Mozi, filmek

[GT37]

Igaz sokat nem láttam, de mostanában ez a Gengszterek fogadója, meg isti és lordgabi filmklubbos ajánlásai egy ideig elvették a kedvemet, hogy újabbakat is megtekintsek.

Nekem ez a tipikus skandináv szürkeség, a komor hangulat nem igazán tetszik.

Igen, nem mindenkinek jön be a skandináv stílus.
Nekem mondjuk pont a kedvencem, imádom ezeket az átmeneteket a vígjáték és a dráma között, a komor hangulatot, az abszurd jeleneteket, a morbid humort.

[realistahuni]

Nem szereted a skandináv filmeket? Ádám almái?

Igaz sokat nem láttam, de mostanában ez a Gengszterek fogadója, meg isti és lordgabi filmklubbos ajánlásai egy ideig elvették a kedvemet, hogy újabbakat is megtekintsek.

Nekem ez a tipikus skandináv szürkeség, a komor hangulat nem igazán tetszik.

[GT37]

Jelen. Nekem nem igazán jött be, mint a legtöbb skandináv film. Kiszámítható volt az egész, semmi csavar, izgalom stb.

Értem, akkor még meggondolom.
Nem szereted a skandináv filmeket? Ádám almái?

[realistahuni]

A Gengszterek fogadója című filmet látta már valaki? Ha igen, véleményt kérnék.

Jelen. Nekem nem igazán jött be, mint a legtöbb skandináv film. Kiszámítható volt az egész, semmi csavar, izgalom stb.

[GT37]

A Gengszterek fogadója című filmet látta már valaki? Ha igen, véleményt kérnék.

[Remy]

Dragon Ball Z - Istenek harca

17 évet kellett várnunk arra, hogy ismét a filmvásznon láthassuk Son Gokuékat, hiszen az 1996-os Dragon Ball - The Path of Power óta nem volt erre alkalmunk. A Dragon ball – Battle of Gods a 14. Z mozifilm lett, és a felhőtlen szórakozás érdekében visszatért Akira Toriyama is, hogy ellássa a forgatókönyvírói feladatokat. A film bejelentése után már csak az a kérdés maradt, hogy vajon hozza-e majd azt a varázst ennyi idő elteltével is, amit anno a 80-as, 90-es években kaptunk a sorozattól. Nézzük hát…

Uis felébreszti Bills-t a hosszú álmából, majd elújságolja neki, hogy Dermesztőt legyőzte egy Csillagharcos. Uis, Goku múltjából jeleneteket mutat a Pusztítás istenének, hogy bemutassa, mégis kivel van dolguk. Bills hamar félbeszakítja a beszámolót, mert úgy gondolja, hogy eleget látott, majd bevillan neki egy 39 évvel ezelőtti jóslat, miszerint lesz egy hatalmas ellenfele, akit csak úgy neveznek, hogy a Szuper csillagharcos isten. Bills és Uis rögvest útnak indulnak, hogy felkeressék Gokut, hogy megbizonyosodjanak, tényleg ő az a bizonyos istenség…

Több hónapja már annak, hogy bejelentették az új Dragon ball filmet, és kijelentették, hogy rengeteg újítást fog tartalmazni. Toriyamáék nem is okoztak csalódást, mert több ponton is változtattak a régiekhez képest, hiszen szerették volna ismét feléleszteni a sorozatot, és ehhez úgy gondolták, hogy részben el kell felejteniük a régieket, és új köntösbe bújtatni a DB univerzumot. Be kell vallanom féltem ettől, mert rajongok az eredeti DB filmekért és sorozatért, és nem vagyok híve az újításoknak, de tény, hogy itt jól működtek. No, persze nem mind, mert például a zenei aláfestés gyengére sikeredett, holott pont az adta meg az alaphangot a régieknél, és emiatt egy kicsit csalódott is voltam, de ezt annak a számlájára írom, hogy próbálkoztak valami újjal, így még elnézhető, de a következő (már ha lesz) filmeknél már óriási hibának fogom elkönyvelni. (hozzáteszem voltak szépen csengő dallamok is)

A másik szembetűnő újítás a számítógépes effekteknél keresendő, mivel a robbanások, a pusztítás nem a megszokott módon volt ábrázolva, hanem modernizálták. Ez többé-kevésbé sikeres is volt, mert volt benne fantázia, amit a későbbiek során tökélyre is fejleszthetnek majd.

