Rengeteget lehetne írni, beszélni róla, már az elején észrevettem, hogy nem egy szokványos filmmel lesz dolgom.
Eddig csak a Funny Games U.S. (2007) c. filmet láttam a rendezőtől, az nem volt több egy közepes filmtől, legalábbis filmélményben, a filmklubnak köszönhetően találkoztam vele, sima ötös.
Elnézést, A fehér szalag (2009) volt az első, sonic hozta a klubba, ha jól látom nyolc ponton áll az IMDb-n nálam, elég rég volt már, amikor megnéztem, mindenképp újráznom kell.
Visszatérve az eredeti filmre, Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!a közepénél már nem sok kellett a depresszió közeli állapothoz, amikor elkezdődött a rombolás, már kezdtem sejteni, hogy mi jön, a pénzszabdalásnál csúcsosodott ki véglegesen a dolog.
Az elejétől kezdve főszerepet kapott az összes tárgy, ami ott volt a házban, három évet ölel fel az egész, azok a reggelek...az ábrázolásmód végig - fantasztikus.
A színészeket nem sokat mutatják a kislány kivételével, eredeti zene sincs, csak ami a rádióban/tévében szól, esetleg a fejekben(?), amikor a roncstelepen vannak - a kislány és a hajó.
Először arra gondoltam, amikor ment a felmondás és vette a szerszámokat, közben a feleség az ételeket, hogy bekattantak, bebugóznak a házba, és ott élnek tovább. Amikor kezdte szabdalni a szekrény, még akkor is reménykedtem, hogy az ablakokat szegeli majd be, és lesz egy külön kis világuk, amíg valaki hiányolni nem kezdi őket...de hoppá, sehol egy szög. Oké picit túloztam most lehet, de nem számítottam ilyen keménységre az elején.
Nyers, brutális, hatásos ábrázolás végig.
Amikor megszólalt a Power of Love, ami az egyik kedvenc dalom, akkor eldőlt minden a pozitívum felé.
A közepénél az anyagtépésnél már nem nagyon bírtam nézni, de így voltak azok a jelenetek jók - elnyújtva, hadd érezze át a néző.
Nem fakadtam ki teljesen, mert akkor minden egyes percére kitértem volna, zseni ez az osztrák rendező, ez már tény.
Régóta rám vár a Szerelem c. alkotása, hasonló filmeknél szerintem szétkapcsolok idegileg a felénél, és a végén lesz egy jóindulatú négyes-ötös, de ehhez nem sok hasonló van, 8,5/10.
Utánaolvasgattam, egy osztrák újságcikkben találkozott az eredeti történettel a rendező.
Egykor megpróbáltam lefeküdni fél óra után, nem akartam ismét zombi lenni napközben, nem nagyon ment, érdemes volt visszakapcsolni...és már mióta befejeztem.
A kritika megjelenésekor találkoztam először a filmmel, azóta váratott magára a megnézése, nem egy könnyű, délutáni darab - mindenkinek, de (jobban átgondolva) inkább főleg ínyenceknek ajánlom.
Vagyis, akart lenni ezek szerint. 
