OFF

[kierkegaard]

Ezzel csak az a baj, hogy nem old meg semmit. Mintha depressziós lennél és azzal áltatod magad, hogy majd a xanax segíteni fog.

Ha az egyéni terápia nem segít ( ami igazából hónapokban mérhető, hogy bármi hasznos eredményt elérj), akkor mindenképp pszichodrámára kell eljárni. De inkább kombinálni a kettőt.

Barátnőmnek szar gyerekkora volt és az elmúlt két évben meghalt mindenki a nagyanyján kívül akihez kötődött.
Emiatt múltév október óta 2x volt öngyilkossági kísérlete, ill majdnem +1 csak mentőt hívtam. Borderline személyiségzavara lett + anorexia.

Az ő esetében a bennfekvős rehabot fogja követni az egyéni terápia + csoportterápia + bodywork. és még így is évek munkája lesz. Ekkor sem fog kigyógyulni csak tudni fogja kezelni a helyzetet.

Pszichodrámára olyanok is szoktak járni akiket a szülei vertek vagy nők esetében akiket az apja rendszeresen erőszakolt. Eltudnak jutni arra a szintre, hogy elfogadják ami történt. Ezt pl úgy kell elképzelni, hogy párbeszéd játszódik le egy férfitag (idegen) és a nő között a terapeuta bevonásával.

[Faust]

Atyavilag...

Egyetertek amugy Lacival. Menj minnel messzebb, ha csak egy rovid idore is.

[Swineherd]

ha pl. nincs gyerek és olyan akiről gondoskodni kell, én fix pakolnek és mennek valahova messze, megprobalni teljesen elszakadni ettől az egésztől ami csak rosszat idéz fel.

Nincs gyermek. A feleségem áldott állapotban halt meg, 26 éves volt.

Viszont édesanyámról gondoskodnom kell, akit nem tehetek ki nagy változásnak, szóval maradnom kell.
De elgondolkodtam már azon, hogyha az idő múltával megváltozik a helyzetem, akkor elmegyek innen jó messzire, ez benne van.

[flori]

Mit kell ezen a barmon csodalkozni, ha nem lenne az orszagban futball mar ehenhalt volna reg. Ostoba frater, szora sem erdemes. Persze kovetkezmenye nem lesz, minek van itthon.

Szomorú kórkép ez az országról és a médiaviszonyokról is. Majdnem meghalt egy ember, de menjen a biznisz, pörögjünk, majd lesz valami. Nulla empátia. Ne sajnáljuk a másikat, csak ha valami igazán populista dolog. Utáljuk az embertársainkat, a buzikat, a feketéket, cigányokat, vidékieket, pestieket, aki térdel, aki nem térdel, jobboldaliakat meg baloldaliakat is. Világszintű probléma az elidegenedés, de nálunk olyan méreteket ölt, hogy valami elképesztő. Még a kib.szott sportközvetítésben is ez csap pofán. Hol történt volna meg egy ilyen külföldön? Gyors reklám és már le is vették képernyőről az embert, és AZONNALI bocsánatkérés. Ez van akkor amikor nem szakemberek ülnek döntéshelyzetben, köztörvényes ember szakért stúdióban.
Nagyon rossz ezt látni.

[Kerlon]

Nagyon szomorú és sajnállom ami veled történt, de adj magadnak időt és ne add fel. Kitartás és fel a fejjel.

[Babinho]

Swine...szembe kell fordulni a gyásszal. Közhellyel nyitok, de nem azzal folytatom. El kell fogadni, hogy a halál az élet része....ez nem azt jelenti, hogy ne fájjon az elvesztésük. Hanem, hogy meg kell tanulni a hiányukat pozitív értelemben felfogni. Nem kell őket elfelejteni, nem kell semmit lezárni. Ők nem az életed részei voltak, hanem az életed részei még most is, és azok lesznek amíg élsz. Erre büszkének kell lenni, és örülni, hogy veled voltak...és ki tudja mi történik az élet után. Hogy találkozunk e még valahol?