No, de rátérve a történetre, (időben a Z és a GT között helyezkedik el, illetve a sorozat képregényének 517. és 518. száma között) mely jóval hosszabb volt, mint a megszokott, így ez is újdonságként hatott. 50-60 perc helyett most közel másfél órán keresztül élvezhettük Son Gokuék storyját, mely ötletesen, és remek tempóban volt felvezetve. A játékidőt jól töltötték fel, és a mindig jelentkező hibát, miszerint „csapjuk össze a harcot a gonosszal, mert az jó…” szerencsére elhagyták, és engedték kibontakozni a két gigászt. Emellett belecsempészték a jól bevált humort, a mindig előtérbe kerülő kajálást, és az erőfitogtatást is.

Bills az idétlen kinézete ellenére szimpatikus ellenfélként mutatkozott be nekünk, úgyhogy akinek kételyei voltak vele kapcsolatban, azok mind elfelejthetik, mert Bills jópofa. Bár néhol túlzásba estek vele kapcsolatban, de ez már a Dragon Ball egyik elengedhetetlen kelléke, hogy mindig érkezik az erősebb, aki pofátlanul könnyedén verekedi át magát az ellenfeleken.

Az Istenek harca a jól megszokott sémát követi, és a felépítése az utolsó harcig nem hordoz magában újdonságot, ám a lezárása tartalmaz egy bizonyos csavart, ami miatt azt lehet feltételezni, hogy lesz folytatása a műnek.

A mozifilmeknél mindig lesz egyfajta hiányérzet, mert egy-másfél órában lehetetlen úgy kibontani a szálakat, mint a sorozatban, ahol 20-30 részeket is rászántak egy-egy küzdelemre. Ez lehetetlen, így nem is kell elvárni. A film megtekintése alatt érezni fogjuk, hogy ez valami új, ez fura, de könnyedén meg lehet vele barátkozni, és az összképet tekintve jól muzsikál, és boldogan állhatunk fel a képernyő elől. 9/10

[Anis]

Üss vagy fuss!
Kisvárosi csajszi az álommeló reményében elmegy egy másik városba, de az ex-bankrabló pasija elkíséri. Ám a csajszi volt pasija nem hagyja annyiba és utánuk megy (menet közben sok baromságot csinálva), és egy kétbalkezes homozsaru is részt vesz az utazásban. Nagyon nagy gagyi. Megtekintése nem ajánlott. 3/10


Óz, a hatalmas
Mila Kunis. Alapjába elég is lenne, de ez a film valami borzalmasra sikeredett. Tele volt buktatókkal és sok baromsággal. Ahogy Szirmai Geri is megemlíti az elemzésében mi az hogy egy boszorkány villámokat szór az ujjaiból? Arra ott vannak a Sithek! Tényleg volt benne pár elég jó ötlet, de a rendezés vagy valami más miatt nagyon gagyira és műre sikeredett. Volt benne több ígéretes mellészereplő is, de pár perc kivételével semmi, egyedül a 3 boszi és a főszereplő varázsló illetve a két szárnysegéd repülő majom és a kis porcelánbaba. Ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Nagy kár érte. 4/10


Küzdelem a rákkal (Five)
5 rövid történet a mellrákkal küszködő nőkről. Az öt közül Lyndsy Fonseca által játszott sztriptíz-táncos története tetszett a legjobban. Egyrészt Lyndsy miatt is (akit nagyon megkedveltem a Nikita című sorozat miatt), plusz a pasija hozzáállása miatt: így kéne mindenkinek hozzáállnia. Pozitívan, teljes vállszélességgel kiállni és segíteni a barátnőjét. Összességében semmi extrát nem nyújt a film, de egyszer érdemes volt megnézni. Talán inkább az idősebb (30+) női korosztálynak való. 5,5/10


Ismerősöm kritikája az F1-es filmről

[Remy]

Ez a Hemszvörsz gyerek milyen benne? Eddig amiben láttam nagy nulla volt, mégis egyre jobban tolják.

