóra.

[kapor_89]

Értem Köszi mégegyszer
Étrend rendben van, az edzés az amiben lehet hiba, mivel nem járok terembe

Érdemes elmenni egy terembe, azért az teljesen más. Emlékszem amikor először voltam edzőterembe, ráadásul pont a Fitness Factoryt céloztam meg Nem voltam nevetséges a szó szerinti 60 kilómmal, de nem baj, mert meglett a maraton 2 éve csinálom, 82 kiló vagyok, szóval már elbírom az üres rudat De 2 hónap lóf*sz, nagyon nem lehet látványos eredményt elérni ilyen rövid idő alatt. Amúgy én havi bontásba ellenőrzöm magam, de csak súlyra megyek, szaros centizgetést meghagyom a keményeknek, az eredmény úgy is látszik a tükörbe.

Más: életembe először nem vagyok megszorulva anyagilag, és beinvesztáltam egy 1kg-os BCAA-ba. Jelenleg úgy csinálom, hogy edzésnapokon edzés előtt, közbe, után, és lefekvés előtt 5-5-5-5 g (mindig este edzek, tehát az edzés utáni étkezés után kb 1,5 órával megy a 250g túró a bcaa-val, és utána alvás), míg nem edzésnapokon reggel és este. Jelenleg tömegelek, nincs kardiózás. Ki hogy szokta a szedést? Szerintetek fölös edzés előtt és közbe is, ha nem diétázok? Fölösbe azért nem akarom elkótyavetyélni, de azért spórolni sem szeretnék vele.

Megint más: mindig full force-os gyors felszívódású szénhidrátot szoktam inni edzés után , de most a biotech közelebb volt, így ott vettem egy carboX-et. A csavar most jön, ugyan is amikor gyors felszívódású szénhidrátot kértem, akkor azt mondta nincs, de én láttam a polcon a carboXet. Utána specifikusan azt kértem, majd mindezek után rendesen lebaszott, hogy ez nem gyors szénhidrát, inkább lassú, és ez nem jó edzés után. Mivel láttam, hogy tele van koksszal, és úgy sem bírnék lefolytatni vele egy értelmes beszélgetést, így itt kérdezném meg, hogy ez mennyire igaz?

[wxyz]

Értem Köszi mégegyszer
Étrend rendben van, az edzés az amiben lehet hiba, mivel nem járok terembe

[kredenc]

Bő 2 hónap után már lennie kell észrevehető fejlődésnek?
11 hét edzés után tükör előtt nem veszek észre magamon fejlődést, csak a mérőszalagon. Karom 2,5 centit, mellkasom 7 centit, combom 3 centit vastagodott
Ez értékelhető eredménynek számít? Vagy valamin változtatnom kell?

Válaszokat előre köszönöm!

Sokszor látod magad,nem lesz feltűnő. Kérdezz meg másokat a hiteles válaszért. Én naponta látom magam a tükörben és régi képekkel kell összehasonlítanom magam.

[Boky]

Bő 2 hónap után már lennie kell észrevehető fejlődésnek?
11 hét edzés után tükör előtt nem veszek észre magamon fejlődést, csak a mérőszalagon. Karom 2,5 centit, mellkasom 7 centit, combom 3 centit vastagodott
Ez értékelhető eredménynek számít? Vagy valamin változtatnom kell?

Válaszokat előre köszönöm!

Nyáron 2 hónapot toltam le, és észrevettem változást, nem is kicsit. Tény, korábban volt sportolói múltam, tehát valami alapom volt, de sok volt a kihagyás. Amúgy azt hallom másoktól, hogy az elején megugrik az ember, majd idővel már nehezebben lehet észrevenni a fejlődést. Nyáron heti 3x mentem kondizni.

Aztán szeptemberben, 3-4 ét kihagyás után (utazás, stb miatt nem tudtam menni) megint elkezdtem, de most már heti 5x. A változást ismét észlelem.

remekül megválaszoltad a kérdést és egyáltalán nem egy érdektelen blogos választ írtál magadról.

[Remy]

Bő 2 hónap után már lennie kell észrevehető fejlődésnek?
11 hét edzés után tükör előtt nem veszek észre magamon fejlődést, csak a mérőszalagon. Karom 2,5 centit, mellkasom 7 centit, combom 3 centit vastagodott
Ez értékelhető eredménynek számít? Vagy valamin változtatnom kell?

Válaszokat előre köszönöm!

Nyáron 2 hónapot toltam le, és észrevettem változást, nem is kicsit. Tény, korábban volt sportolói múltam, tehát valami alapom volt, de sok volt a kihagyás. Amúgy azt hallom másoktól, hogy az elején megugrik az ember, majd idővel már nehezebben lehet észrevenni a fejlődést. Nyáron heti 3x mentem kondizni.

Aztán szeptemberben, 3-4 ét kihagyás után (utazás, stb miatt nem tudtam menni) megint elkezdtem, de most már heti 5x. A változást ismét észlelem.

[wxyz]

Bő 2 hónap után már lennie kell észrevehető fejlődésnek?
11 hét edzés után tükör előtt nem veszek észre magamon fejlődést, csak a mérőszalagon. Karom 2,5 centit, mellkasom 7 centit, combom 3 centit vastagodott
Ez értékelhető eredménynek számít? Vagy valamin változtatnom kell?

Válaszokat előre köszönöm!

[Remy]

Köszi!

[istimester]

Vagy

[palesz77]

Tudtok mondani olyan oldalakat, vagy könyvet, stb, amiben jó nyújtó gyakorlatok vannak leírva, esetleg képekkel tarkítva? Úgy gondolom, hogy ezt sokszor hanyagoltam, még anno, amikor futottam, így eléggé merev lettem. Jó lenne ezen kicsit dolgozni. (Esetleg lenyomni idővel egy spárgát Van Damme után szabadon )

Ha megy az angol, akkor Pavelnek van egy Relax into Stretch című alkotása - nem tudom, hogy könyv, vagy dvd -, én nem olvastam, de Pavel rosszat még nem írt, szóval így látatlanba is bátran ajánlom.

[kredenc]

Tudtok mondani olyan oldalakat, vagy könyvet, stb, amiben jó nyújtó gyakorlatok vannak leírva, esetleg képekkel tarkítva? Úgy gondolom, hogy ezt sokszor hanyagoltam, még anno, amikor futottam, így eléggé merev lettem. Jó lenne ezen kicsit dolgozni. (Esetleg lenyomni idővel egy spárgát Van Damme után szabadon )

Beírod a google/youtube keresőbe,hogy stretching.
Vagy megnézed ezt