A feleséged mindig a feleséged marad, ez nem azt jelenti hogy mást már nem szerethetsz, hogy nem lesz még az életedben nő akit elveszel, akitől gyerekeid lesznek. Ő akkor is veled lesz, örökre. Élni kell, mert egy úton vagyunk mindannyian, arról letérni nem lehet. Sajnos ilyen dolgokat is meg kell tapasztalnunk, van aki nem ebben az életében, van akinek könnyebb, de neked valamiért ezt kellett megélned, ebből kell tapasztalnod, tanulnod. Szeretni kell őket, gondolni rájuk, emlékezni. Tudom hogy az ember magát sajnalja, hogy miért nem lehet már velük, de nekik ez volt megírva, ezen nem lehet változtatni. Meg kell érteni, hogy halandók vagyunk, a természet ilyen. De ebben is lehet boldognak lenni, sőt így lehet igazán. Hidd el ha halhatalanok lennénk sem lennénk boldogabbak, vagy nem szenvednénk kevesebbet. Folytasd az utad az életben, Ők mindig veled lesznek. A lelked nem veszhet el, dolgod van az életben. És én azt hiszem utána is. Megállni, visszafordulni nem lehet. Felállnod neked kell, segíteni fognak mások, de felállnod neked kell...és ha küzdesz ezért, akkor fogsz még újra őszintén mosolyogni. Velük a szívedben.

[Realista24]

Látom megy a közhely durrogtatas, amit nem rosszbol írok.

En az ilyet nem tudnám feldolgozni normális keretek között, ha pl. nincs gyerek és olyan akiről gondoskodni kell, én fix pakolnek és mennek valahova messze, megprobalni teljesen elszakadni ettől az egésztől ami csak rosszat idéz fel.

Sajnálom a tragediaid, amiket át kellett élned. Szörnyű meg olvasni is.

[BlancoMark]

Mivel lehet biztatni, bátorítani egy olyan embert, akinek az édesanyja 2017-ben majdnem meghal a 43-as vércukra miatt (előjele nem volt, gyógyszerét szedte, aztán egyszer csak reggel majdnem kóma jött, a hasnyálmirigy nem termelt tovább inzulint) és egy budapesti professzor helyettesítése kellett ahhoz, hogy életben maradjon. Aztán, rá kettő évre az édesapja a portájuk előtt, az utcán nyírta a füvet, befejezte azt, majd jött egy bedrogozott, totál részeg gyilkos, aki halálra gázolta(többgenerációs házban élt együtt a család); ezután pedig, majdnem két év elteltével a teljes gyógyulással hitegetett felesége hirtelen lefolyásban meghal petefészekrákban?


Én vagyok ez az ember.

A pszichiáter barátom és a pszichológus barátném eddig nem igazán jártak sikerrel, pedig eléggé jók a szakmájukban...

ui.: bocsánat, hogy ezt beírtam ide, de eléggé rám jár a rúd mostanság...

Az sem zavar, ha nem reagál senki, igazából csak ki kell írnom magamból a dolgokat.

Először is, őszinte részvétem, így ismeretlenül is!

Az ilyen jellegű traumák után sajnos semmi nem lesz olyan mint előtte, viszont ahogy lentebb is írták az idő folyamatosan neked dolgozik. Lesz egy olyan nap, amikor azt fogod érezni, hogy eljött az áttörés. Természetesen fájni fog továbbra is, de megtanulsz ezzel együttélni és funkcionálni, hiszen a saját életedet ugyanúgy folytatnod kell.

Amíg ez a pont nem jön el, addig minél több beszélgetés, programozás barátokkak. Mindenféleképpen legyene új céljaid, amik miatt megéri felkelni mindennap, lehet ez karrier jellegű vagy egyszerűen csak egy új, egészséges életmóddal egybekötött élet. Az aktív sportolás sokat segíthet.