Oscargyanús film amúgy, én tuti nem nézem meg, mert gyűlölöm az F1-et.

Jól tolta, illet a szerephez. Amúgy ez a film azoknak is könnyedén bejöhet, akik nem rajonganak az F-1-ért, sőt utálják.

[Faust]

Ez a Hemszvörsz gyerek milyen benne? Eddig amiben láttam nagy nulla volt, mégis egyre jobban tolják.

Oscargyanús film amúgy, én tuti nem nézem meg, mert gyűlölöm az F1-et.

[Remy]

Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Amikor Hunt mondta Nikinek, hogy "Megölöd a sportot." Annyira igaz manapság. Nem a sport miatt, a szenvedély miatt csinálják sokan, hanem mert ez nekik egy eszköz, hogy elérjék a céljukat, sikeresek legyenek. Jó persze, Niki egy igazi győztes típus, aki minden eszközt megragadott a sikerért. 8.5

Ugyan ez jutott nekem is eszembe. Amúgy, ha most versenyeznének, akkor tuti, hogy Hunt drukker lennék Lauda nekem túl

[nmate]

Rush
Azt kaptam amit vártam, jó cucc volt ez, bár közrejátszik az elfogultságom is. Fain hangeffektek, gyönyörű kép, jó színészek... F1 rajongóknak kötelező.
Egy mondatod azért kiemelnék: Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Amikor Hunt mondta Nikinek, hogy "Megölöd a sportot." Annyira igaz manapság. Nem a sport miatt, a szenvedély miatt csinálják sokan, hanem mert ez nekik egy eszköz, hogy elérjék a céljukat, sikeresek legyenek. Jó persze, Niki egy igazi győztes típus, aki minden eszközt megragadott a sikerért. 8.5

[Tádám]

Hajsza a győzelemért

Szerintem is zseniális, aki szereti az F1-et annak főleg, de aki nem, szerintem azt is lekötheti.. hihetetlen, hogy akkor, az akkori világban még miket megengedtek az F1-ben, ott tényleg tökösnek kellett lenni, kézzel váltani, kuplung stb... A történet is nagyon jó volt, egyszer nem néztem az órámra, egyszer csak vége lett sajnos, kiváló alkotás.

[Kerlon]

Spoilerezhetnél....

[Anis]

Dől a moné
Festményhamisítás és rásózás másra Cameron Diaz és Colin Firth módra. Nagyon gagyi, nagyon alap, nagyon uncsi. Cameronnak vannak sokkal jobb filmjei, itt viszont ahogy más is írta véleményébe nagyon irritáló volt a szerepe és alakítása végett. egy közepeset megérdemel: 5/10

A zöld urai (Epic)
Animációs film. A sztori hasonló mint az Arthur és a Villangók esetében. Kislány (amott kisfiú) összemegy, hogy segítsen a kis lényeknek a világuk megmentésében a gonosz ellen. Több mókás jelenet az összemenést követve, de sok már ellőtt dolgot vetettek be. Nálam az Arthur trilógia nagy kedvenc. De említhetném még Mézengúz, Z a hangya és még egy hangyás animációs film is van ha jól tudom. Műfajában értékelve egy 6,5/10-est megér.

