Nem tudom, van-e még értelme, de úgy érzem helyesnek, ha pótlom a hiányom, és nem hagyom lezáratlanul a végét. Kissé komolytalan már, de azért nem fogom vissza majd magam, akkor sem, ha esetleg nem is lesz, ki olvassa. Akkor is így helyes, hogy kellő tiszteletem teszem, még annak ellenére is, hogy jó magam is bajosan fejeztem be a kört.
Helyenként
spoileres lehet, szóval aki belevág, csak miután látta.
Látom lordgabi közben érdeklődött. Este 10 óta írom, "csupán" ezért csúszok vele 
Den brysomme mannen
Baromi érdekes volt. Végig megvolt egy "kellemes" kellemetlen hangulata, mely talán leginkább a skandináv filmek egyik jellemzője. Legalábbis a legtöbb skandináv film, amit láttam, nagyon sikeresen tudott operálni ezzel a hangulattal.
Érdekes nagyon a történet is. Olvastam itt is sokat beszéltek róla, több teória is született. Nem tudom mit akart jelképezni maga a film, de mindenesetre elgondolkodtatóak, amiket írtak itt róla. Eleinte nem kívántam túlmisztifikálni. Úgy néztem, és úgy gondoltam, hogy simán csak groteszk maga a műfaj. Irreális dolgokat állított úgy be, mintha tök természetes lenne. Szeretem ezt a műfajt mind az irodalomban, mind a filmekben, de nagyon óvatosan kell vele bánni, mert könnyen egy agyatlan marhaság lehet az egész. Hál'Isten ez itt nem volt tapasztalható.
Egyszerűen nem találok rá rossz szót. Nagyon jól volt megoldva a buszos, zászlós-várós a puszta közepén rész, a furcsa életek bemutatása (meló, barátnő, szex, szerető), meg az egész ásás is. És tették mindezt olyan feszült beállításokkal, képvilággal, cselekvéssel és színészi játékkal, hogy borzasztóan élveztem. (két figura volt igazán fergeteges, a főnök, a mindig mosolygok, még ha ki is rúglak, meg az első csaj, akit kb semmi nem érdekelt, neki minden oké, csináld csak, és közben kedves hangnemben beszélek, még ha a beled kéne kitépnem is)
Hogy maga a film mi akart lenni, azt sajnos nem tudom, de az itteni találgatósok elég érdekesek voltak. Talán a filmben egyszerre pozitív és negatív is az, hogy csak sejteti, hogy mit is akar jelképezni. Jó, hogy lehet rajt agyalni, és talán ez is fog meg leginkább, azért lesz emlékezetesebb, viszont mégiscsak könnyebb lenne felfogni, feldolgozni, értékelni, ha tudnánk, hogy mi is volt. A lezárás is el lett találva a körkörösséggel, és sokat is sejtet.
A zene pedig valami zseniális választás, nagyon imádtam.
PK után a második legjobb filmélmény a körben.
9/10
Movie 43
Egy esti lazulásnak szódával talán... talán elmegy. Sok minden nem maradt meg a filmből, csak hogy egy agyatlan baromság. A groteszk műfajnak a pont nem túl jó és értelmes használata. Volt egy-két találó rész, amire azt mondom, hogy tartalmaz valamit, a többi kuka.
Talán amit meg tudok említeni, és elgondolkodtatott, valamilyen szintem érdekes volt, bár hatalmas agyfasz, de azért a háttérben talán mozog valami, az a rész, amikor magántanuló a srác, és a szülők úgy bánnak a gyerekkel, mint egy lúzerrel, hogy ne maradjon ki a gimis közegből. Baromi torz, és beteg, de igenis valós problémáról van szó.
A gépes-gyerekes "reklám" pedig megható volt kissé.
A többi említésre sem méltó. A macska meg pfeeejj....
4/10
The Last Picture Show
Egyetértek a legtöbbetekkel, ma már talán tényleg kissé szürke és lapos alkotás. De annak, aminek csinálták, és főleg akkoriban, valóban fantasztikus alkotás. Amit mondani akar, amit képvisel, azt tökéletesen átadja, és bemutatja. Nem igazán találok bent kivetnivalót ilyen szempontból.
Mindenképp jó filmélménynek mondanám, akkor is, ha már nem ad kifejezetten túl sok extrát. A legnagyobb ereje, hogy minden egyes mozzanata ilyen, vagy olyan formában még ma is tökéletesen igaz, és legalább annyira fájó, mint a filmben. Annak ellenére, hogy azóta a világ sokat változott, rengeteg új dolog megjelent, de lecsupaszítva, alapjaiban még ma is érvényes a mondanivalója.
