OFF

[soadroli]

Amúgy ha már vakcina. Eriksen kapcsán is elojott, hogy nem egészen két hete kapta meg.
És már keresik páran az összefüggést.

De az Inter tagadja hogy beoltották volna. Mondjuk attól simán benne van szerintem.

[Realista24]

Amúgy ha már vakcina. Eriksen kapcsán is elojott, hogy nem egészen két hete kapta meg.
És már keresik páran az összefüggést.

[Marky]

Pfizer után volt valakinek erős szívdobogás érzése? Nem vészes, de azért kezd idegesíteni (múlthét kedden kaptam az elsőt)

Nem ijesztgetni akarlak, de másoknak is okozott hasonló problémákat sajnos:
https://www.penzcentrum.hu/egeszseg/202 ... k2yLIeFDSk

Azt hittem ezeket a clickbait cimeket csak a 2%-os minimalber-emelesre lehet elloni
Ameddig ezek a mellekhatasok a statisztikai hibahatar szintjen mozognak, addig kar megijedni. Ezernyi oka lehet, nekem peldaul minden kemenyebben atbulizott este utan elojon

[Faust]

Fura, nekem a vilagon semmi nem volt, csak minimalis izomlaz erzet. Na majd a masodiknal.

[soadroli]

Nem ijesztgetni akarlak, de másoknak is okozott hasonló problémákat sajnos:
https://www.penzcentrum.hu/egeszseg/202 ... k2yLIeFDSk

most megnyugodtam amúgy ezt én is olvastam, csak érdekelne hogy mikor múlik el. a másodiktól így eléggé fosok.

[Shektor]

Pfizer után volt valakinek erős szívdobogás érzése? Nem vészes, de azért kezd idegesíteni (múlthét kedden kaptam az elsőt)

Nem ijesztgetni akarlak, de másoknak is okozott hasonló problémákat sajnos:
https://www.penzcentrum.hu/egeszseg/202 ... k2yLIeFDSk

[soadroli]

Pfizer után volt valakinek erős szívdobogás érzése? Nem vészes, de azért kezd idegesíteni (múlthét kedden kaptam az elsőt)

[Steve]

ha pl. nincs gyerek és olyan akiről gondoskodni kell, én fix pakolnek és mennek valahova messze, megprobalni teljesen elszakadni ettől az egésztől ami csak rosszat idéz fel.

Nincs gyermek. A feleségem áldott állapotban halt meg, 26 éves volt.

Viszont édesanyámról gondoskodnom kell, akit nem tehetek ki nagy változásnak, szóval maradnom kell.
De elgondolkodtam már azon, hogyha az idő múltával megváltozik a helyzetem, akkor elmegyek innen jó messzire, ez benne van.

Swine!

Borzasztóan sajnálom és ha tudnék segíteni annyira segítenék.

Mi csak ”fórumozó barátaid” vagyunk, de ha ilyen módon picit is tudunk segíteni, hogy írsz nekünk, akkor írj bármikor, bármit!

Nem is merek semmit tanácsolni, vagy írni, mert nem akarok közhelyeket írni. De próbálj minden nap arra gondolni, hogy a feleséged, aki szeretett akkor lenne boldog, ha Téged boldognak lát, vagy legalábbis azt látja, hogy minden rendben Veled. Édesanyádnak szülsége van Rád és tegyél meg érte mindent és a munkádért, magadért! Próbálj azért is előre menni és azértis megpróbálni haladni az életeddel, mert édesapád aki egy (írásaid alapján, sajnos személyesen nem ismerlek) remek embert felnevelt azért gondoskodott Rólad, hogy Te helyt állj a világban.

Idővel lehet, hogy a legjobb valóban várost/országot/ körülményeket cserélni és új életet indítani máshol, magaddal a szívedben hordozva a szép emlékeket, a rosszakat pedig igyekezve hátra hagyva máshol előre haladni.

Nagyon sajnálom és ha bármiben mi Madridisták tudunk segíteni, ne habozz szólni, legyen az bármi amit mi tudunk csinálni.