Mellékhatások
Nem csak az itt olvasottak miatt, hanem Zeta-Jones miatt is mindenképp terítéken volt nálam. Érdekes sztorija van, egy-két csavarral. Porton elég megosztó vélemények vannak, valakinek nagyon bejött, de valakik meg nagyon lehúzzák - szokás szerint. Persze attól függ hogy állunk a filmhez, mit várunk tőle. Nem volt egy hú de nagy valami, de azért érdekes témát vett elő (amiről mintha már láttam volna egy hasonló filmet). Egyszer meg lehet nézni, aki csak egy picit is figyel tudhatja hogy végződik... Zeta-Jones alakítása tetszett, kár, hogy kevés volt. menjen rá egy 6/10.

[cart]

Megnéztem ezt a Riddicket. Teljesen ötlettelen az egész, 3/4 rész időhúzás, minimalista megvalósítású, ilyen filmeket teljesen felesleges kiadni, de megnézni is.

[Remy]

Hajsza a győzelemért

Az 1976-os évben 27. alkalommal is felbőgtek a motorok a száguldó cirkuszban, és a pilóták ismét az életüket kockáztatták, hogy elérjék a hőn áhított világbajnoki címet. A rajtrácson olyan nevek is feltűntek, mint Jody Scheckter, Mario Andretti, Emerson Fittipaldi, és a két filmbéli sztár, James Hunt és Niki Lauda. Sokan a 70-es éveket a Forma-1 aranykorán is tartják, mert hihetetlenül izgalmas, és látványos volt akkoriban a sorozat, de azt sem szabad elfelejteni, hogy élet-halál harcot kellett vívniuk a pilótáknak minden egyes versenyen, mert a száguldás könnyedén tragédiába is torkollhatott.

A Hajsza a győzelemért a két akkori szupersztár, a brit James Hunt, és az osztrák Niki Lauda párharcát vitte filmvászonra. A győzelem presztízskérdés volt, és bármire képesek voltak, hogy megszerezzék a 10 pontot. A verseny mellett a spottörténelem egyik legemlékezetesebb pillanata is ekkor történt, hiszen Lauda a nürburgringi balesete után fénysebességgel tért vissza a pályára, hogy megpróbálja megvédeni a VB címét…

Ron Howard már többször is bizonyította tehetségét, és az idei évben végre egy olyan filmet hozott el nekünk, ami már régóta kijárt volna az F-1 szerelmeseinek. A rendező a film elkészítése során három fontos kérdésre is helyes választ adott: Hogyan rendezzünk életrajzi filmet? Hogyan rendezzünk autóversenyes filmet? És a harmadik, hogy miként ötvözzük a kettőt?

Howard és a forgatókönyvíró, Peter Morgan pofátlanul jól oldották meg a két pilóta történetének filmrevitelét. Egyrészt a különböző személyiségük bemutatását nem csapkodták össze, hanem hagyták, hogy kiteljesedjenek, és kialakítsanak a nézőben egyfajta vonzódást az adott versenyző iránt, ami vagy szimpátia, vagy unszimpátia volt. Hunt volt ugyebár a közönség kedvenc, a vicces, a jóképű, míg Lauda a precíz, bunkó, és az aki a rossz gazdagember képet mutatta. A film első fele épp ezért néhol talán lassúnak, néhol talán felesleges jelenetekkel tarkított, túlzásnak tűnt, de az összképet, a végkifejletet nézve már másként fogunk majd állni a dolgokhoz. Egy kicsit talán úgy hatott, mint amikor a kocsik a rajtrácson felsorakoznak, és a TV előtt kiabáljuk, hogy „kezdődjön már!”

Mondanom sem kell a film a nürburgringi nagydíjjal el is kezdődik, mi több egyenesen száguldozik. A film érezhetően eléri a csúcspontját, melyből a későbbiek folyamán nem veszít, egyszerűen csak halad a cél felé. Mondhatni zseniális, amit itt Ron Howardék műveltek, mert a baleset körülötti időszak olyan szintű feszültséget hordoz magában, és mi nézők annyira belemélyülünk a film nézésébe, hogy ha kapnánk egy pofont, akkor sem éreznénk meg. És, ami a legfontosabb, hogy egyáltalán nem giccses, mert ha megnézzük a történelmet, akkor láthatjuk, hogy egész egyszerűen egy hihetetlen story, és ezt csak így lehetett átadni. (Az meg hab a tortán, hogy az öreg Lauda is beleborzongott a film ezen részébe!)