Kitartást kívánok mindenhez!

[kierkegaard]

Ebben az esetben nem batoritas kell hanem megtanulni elfogadni a helyzetet. Illetve fontos, hogy sose nyomd el az erzelmeidet mert csak feszultseggel fog járni.

Ha jobarataid az ismeroseid akkor inkabb erdemes semleges szakembert keresni. Nem igazan szoktak ajanlani az ilyet. + Csoportterapia/pszichodrama is erosen ajanlatos lenne az esetedben.

Illetve olvass konyvet a temaban. Meg kell tanulnod valamilyen megkuzdesi strategiat. Wim hof pl sajat maga dolgozott ki egyet miutan a felesege es gyerekeinek anyja kiugrott az ablakon depresszio miatt.

[lestat]

Mivel lehet biztatni, bátorítani egy olyan embert, akinek az édesanyja 2017-ben majdnem meghal a 43-as vércukra miatt (előjele nem volt, gyógyszerét szedte, aztán egyszer csak reggel majdnem kóma jött, a hasnyálmirigy nem termelt tovább inzulint) és egy budapesti professzor helyettesítése kellett ahhoz, hogy életben maradjon. Aztán, rá kettő évre az édesapja a portájuk előtt, az utcán nyírta a füvet, befejezte azt, majd jött egy bedrogozott, totál részeg gyilkos, aki halálra gázolta(többgenerációs házban élt együtt a család); ezután pedig, majdnem két év elteltével a teljes gyógyulással hitegetett felesége hirtelen lefolyásban meghal petefészekrákban?


Én vagyok ez az ember.

A pszichiáter barátom és a pszichológus barátném eddig nem igazán jártak sikerrel, pedig eléggé jók a szakmájukban...

ui.: bocsánat, hogy ezt beírtam ide, de eléggé rám jár a rúd mostanság...

Az sem zavar, ha nem reagál senki, igazából csak ki kell írnom magamból a dolgokat.

Először is őszinte részvétem!

Alapvetően az idő a legjobb gyógyir.
De amig ez nem következik be én azt hiszem ilyen időkben tudatosan kell erősnek maradni. Fejben harcolni, mindennap.

Tudatosan megnyílni másoknak ( akár ide is irhatsz szerintem többet hogy telnek a napok vagy hogy haladsz ezzel.)
Barátoknak többet beszélni. Jobban is fogod magad érezni és más szemszögre is fel nyithatjak a szemed.

És valahol neked is megkell ezzel békélni. A múltat nemtudod megválzoztatni. Fáj? Hát hogyne fájna.
De szerinted a szeretteid azt szerették volna hogy szenvedj?
Erősen kétlem.

A jövődre próbálj pozitivabban gondolni.
Annyi uj élményben lehet részed és annyi érdekes emberrel találkozhatsz még.

Tudom ez most nagyon távolinak tűnik,de ha nem adod fel, és őszintén dolgozol a mentális egészségeden.
Rendben leszel.
Nem ma, nem holnap. De elfog jönni az a nap.

Nyilván a veszteség mindig ott lesz. De már nem elviselhetetlül fog fájni.

Èn nagyon drukkolok ès remèlem fogod mèg látni az èlet szèpsègeit. Ès mèg sok örömben lesz rèszed.

[HEHEvx]

közhely, de az idő vagy begyogyitja a sebeket, vagy szepen lassan el tudod fogadni a tortenteket, megnyugszol.
emlekezz a szepre es a jora, es nezz elore, ne ostromold es rombold magad es a kornyezeted, ne taszits el senkit, inkabb fogadd el, ha nyitni akarnak feléd.
nem vagy egyedul, ilyen-olyan formaban a vilagon az osszes emberrel megtortenik hasonlo veszteség.
ami nekem a legtobbet segit, amikor nagy a szar vagy foshalmaz a nap, amire ebredtem, hogy vegiggondolom, hogy a multat megvaltoztatni nem lehet, de a jovoert mindig lehet tenni.
fektess magadba, nézd optimistán a dolgokat, fejben dől el minden. kezdd ujra. állj fel ujra, es ujra.

