Na szóval a Breivik-ügy norvég szemmel:
Megkérdeztem a jogászhallgató lakótársamat (későbbiekben R), hogy akkor hogy is van ez az egész mizéria a faszival. Érdekes választ kaptam rá, meg kell hagyni.
Az ő véleménye (és még több ezer más emberé is) az, hogy furcsa módon örül annak, hogy megtörtént a Breivik-mészárlás, mert ez akkora sokként érte az országot, hogy az emberek úgymond összekovácsolódtak utána. Mivel alig 5 millióan élnek az országban, úgy tekintenek egymásra, mint egy nagy család tagjaira. Azt tudni kell, hogy a norvégok elég ridegek tudnak lenni, úgymond mindenki törődjön a maga dolgával, nem szólunk bele más életébe, majdhogynem azt lehet mondani, hogy szarnak egymásra néhány esetben. A mészárlás után viszont valamivel nyitottabbak, törődőbbek lettek, és egy kollektív összetartás alakult ki az emberekben. Példának okáért azt hozta fel R, hogy amikor az ifjúsági olimpián dolgozott önkéntesként (mint jómagam is), volt egy 50 év körüli nő kollégája a biztonságiaknál. A Birkebeiner biatlon arénában dolgozott aznap, és volt egy faszi, aki be akart menni kicsit sífutni aznap, annak ellenére, hogy versenynap volt. Az idős nő nem engedte be a férfit, mondván itt ma a fiataloké a terep, és nekik az a feladatuk, hogy biztonságban tartsák őket. Lehet, hogy paranoid dolognak hangzik, de a történtek után meg lehet érteni. Iszonyat biztonsági intézkedések vannak minden eseményen azóta, mióta megtörtént a szóban forgó dolog.
A másik része - miszerint Breivik azért panaszkodott, mert mikróznia kell a kajáját és az evőeszközei is műanyagból vannak - már kicsit kényesebb kérdés. Erről a véleménye az volt, hogy talán már túl abszurd, de ez a rendszer hibája, nem Breiviké. A norvég jogrendszer a méltányosságon alapszik, az egész büntetés-végrehajtás alapjaiban különbözik pl. a mi rendszerünktől. Mondta R, hogy itt, Norvégiában az életfogytiglani börtönbüntetés egy ismeretlen fogalom. A börtönök és fegyházak célja az, hogy időt adjanak az elítélteknek arra, hogy elgondolkodjanak azon, amit tettek és belássák azt, hogy hibáztak. Mondta, hogy a leghosszabb börtönbüntetés, amit kiszabnak, 21 év szokott lenni (itt ezt hívják életfogytiglaninak), de 12 év elteltével az elítéltek gyakorlatilag több, mint 90-95 százaléka újra szabadlábon lehet. A börtönöket is úgy alakították ki, hogy az emberi méltóságukat ne veszítsék el az emberek, pusztán csak izolált környezetben kell eltölteniük éveket, úgymond vezekelve a bűneik miatt. A börtönben ugyanúgy, mint itthon, mindenféle "szakkörök" illetve workshopok vannak az elítélteknek, abból a célból, hogy miután letelik a büntetésük, újra hasznos tagjai lehessenek a norvég társadalomnak. Mondta, hogy több, korábban nagy port kavaró bűncselekményt elkövető "bűnöző" már évek óta szabadlábon van, és az emberek le se szarják, hogy mi van velük, úgymond elfeledkeztek róluk. Érdekes módon a visszaeső bűnözők aránya roppant alacsony itt Norvégiában, valahogy ez a könyörületes, méltányosságon alapuló jogrendszer mégiscsak működik.
Dióhéjban ennyi, ha esetleg van valami spéci kérdése valamelyikőtöknek, akkor nyugodtan írjatok pü-t és megkérdezem R-t, hogy mit gondol a kérdésetekről.
Bocs a késésért
+ nyár végére Seedorfra sülsz benne. 