Emellett persze szükség volt Hans Zimmer zenéire is, (aki itt sem okozott csalódást), valamint kellett két színész is, akik bele tudják élni magukat a szerepbe, és felveszik az overált, és a bukósisakot. Chris Hemsworth és Daniel Brühl, ha nem is Oscar díjas szinten, de parádéznak a filmvásznon.

No, de visszatérve a forgatókönyvre, és az egyéb minőségi munkára, azt kell mondanom, hogy a film úgy is elképesztően érdekfeszítő, hogy tudjuk a film elejét, közepét, és végét is. Épp ezért dicséretes Peter Morgan munkája, mert a történetet úgy írta meg, hogy az a két órás játékidejében hatásos, és élvezhető legyen. A már említett két sztár külön storyját is eggyé formálta, és az ellenségeskedésből, bajtársiasság lett. Karakterdrámának mondhatni tökéletes.

Végül pedig annyit fűznék még hozzá, hogy technikailag, látványilag lehengerlő, valamint az egész összképet figyelembe véve azt tudom mondani, hogy azok, akik nem rajonganak a Forma-1-ért, azok is felhőtlenül tudnak szórakozni rajta, a rajongók meg pláne. A Hajsza a győzelemért az év egyik legjobb filmje lett, és akár az Oscar díjra is odaérhet. Nagyon össze lett rakva. Zseniális! 9,5/10

[mocsok]

gonosz realista, nagyon gonosz.

itt van SZG videója egyébként, ha érdekel.

istenem a felhőatlasznál ugyanezt éreztem én is.

[Remy]

Ron Howard pofátlanul jó Forma-1-es filmet csinált!!!

bővebben hamarosan

[gunner]

Na, nem kellett dupláznom, megvártam amíg valaki ír

Seconds (Második esély)

Érdekes az alapötlet, a film címe is figyelemfelkeltő már, tetszik mikor a cím és a téma nagyjából egybevág.
Az még jobban tetszik, amikor az alapkoncenpcióra ráépülnek a jó karakterek és háttértörténet. Na, ezek lehettek volna árnyaltabban bemutatva érzésem szerint (ezért is bírom nagyon a karakterdrámákat, lsd: Margaret, Ripley ), de talán a rendező nem érezte szükségesnek a játékidő bővítését.

Az kulcstörténet az fejlődik szépen, a főszereplőről csak annyit tudunk meg, amennyi pontosan szükséges, a rejtelmes telefonhívás pedig egyből felcsigázott, jók szoktak lenni az így induló alkotások.

Amint Faust említette, korszakos film, hiszen Frankenheimer meglépett sok olyan dolgot, amit az akkori prűd világ nem igen mert taglalni, és gyakran tabunak számított. A kidolgozás is úgy, ahogy jó, főleg az akkori lehetőségekre való tekintettel.

A film közepénél aztán megszakad nálam a film felütése okozta figyelem, és csak megszakításokkal néztem. Egy-egy helyen valóban érdekes volt, ismerkedés, a karakter kidolgozása, stb., majd a vége előtt a kanyar visszarepítette a filmet a kezdeti megdöbbenéshez.

Nem is vettem figyelembe a film kultúrtörténeti hátterét, így pedig még páratlanabbnak tűnik a mű. Faust honnan találsz ilyeneket?

Pontszám: mindent figyelembe véve, 6/10

[Kerlon]

A prodzsekt iksz szerintem is egy rakat kaka. Amerikai humbuk az egész, de egyszer megnézhető. Persze kemény buliról van szó, aztán divat ilyennel keménykedni és ez a szerencséje a filmnek. I think so.



Na köszi a filmeket elkezdem "megvenni" őket.