[ferni]

Mivel lehet biztatni, bátorítani egy olyan embert, akinek az édesanyja 2017-ben majdnem meghal a 43-as vércukra miatt (előjele nem volt, gyógyszerét szedte, aztán egyszer csak reggel majdnem kóma jött, a hasnyálmirigy nem termelt tovább inzulint) és egy budapesti professzor helyettesítése kellett ahhoz, hogy életben maradjon. Aztán, rá kettő évre az édesapja a portájuk előtt, az utcán nyírta a füvet, befejezte azt, majd jött egy bedrogozott, totál részeg gyilkos, aki halálra gázolta(többgenerációs házban élt együtt a család); ezután pedig, majdnem két év elteltével a teljes gyógyulással hitegetett felesége hirtelen lefolyásban meghal petefészekrákban?


Én vagyok ez az ember.

A pszichiáter barátom és a pszichológus barátném eddig nem igazán jártak sikerrel, pedig eléggé jók a szakmájukban...

ui.: bocsánat, hogy ezt beírtam ide, de eléggé rám jár a rúd mostanság...

Az sem zavar, ha nem reagál senki, igazából csak ki kell írnom magamból a dolgokat.

Szerintem semmi probléma, ha bárki is ide leírja a saját problémáit, az egy nagyon jó dolog, ha kibeszéli az ember magából minél többet minél több embernek, sokat tud segíteni.

A témához hozzászólva sajnos mint látod ilyen dolgok megtörténhetnek, bármennyire se hatnak életszerűen. Baszott szar lehet.

De nem tudsz ezzel mit kezdeni, elmentek sajnos, de egyszerűen nem teheted meg magaddal, hogy évekig romokban legyél emiatt, kurva nehéz továbblépni, de tovább kell.
Mindenkinek véges az ideje, csinálni kell a dolgodat tovább, a hozzád közelállókkal foglalkozni, szeretni őket, boldognak lenni és élvezni az életet. Ennyi a lényeg az életben, semmi más.

Amíg vannak körülötted emberek, akik szeretnek és viszont, addig nincs probléma.
Legyél velük, beszélgess velük erről is, nekem mindig az segített, ha kitudtam magamból beszélni a dolgot és mindig volt az életemben olyan ember, aki akár 20szor is meghallgatta ugyanazt, ha kellett. Egyszer csak rendben lett minden magamban.

Teljesen normális a reakciód meg az állapotod annak tekintetében, amik történtek, de a magad idejét baszod csak ezzel és értelme semmi nincsen annak, hogy önsajnáltatást folytat az ember hosszútávon. Szószerint semmi értelme, tényleg csak a saját idődet baszod vele. Olyan szinten értelmetlen, hogy arra szavak nincsenek. Ennyi erővel kalapáccsal is baszkodhatnád az ujjaidat szabadidődben.

Igen, kell gyászolni, nincs vele baj, rengeteg szar történt veled az elmúlt időszakban és az egyik lelki szarból mentél a másikba, ebből persze, hogy nem lehet kijönni, de remélhetőleg most nem jön a következő szar és most magadban el kell döntened, hogy mi a fontos az életedben és azzal foglalkozni.

Bocsánat, ha néhol túl nyers voltam.

[Swineherd]

Mivel lehet biztatni, bátorítani egy olyan embert, akinek az édesanyja 2017-ben majdnem meghal a 43-as vércukra miatt (előjele nem volt, gyógyszerét szedte, aztán egyszer csak reggel majdnem kóma jött, a hasnyálmirigy nem termelt tovább inzulint) és egy budapesti professzor helyettesítése kellett ahhoz, hogy életben maradjon. Aztán, rá kettő évre az édesapja a portájuk előtt, az utcán nyírta a füvet, befejezte azt, majd jött egy bedrogozott, totál részeg gyilkos, aki halálra gázolta(többgenerációs házban élt együtt a család); ezután pedig, majdnem két év elteltével a teljes gyógyulással hitegetett felesége hirtelen lefolyásban meghal petefészekrákban?