[Realista24]

ha pl. nincs gyerek és olyan akiről gondoskodni kell, én fix pakolnek és mennek valahova messze, megprobalni teljesen elszakadni ettől az egésztől ami csak rosszat idéz fel.

Nincs gyermek. A feleségem áldott állapotban halt meg, 26 éves volt.

Viszont édesanyámról gondoskodnom kell, akit nem tehetek ki nagy változásnak, szóval maradnom kell.
De elgondolkodtam már azon, hogyha az idő múltával megváltozik a helyzetem, akkor elmegyek innen jó messzire, ez benne van.

Ne mar bazdmeg.
Jóságos ég. Nagyon sajnálom, leirni nem tudom mennyire.

[Swineherd]

Kedves kierkegaard, én mindenképpen értékelem a hozzászólásaidat, de sajnos (vagy inkább szerencsére) nem tudok érdemben hozzászólni olyan esetekhez, ahol szülők bántalmaztak gyermekeket, vagy még rosszabb dolog történt velük...

Meg amúgy is kissé keszekusza számomra ez az egész.

[kierkegaard]

Ezzel csak az a baj, hogy nem old meg semmit. Mintha depressziós lennél és azzal áltatod magad, hogy majd a xanax segíteni fog.

Ha az egyéni terápia nem segít ( ami igazából hónapokban mérhető, hogy bármi hasznos eredményt elérj), akkor mindenképp pszichodrámára kell eljárni. De inkább kombinálni a kettőt.

Barátnőmnek szar gyerekkora volt és az elmúlt két évben meghalt mindenki a nagyanyján kívül akihez kötődött.
Emiatt múltév október óta 2x volt öngyilkossági kísérlete, ill majdnem +1 csak mentőt hívtam. Borderline személyiségzavara lett + anorexia.

Az ő esetében a bennfekvős rehabot fogja követni az egyéni terápia + csoportterápia + bodywork. és még így is évek munkája lesz. Ekkor sem fog kigyógyulni csak tudni fogja kezelni a helyzetet.

Pszichodrámára olyanok is szoktak járni akiket a szülei vertek vagy nők esetében akiket az apja rendszeresen erőszakolt. Eltudnak jutni arra a szintre, hogy elfogadják ami történt. Ezt pl úgy kell elképzelni, hogy párbeszéd játszódik le egy férfitag (idegen) és a nő között a terapeuta bevonásával.

[Faust]

Atyavilag...

Egyetertek amugy Lacival. Menj minnel messzebb, ha csak egy rovid idore is.

[Swineherd]

ha pl. nincs gyerek és olyan akiről gondoskodni kell, én fix pakolnek és mennek valahova messze, megprobalni teljesen elszakadni ettől az egésztől ami csak rosszat idéz fel.

Nincs gyermek. A feleségem áldott állapotban halt meg, 26 éves volt.

Viszont édesanyámról gondoskodnom kell, akit nem tehetek ki nagy változásnak, szóval maradnom kell.
De elgondolkodtam már azon, hogyha az idő múltával megváltozik a helyzetem, akkor elmegyek innen jó messzire, ez benne van.

[flori]

Mit kell ezen a barmon csodalkozni, ha nem lenne az orszagban futball mar ehenhalt volna reg. Ostoba frater, szora sem erdemes. Persze kovetkezmenye nem lesz, minek van itthon.

Szomorú kórkép ez az országról és a médiaviszonyokról is. Majdnem meghalt egy ember, de menjen a biznisz, pörögjünk, majd lesz valami. Nulla empátia. Ne sajnáljuk a másikat, csak ha valami igazán populista dolog. Utáljuk az embertársainkat, a buzikat, a feketéket, cigányokat, vidékieket, pestieket, aki térdel, aki nem térdel, jobboldaliakat meg baloldaliakat is. Világszintű probléma az elidegenedés, de nálunk olyan méreteket ölt, hogy valami elképesztő. Még a kib.szott sportközvetítésben is ez csap pofán. Hol történt volna meg egy ilyen külföldön? Gyors reklám és már le is vették képernyőről az embert, és AZONNALI bocsánatkérés. Ez van akkor amikor nem szakemberek ülnek döntéshelyzetben, köztörvényes ember szakért stúdióban.
Nagyon rossz ezt látni.

