Régóta tervezgetem már, hogy írok egy Top-5-öt egyik kedvenc színészemről Jim Carrey-ről, miután már minden fellelhető filmjét láttam (a tavalyiakat kivéve), így bátorkodtam Remy után szabadon.
1. Ace Ventura 1-2 (1994-1995)
Ha Ace Ventura, akkor mind a két rész. Lehet, hogy jobb valamivel az első, de nem túlzok ha azt mondom szinte az összes jelenete és sora igazi szállóigévé vált mindkettőnek.
A DVD borítóján azt írják "2 rekeszizomrengető film", annak aki véletlenül még nem látta bizton állíthatom ezúttal ez nemcsak reklámduma.
Az első hely nem is lehet kérdés, nálam örök klasszikusok. Azóta is a
"New England-i kagylóleves" lenne ha jelszavam, ha nem felejteném el mindig, hogy fehér vagy vörös kagyló...
2. Truman Show (1998)
Jim Carrey a köztudatban elvan könyvelve egy olyan vígjátékszínésznek, aki az úgynevezett "agyament bohóc" szerepére specializálódott és remekül is megy neki.
Itt a legjobb példa rá, hogy ő nemcsak ennyi, nemcsak egy bohóc, drámaibb színésznek sem utolsó.
Ami a filmet illeti az meg kifejezetten erős, mindamellett, hogy boncolgatja a fiktív valóság lehetőségét, az emberi kapzsiságot, a társadalom romlottságát, a média hatalmát, a szabadság utáni vágyakozást és megannyi másik fontos témát, eközben tanúi lehetünk egy teljesen mű, irányított emberi életnek, amiről maga az érintett mit sem sejtett 30 évig...
3. Én és én meg az Irén (2000)
Biztos vagyok benne, hogy ez a film talán senki másnál nem férne fel a dobogóra, de valószínűleg még a top-5-be sem, viszont én kikapcsolt aggyal olyan jól szórakoztam rajta, hogy képes volt megelőzni 2 klasszikusnak számító filmet is a listámom.
Az történet fárasztó és buta, viszont Carrey elviszi a hátán az egészet. Szinte rászabták a tudathasadásos Charlie/Hank szerepét és lubickol benne, a néző pedig itt élvezheti utoljára a grimaszoló, szándékosan túljátszó Carreyt, mert pályafutásának ezután következő lejtmenetében márcsak elvétve bukkanhatunk 1-1 ilyen jelenetekre.
4. A maszk (1994)
Az 94-es és 95-ös év egyértelműen karrierje csúcspontja volt Carreynek (igen beleértve a Mindörökké Batmant is, mert bár a film rémgyenge lett, ő sztem zseniálisan hozta Rébusz karakterét).
A zöld pofa a sárga öltönyével gyerekkorom egyik kedvenc figurája volt. Mai szemmel visszanézve ugyan már találok benne némi kivetnivalót, de még mindig messze jobb szórakozást nyújt, mint a legtöbb mai vígjáték, mert nem akar a film több lenni, mint aminek látszik. Csak szórakoztatni kíván, azt pedig többnyire minőségi szinten műveli.
5. Dumb és Dumber - Dilibogyók (1994)
Nálam nem akkora vitathatatlan klasszikus, mint sok más Jim Carrey (meg úgy általában véve vígjáték) rajongónál, de kétségtelen, hogy helye van egy ilyen top-5-ben.
A Jeff Danielssel alkotott kretén páros szerencsétlenkedéseit természetesen én se tudom fapofával végignézni. A tervek szerint idén érkező folytatást is már nagyon várom, de őszintén szólva kissé kettős érzésekkel, tekintve milyen lett mondjuk az Ace Ventura vagy A maszk utófilmje. Némi reményre ad okod azonban, hogy ellentétben az említettekkel, itt mind a Carrey-Daniels duó a főszerepben, mind pedig a Farelly bratyók visszaülnek a rendezői székbe.
+1: A legnagyobb csalódás:
Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)
IMDb 8.4, Metacritic 89%, tucatnyi és tucatnyi nevesebbnél nevesebb díj, megmondom őszintén én nem tudom mire.
Szerintem elég unalmas és gyenge volt, néha kifejezetten idegesítő és Elijah Wood...
Valaki magyarázza meg nekem miért olyan jó ez a film, csakhogy felvilágosodjak, mert biztos bennem van a hiba.