Én vagyok ez az ember.

A pszichiáter barátom és a pszichológus barátném eddig nem igazán jártak sikerrel, pedig eléggé jók a szakmájukban...

ui.: bocsánat, hogy ezt beírtam ide, de eléggé rám jár a rúd mostanság...

Az sem zavar, ha nem reagál senki, igazából csak ki kell írnom magamból a dolgokat.

[csababarca]

lengyelek se veszik túl komolyan ezt a határellenőrzést.
megállítottak, odaadtam a magyar oltási papíromat, mondta oké.
barátnőm aki szputnyikot kapott, amit Lengyelországban elvileg el sem fogadnak, de nem izgatta őket, mehettünk tovább.
pedig csináltattunk antigén tesztet is direkt neki, nehogy szívás legyen, de felesleges volt.

szlovákoknál meg egyáltalán nem ellenőriztek.
magyar határon viszont visszafelé állt rendőr.

[69erssam]

Csak első oltás után adnak kártyát nem?
Második után én nem hallottam olyanról aki kapott.

Jah hát nekem lejárt novemberben a személyim, azóta úgy van, letojom, veszélyhelyzet van még, tehát lényegében a lejárt személyi is jó, majd veszélyhelyzet után megcsináltatom az újat.
enyémen van útlevél szám is.

több rendszeren fut a dolog, innen-onnan lekérik az adatokat, ha valahol van egy adminisztrációs hiba, akkor már elakad a folyamat.
mondjuk ilyen esetekben egy email, sms, ügyfélkapura küldött üzenet igazán jöhetne, mert az ember azt sem tudja, hogy most mi a gond, ha nem megy be a kormányablakba.

Ma reggel a postaládában volt az első oltás után kiállított ÁM már az új igazolványszámot tartalmazó védettségiigazolvány. Csak hisztiznem kellett az égbe roflmao

[Donát]

Számomra az az igazán félelmetes ebben a gyerek-kütyü témában, hogy akkor milyen eszköz van a szülő kezében, ha a gyerek szíve szerint órákat nyomná naphosszat, más nem érdekli. Ez ellen tenni kb lehetetlennek tűnne, de még megelőzni is kemény melónak tűnik. Legalábbis nekem így jön le a környezetemben tapasztaltakról. Aztán nem tudom a gyakorlatban mi lesz, valahogy majd adja magát. De tartok tőle, hogy nincs 100%-os ráhatása a szülőnek a gyerekre.

[raul 4 ever]

Hozzáteszem, ha nem így alakul, az a szülő - ebben az esetben az én - felelősségem, mert a gyerek abszolút képlékeny és fogékony, gyakorlatilag azt szeretettsz meg vele amit te akarsz. Ez az ami kicsit félelmetessé teszi az egészet, és nagy felelősséget rak rám.

Ez egy nagyon fontos része a dolognak, hogy elmész-e a könnyebb ellenállás felé --> amiket R24 is írt, hogy nyomkodja, legalább csendben van, vagy felvállalod a "konfliktust" (bár szülőként a nevelés feladat, és cserben hagyod kvázi a kölyköt, ha nem meccseled le az ilyeneket), határokat szabsz, stb..

Am. a technológiától elzárkózni hülyeség, ahogy írtad lépést kell tartani, mert komoly hátrányok érhetik majd később..

A miénk most lett 5 éves, de neki (még talán gondolom) a szülő a "drog", nem a kütyük..
Persze már tök ügyesen kezeli a telót, laptopot, de nem azért, mert engedjük, hogy áll. nyomkodja, de pl. 1-2 dolgot ami hasznos neki, intézhet már egyedül (youtube-on 1-2 mese, konyhafőnököt betölti, mire a feleségem mellé ül)..