[Kerlon]

Nagyon szomorú és sajnállom ami veled történt, de adj magadnak időt és ne add fel. Kitartás és fel a fejjel.

[Babinho]

Swine...szembe kell fordulni a gyásszal. Közhellyel nyitok, de nem azzal folytatom. El kell fogadni, hogy a halál az élet része....ez nem azt jelenti, hogy ne fájjon az elvesztésük. Hanem, hogy meg kell tanulni a hiányukat pozitív értelemben felfogni. Nem kell őket elfelejteni, nem kell semmit lezárni. Ők nem az életed részei voltak, hanem az életed részei még most is, és azok lesznek amíg élsz. Erre büszkének kell lenni, és örülni, hogy veled voltak...és ki tudja mi történik az élet után. Hogy találkozunk e még valahol?

A feleséged mindig a feleséged marad, ez nem azt jelenti hogy mást már nem szerethetsz, hogy nem lesz még az életedben nő akit elveszel, akitől gyerekeid lesznek. Ő akkor is veled lesz, örökre. Élni kell, mert egy úton vagyunk mindannyian, arról letérni nem lehet. Sajnos ilyen dolgokat is meg kell tapasztalnunk, van aki nem ebben az életében, van akinek könnyebb, de neked valamiért ezt kellett megélned, ebből kell tapasztalnod, tanulnod. Szeretni kell őket, gondolni rájuk, emlékezni. Tudom hogy az ember magát sajnalja, hogy miért nem lehet már velük, de nekik ez volt megírva, ezen nem lehet változtatni. Meg kell érteni, hogy halandók vagyunk, a természet ilyen. De ebben is lehet boldognak lenni, sőt így lehet igazán. Hidd el ha halhatalanok lennénk sem lennénk boldogabbak, vagy nem szenvednénk kevesebbet. Folytasd az utad az életben, Ők mindig veled lesznek. A lelked nem veszhet el, dolgod van az életben. És én azt hiszem utána is. Megállni, visszafordulni nem lehet. Felállnod neked kell, segíteni fognak mások, de felállnod neked kell...és ha küzdesz ezért, akkor fogsz még újra őszintén mosolyogni. Velük a szívedben.

[Realista24]

Látom megy a közhely durrogtatas, amit nem rosszbol írok.

En az ilyet nem tudnám feldolgozni normális keretek között, ha pl. nincs gyerek és olyan akiről gondoskodni kell, én fix pakolnek és mennek valahova messze, megprobalni teljesen elszakadni ettől az egésztől ami csak rosszat idéz fel.

Sajnálom a tragediaid, amiket át kellett élned. Szörnyű meg olvasni is.

[BlancoMark]

Mivel lehet biztatni, bátorítani egy olyan embert, akinek az édesanyja 2017-ben majdnem meghal a 43-as vércukra miatt (előjele nem volt, gyógyszerét szedte, aztán egyszer csak reggel majdnem kóma jött, a hasnyálmirigy nem termelt tovább inzulint) és egy budapesti professzor helyettesítése kellett ahhoz, hogy életben maradjon. Aztán, rá kettő évre az édesapja a portájuk előtt, az utcán nyírta a füvet, befejezte azt, majd jött egy bedrogozott, totál részeg gyilkos, aki halálra gázolta(többgenerációs házban élt együtt a család); ezután pedig, majdnem két év elteltével a teljes gyógyulással hitegetett felesége hirtelen lefolyásban meghal petefészekrákban?


Én vagyok ez az ember.

A pszichiáter barátom és a pszichológus barátném eddig nem igazán jártak sikerrel, pedig eléggé jók a szakmájukban...

ui.: bocsánat, hogy ezt beírtam ide, de eléggé rám jár a rúd mostanság...

Az sem zavar, ha nem reagál senki, igazából csak ki kell írnom magamból a dolgokat.

