Hrútar
Hijj. Ez még mindig nagyon jó.
Aki picit jobban ismer, tudja, hogy bolondulok az északi filmekért, az ő filmjeiket érzem leginkább magaménak lelkileg. Így erősen elfogult tudok lenni, bár ha valami északi, és nem tetszik, annál nagyobbat kap tőlem.
Jut eszembe, össze is írok valami nordic toplistát, szokták páran kérni.
A Kosokat először a megjelenése után kb. egy évvel láttam, és csodálatos filmnek tartottam már akkor is. Azóta megjártam Izlandot, ez csak hozzáad az érzethez. Fantasztikus egy hely, csak ajánlani tudom, aki egy "kizökkentő" kirándulásra vágyik.
A bárány nemzeti eledel, ahogy a filmben fogalmaztak, fenn sem tudott volna maradni Izland népe nélkülük. Nagyon szeretik őket, és amennyire tudom, tisztelettel bánnak velük. Én megkóstoltam az ott gulyásnak számító báránylevest, és
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!kurva undorító volt, az első szimatnál az agyamig hatolt a faggyú szag, és elment az étvágyam teljesen .
Az északi filmeknél azt szívlelem leginkább, hogy egy nagyon fura, az átlagfogyasztó számára néhol szokatlan/befogadhatatlan módon emberiek. Fognak egy nálunk hétköznapinak alig mondható szitut, és beleágyaznak egy egyetemes problémát, melyre nem feltétlenül adnak választ, feloldozást. Érzésem szerint náluk sokkal fontosabb, hogy egy problémáról elgondolkodj, mint hogy a szádba rágjon egy megoldást.
Jelen esetben egy birkafarmon játszódik a történet, ahol két testvér egymástól elszeparálva él, és 40 éve nem beszélnek egymással. Tökéletes felütés.
Sajnos mióta megjártam Dániát és Izlandot, hajlamos vagyok kissé túlmisztifikálni a skandináv népeket (bár tartom, hogy sokkal értelmesebben gondolkodnak a világról, mint a legtöbb nép, magyar fejjel teljesen elképesztő dolgok náluk magától értetődőek és természetesek - viszont az egyre idiótább liberális dolgaiktól kikészülök, de ez magánvélemény), és ilyenkor (is) jönnek jól az effajta filmek. Élhetsz bárhol, akármelyik, történelmileg szerencsésebb/szerencsétlenebb országban, az emberi természet sehol nem változik.
A felszín alatt ott bújik rengeteg minden, ami élethelyzettől függetlenül bár közhelynek tűnik, de vészesen jellemző ránk: a harag, a közöny, az önzőség, az önérdek előrrébb sorolása (staythefuckhome
) és mindezek legmélyén: a szeretet (akár a testvérek, akár a bárányok irányába). Az ambivalens érzéseket feltörését 40 évnyi kőfal választja el, melyet két makacs és végletekig büszke férfi képtelen feloldani.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Könnyebb elsétálni egymás mellett, átnézni a másikon, és közben átképezni a kutyát postásnak mint egy rekesz sör mellett átbeszélni a dolgokat...
Imádom a film fanyar, elő-elő bukkanó humorát, mely egyszerre késztet mosolygásra, és kényelmetlen izgés-mozgásra egyszerre. Az ablakkilövés, a szarás közbeni lebukás, stb. A csúcspontja ennek, amikor
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Kiddi újra kidől a fagyban, és Gummi markolóval megindul vele a napfelkeltében először röhögtem, hogy ez mennyire kibaszott abszurd, aztán amikor se szó, se beszéd, lekúrja a kórház elé és továbbhalad, elszégyelltem magam. Kevés film képes erre.
A vége pedig egyszerre reménytelen, és csodaszép:
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!a makacsság, és a büszkeség meghozza "gyümölcsét", a megmentett nyáj elveszik, és valószínűleg halálra fagy a hóviharban (ez egyébént nekem elsőre kicsit túlzónak és műnek tűnt, de Izland tényleg ilyen, néha napsütéses tavaszi időről vált egy pillanat alatt olyan viharra, hogy 3 napig nem tudod kinyitni a bejárati ajtót az ellenszél miatt. egyébként mérhetetlenül szimpatikus, mennyire szimbiózisban élnek a természettel, és mennyivel nyugodtabbak ott az emberek - rákényszerültek az évszázadok során), de a fiatalabb Kiddi a vészhelyzetnél "beadja a derekát", és a teste melegével próbálja életben tartani bátyját. Fantasztikus az utolsó kép, kicsit egy inverz anyaméhre emlékeztetett - hideg, fagyos, és öreg, de valahol a funkciója ugyanaz.
A hangulat, a modoros, távolságtartó megvalósítás, a helyszín, a néha panaszosan felcsendülő zene mind-mind annyira, hogyismondjam...ÉN vagyok, akár lelkileg, akár művészetileg, hogy engem anno telibetalált az alkotás. Anyámmal jó 10 éve egyébként kicsit hasonló a viszonyom, bár nem ennyire haragos (inkább részemről közönyös, talán az rosszabb is - de legalább nem a szomszédban lakik
), és másodjára is mélyen elgondolkodtatott, megéri-e fenntartani ezt az állapotot, megéri-e várni rá, hogy elnézést kérjen, amíg nem késő. Vélhetően nem. De még dolgozni kell magamon.
A filmnek megvannak a hibái, és abszolút értem, ha sokaknak ingerszegénynek tűnik, vagy csak szimplán unalmasnak találják, én nagyon szeretem. Ajánlom a rendező új filmjét, a Tejháborút. Nem ennyire jó film, de egyszer bőven nézhető, és érdekes dolgokat feszeget az is. Nálam ez egy erős nyolcfél. Ha már 1-2 embernek hasonló élményt ad, mint nekem, már megérte bedobni, terveztem én is, de a kolléga megelőzött. Jól tette.
Köszönöm szépen!
8,5/10