Szal kell engedni szerintem a technológiát, de tudatosan kell határokat is építeni, stb..
Kisvárosban, kertes házban nekünk könnyen megy meló/ovi után valami mást csinálni mint gépet nyomkodni..

Focizni mondjuk még nem jár, de örülnék ha találna valami sportot majd később, amit űzhet.

[csababarca]

Csak első oltás után adnak kártyát nem?
Második után én nem hallottam olyanról aki kapott.

Jah hát nekem lejárt novemberben a személyim, azóta úgy van, letojom, veszélyhelyzet van még, tehát lényegében a lejárt személyi is jó, majd veszélyhelyzet után megcsináltatom az újat.
enyémen van útlevél szám is.

több rendszeren fut a dolog, innen-onnan lekérik az adatokat, ha valahol van egy adminisztrációs hiba, akkor már elakad a folyamat.
mondjuk ilyen esetekben egy email, sms, ügyfélkapura küldött üzenet igazán jöhetne, mert az ember azt sem tudja, hogy most mi a gond, ha nem megy be a kormányablakba.

[babaking]

Na barátnőm védettségi kártya kálváriája véget ért, 3 kérelem, 5 kormányablak látogatás, jópár telefonálás, 2 hónap, de megérkezett a kártya...

persze Lengyelországba nem mehet be, mert orosszal van megoldva, úgyhogy ma még egy antigén tesztet is csináltattunk.
röhej.

Nekem elegem van az egész kártyásdiból. Már második héten(kb. novemberben?) regisztráltam vakcinára. Márciusban átestem, majd megkaptam a kártyát amit amire lehetett volna használni addigra megváltozott a személyiszámom és semmi mással nem igazolhatom magam még az ideiglenes papírral sem a változásról...de legalábbis senki nem meri bevállalni a 100.000 - 1.000.000 Ft-os büntit..Múlthéten kaptam meg az első oltásomat és hó végén kapom a másodikat...Lényegében jövőhónap kitudja meddig nem tudok élni semmi előnyével(már ha megkapom automatikusan a 2. oltás után) a kártyának...ráadásul igazán elmennék barátnőm diplomaosztójára kövi hónap elején. Nagyszerűen működik ez az egész rendszer.....
Küldtem levelet az eeszt-nek de hát a helyzet nem fog sehogy sem változni

Mi is beadtuk a 2 kérvényt 2 perc különbséggel és más járási hivatalhoz került mindegyik. Enyém ma megjött, pároménak neki sem álltak. Azt mondták adjam be újra. Nagyon kedves volt az ügyintéző, de mivel szár a rendszer nem tud mint tenni.

[69erssam]

Na barátnőm védettségi kártya kálváriája véget ért, 3 kérelem, 5 kormányablak látogatás, jópár telefonálás, 2 hónap, de megérkezett a kártya...

persze Lengyelországba nem mehet be, mert orosszal van megoldva, úgyhogy ma még egy antigén tesztet is csináltattunk.
röhej.

Nekem elegem van az egész kártyásdiból. Már második héten(kb. novemberben?) regisztráltam vakcinára. Márciusban átestem, majd megkaptam a kártyát amit amire lehetett volna használni addigra megváltozott a személyiszámom és semmi mással nem igazolhatom magam még az ideiglenes papírral sem a változásról...de legalábbis senki nem meri bevállalni a 100.000 - 1.000.000 Ft-os büntit..Múlthéten kaptam meg az első oltásomat és hó végén kapom a másodikat...Lényegében jövőhónap kitudja meddig nem tudok élni semmi előnyével(már ha megkapom automatikusan a 2. oltás után) a kártyának...ráadásul igazán elmennék barátnőm diplomaosztójára kövi hónap elején. Nagyszerűen működik ez az egész rendszer.....
Küldtem levelet az eeszt-nek de hát a helyzet nem fog sehogy sem változni