Igazat megvallva kissé jobb filmet vártam, egy kissé másra is számítottam, annak ellenére, hogy nagyon tudom értékelni azt is, amit kaptam, az idő azért meglátszódik rajta, ha mint értékelendő filmként nézzük (az előző bekezdést tartom, hogy az időtálló).
Alapjáraton nem adnék rá ennyi pontot, de az eddigi értékeléseimet figyelembe véve 8.5-et kellene adnom. 7.5-öt gondoltam alapból. Az arany középút lesz a nyerő úgy, hogy a
Take Shelter-t
7-re, a
Camp X-Ray-t pedig
7.5-re módosítanám. Így:
8/10
En duva satt på en gren och funderade på tillvaron
Zseniális. Zseniális hangulat, és zseniális filmművészet. Ugyanaz a skandináv hangulat. Azok a beállítások, azok a percekig tartó feszült képek, ahol alig van mozgás, a szövegek is sokszor pofon egyszerűen, mégis igen kifejezőek, egyszerűen olyan feszült, és zseniális hangulatot teremtenek, hogy az leírhatatlan. A visszatérő apró motívumok, a látszólag értelmetlen jelenetek, a látszólag logikátlan szerkesztésmód mind ezt a hatást erősítették. Nem tudom jól leírni, hogy mit képviselt a film, mert nem találom a megfelelő szavakat, így be kell érni a fenti pár sorral.
Itt is, mint a norvég testvérénél, fukarkodtak a magyarázatokban. Csak hagyták, hogy a dolgok történjenek. De úgy gondolom, hogy lejött a lényeg, és nagyon szívbe markoló. Legalábbis nekem, aki egy olyan időszak előtt áll, hogy talán az egyik, ha nem a legmagasabb lécet kell megugranom az életben, és néha azért felvillan, hogy mi lesz velem, ha leverem.... Emiatt nagyon meg tudott fogni a bemutatott élethelyzet, a besavanyodott, életunt két "főszereplő", akik elég vicces módon választottak szakmát, és jelmondatot, (ez nagyot ütött).
Baromi jók voltak a színészek szerintem. Látszólag semmit sem csináltak, de úgy érzem, mégis ezt a legnehezebb hitelesen átadni.
Nem tudom igazán tovább fejtegetni, pedig úgy érzem alig beszéltem róla, pont azért, mert nem tudom igazán jól kifejezni. Minden egyes jelenet már csak a beállítástól kibaszott feszült volt, és imádom ezt a fajta stílust.
8.5/10
La cara oculta
Itt vagyok bajban. Olvastam egy-két értékelést, és nagyjából minden egyes szavával egyet tudok érteni. Én mégis valahogy élveztem a filmet.
Baromi jó az alapötlet. Nagyon feszült és idegőrlő maga a film. Az egész egyszerűen zseniális. Nehezen tudok másik filmet mondani, amit mostanában láttam, és ilyen jó alapokra építkezhet. Ez a szellemes húzás is remek volt.
Mégis olyan hibákat vétettek a készítők... Egyszerűen úgy érzem, hogy egy hatalmas ziccer maradt kihasználatlanul.
A karakterek valami borzalmasak. Gyűlöltem őket egytől-egyig. Az új barátnő tehet legkevésbé a dolgokról, de kurvára nem tudtam azonosulni a döntésével, még akkor is, ha kissé meg tudom érteni. A faszi valami botrányos személyiséggel rendelkezett, legszívesebben fejbe lőném. A kiscsajt meg nem is értem, hogy mit gondolt, hogy mire lesz ez jó... Mégis, amikor végig kellett néznie, hogy keféli az új nőt, kb egy nappal az eltűnése után... na az ütős jelenet volt, az tényleg bele tud marni az emberbe. De mégis... mit várt? Szakított, majd eltűnt. Oké, hogy felháborítóan gyorsan, de várható volt, hogy új nő lesz. Barátnőmmel mondjuk ezen eléggé összevesztem. Azt hiszem, érthető, én voltam a hülye.
A végjáték a másik negatívum. A film vége felé közeledve pont azon agyaltam, hogy ez így szép és jó, de basszus, nem tudok olyan befejezést elképzelni, amire azt mondanám, hogy na baszki ezt odatették. Úgy éreztem, bármit hoznak ki belőle, elmarad az elvárható hatás egy ilyen film lezárásánál. Hát, nem is sikerült, legalábbis nekem kongóan üres volt a vége.