Először is, őszinte részvétem, így ismeretlenül is!

Az ilyen jellegű traumák után sajnos semmi nem lesz olyan mint előtte, viszont ahogy lentebb is írták az idő folyamatosan neked dolgozik. Lesz egy olyan nap, amikor azt fogod érezni, hogy eljött az áttörés. Természetesen fájni fog továbbra is, de megtanulsz ezzel együttélni és funkcionálni, hiszen a saját életedet ugyanúgy folytatnod kell.

Amíg ez a pont nem jön el, addig minél több beszélgetés, programozás barátokkak. Mindenféleképpen legyene új céljaid, amik miatt megéri felkelni mindennap, lehet ez karrier jellegű vagy egyszerűen csak egy új, egészséges életmóddal egybekötött élet. Az aktív sportolás sokat segíthet.

Kitartást kívánok mindenhez!

[kierkegaard]

Ebben az esetben nem batoritas kell hanem megtanulni elfogadni a helyzetet. Illetve fontos, hogy sose nyomd el az erzelmeidet mert csak feszultseggel fog járni.

Ha jobarataid az ismeroseid akkor inkabb erdemes semleges szakembert keresni. Nem igazan szoktak ajanlani az ilyet. + Csoportterapia/pszichodrama is erosen ajanlatos lenne az esetedben.

Illetve olvass konyvet a temaban. Meg kell tanulnod valamilyen megkuzdesi strategiat. Wim hof pl sajat maga dolgozott ki egyet miutan a felesege es gyerekeinek anyja kiugrott az ablakon depresszio miatt.

[lestat]

Mivel lehet biztatni, bátorítani egy olyan embert, akinek az édesanyja 2017-ben majdnem meghal a 43-as vércukra miatt (előjele nem volt, gyógyszerét szedte, aztán egyszer csak reggel majdnem kóma jött, a hasnyálmirigy nem termelt tovább inzulint) és egy budapesti professzor helyettesítése kellett ahhoz, hogy életben maradjon. Aztán, rá kettő évre az édesapja a portájuk előtt, az utcán nyírta a füvet, befejezte azt, majd jött egy bedrogozott, totál részeg gyilkos, aki halálra gázolta(többgenerációs házban élt együtt a család); ezután pedig, majdnem két év elteltével a teljes gyógyulással hitegetett felesége hirtelen lefolyásban meghal petefészekrákban?


Én vagyok ez az ember.

A pszichiáter barátom és a pszichológus barátném eddig nem igazán jártak sikerrel, pedig eléggé jók a szakmájukban...

ui.: bocsánat, hogy ezt beírtam ide, de eléggé rám jár a rúd mostanság...

Az sem zavar, ha nem reagál senki, igazából csak ki kell írnom magamból a dolgokat.

Először is őszinte részvétem!

Alapvetően az idő a legjobb gyógyir.
De amig ez nem következik be én azt hiszem ilyen időkben tudatosan kell erősnek maradni. Fejben harcolni, mindennap.

Tudatosan megnyílni másoknak ( akár ide is irhatsz szerintem többet hogy telnek a napok vagy hogy haladsz ezzel.)
Barátoknak többet beszélni. Jobban is fogod magad érezni és más szemszögre is fel nyithatjak a szemed.

És valahol neked is megkell ezzel békélni. A múltat nemtudod megválzoztatni. Fáj? Hát hogyne fájna.
De szerinted a szeretteid azt szerették volna hogy szenvedj?
Erősen kétlem.

A jövődre próbálj pozitivabban gondolni.
Annyi uj élményben lehet részed és annyi érdekes emberrel találkozhatsz még.

Tudom ez most nagyon távolinak tűnik,de ha nem adod fel, és őszintén dolgozol a mentális egészségeden.
Rendben leszel.
Nem ma, nem holnap. De elfog jönni az a nap.

Nyilván a veszteség mindig ott lesz. De már nem elviselhetetlül fog fájni.

Èn nagyon drukkolok ès remèlem fogod mèg látni az èlet szèpsègeit. Ès mèg sok örömben lesz rèszed.