Egy hatalmas lehetőséget hibázott el ez a film, mégis hálás vagyok, hogy láthattam, mert borzasztóan jó az alapötlet. Pedig 10es film lehetne belőle.
Kieg.: A zene egyébként itt is zseniális volt, nagyon együtt élt a filmmel.
7.5/10
Jûsan-nin no shikaku
Szintén egy bajos film. Szintén borzasztóan élveztem az alapjait a filmnek. Remek sztori, remek lehetőség. De a karaktereket itt is elbaltázták, ugyanis borzasztóan silányul lettek kidolgozva. Nem éreztem veszteséget náluk, hiszen nem is ismertem őket. Ez egy filmet nagyon tönkre tud tenni. Akarva akaratlan össze kellett hasonlítanom a Hét mesterlövésszel a hasonlóságuk miatt. Úgy érzem, egy gyengébb alapokból hoztak ki nagyságrendekkel jobb filmet, mégpedig azért, mert ott a hét főszereplőből legalább 5 a szívemhez nőtt, így megvolt a kellő drámájuk. Vagy meg kell említenem King egyik könyvét, az Az-t. Az abszolúte kedvenc könyvemnek tartom, pedig be kell valljam, hogy sok jobb könyvet olvastam. De olyan szinten megszerettem mind a hét gyereket a könyvben - szemléltetés: Beverlybe kis túlzással fülig szerelmes lettem -, hogy mégis ez a legkedvesebb számomra. Ilyenkor tud izgulni értük az ember, ilyenkor érzi úgy, hogy szinte együtt lélegzik velük és együtt küzd az ügyükért.
Itt sajnos nem tudtam ezt érezni. Fingom nem volt kik ugrálnak ott. Nagy nehezen megjegyeztem néhányukat, de nem igazán tudtam velük azonosulni. Két, majd három embert kedveltem. Aki összeszedte őket, na neki volt egy olyan kisugárzása, ami meg tudta kapni az embert, jó választás volt vezérnek, és a színész is. Valamint volt az egyikük, úgy emlegették, hogy ha sarokba szorítják, akkor kivágja magát onnan. Na rajta éreztem ezt. A színész is illett hozzá. Amikor ránéztem, azt láttam, hogy bazd meg, ez egy ezredet is szétbaszna egyedül. És hozta is, baromi jól volt megformálva, arra is számítottam, hogy majd ő gyakja szét a köcsögök fejét. Meg voltam győződve róla. 2 és felediknek mondanám a vadembert, a 13-ukat. Kellemes karaktere volt, egy kis színt vitt a többi közé, és olyan bolond volt, hogy gyorsan meg lehetett kedvelni. De az arány nem túl jó.
A főgonosz viszont zseniálisan volt megalkotva. A gonoszságára nagyon hatásosan ráépítettek, és tipiks japán kegyetlenséggel oda is baszták az arcodba. Nagyon átjött, nagyon átadták, és nagyon gyűlöltem az embert, tényleg kívántam a vérét látni, hogy az elválasztott fejéből folyik kifele.
Így bár az ügyért szorítottam, az elhullott jók esetében viszont nem éreztem túl nagy drámát. Ezen felül baromira el volt húzva a végjáték. Talán, ha ebből csípnek le, és kicsit jobban koncentrálnak a 13-ra...
A vége szintén nem volt túlzottan eltalálva szerintem. Kissé drámaibbra számítottam, talán az is jobb lett volna, ha végül elbukják a küldetésük. Hiányt éreztem a legvégén az az igazság. Olyan semmilyenül volt befejezve. Ráadásul a srác, aki túlélte... Hát pont nem érdekelt. Nem is nagyon ismertem, annak ellenére, hogy egyike volt a megjegyezhetőbbeknek. Mondjuk a vadember feltűnése pozitív meglepetés volt.
Mindezek ellenére baromira tudtam élvezni végig, és eléggé lekötött.
8/10
Annak ellenére, hogy hova fajult, és jó magam is elakadtam egyszer, nagyon élveztem a kört, mert úgy érzem, hogy borzasztó jó filmeket nézhettünk. Minden egyes ezzel eltöltött perc megérte az időt. Köszönöm mindenkinek az ajánlását, öröm volt a filmeket nézni. Sajnálom, hogy egy ideig nem lesz klub, mert amúgy nincs sok ötletem, hogy milyen filmet nézzek, de majd megoldom valahogy.
A mielőbbi viszont látásra, remélem újult erővel, előbb-vagy utóbb azért folytatódik a hagyomány!
