A 3 legjobb animációs film.
Toy Story
Kis túlzással az animációs filmek kora a Toy Storyval kezdődött, majd a trilógiává bővült szériával végződött. Természetesen ez túlzás, de ami tény, hogy egyetlen egy animációs film sem tud ekkora sikereket felmutatni, miután több folytatás is készült hozzá. Az évek során megannyi kiváló számítógépes-animációs film készült, amik már grafikailag rég lekörözték az első Toy Storyt, de ennek ellenére egyik sem tudott olyan magasra mászni, mint Buzz és Woody története.
Vajon mitől félhet egy játék, mi lehet az az esemény, ami sorsdöntő lehet az életükben? A válasz nem más, mint a születésnap, illetve a Karácsony. A gyerekek előszeretettel kapnak új játékokat, és a legtöbb esetben az új lakó elsőbbséget élvez a többivel szemben. Ez történt Andynél is, akinek a kedvenc játéka Woody a cowboy volt, mindaddig, amíg Buzz meg nem érkezett a házba. Woody ezt nem nézte jó szemmel, és bizony megpróbált összecsapni az űrhajóssal…
1995-ös évet írunk, amikor is a Toy Story meglátta a napvilágot, hála John Lasseter rendezőnek. Akkoriban ez óriási lépésnek számított a filmgyártás területén, így nem is csoda, hogy egy csapásra sikereket ért el. 3 film Oscar-jelölésig jutott, ami bár szép, de igazából nem ez mutatja a film erősségét, hanem az, ahogy a nézők viszonyultak hozzá. Imádták, és a mai napi felemlegetik, ha a legjobb animációs filmek kerülnek szóba. Nyilván vannak kivételek, akik nincsenek oda a TS-ért, de ők szerencsére a kisebb réteget erősítik.
Maga a film története a mára már igen elcsépeltté vált „utállak, majd a legjobb barátom leszel” cselekményt viszi végig. Viszont ezzel nincs itt gond, sőt ez nagyon is jól működött, köszönhetően annak, hogy a történetvezetést nagyon jól oldotta meg Lasseter és csapata, illetve hogy a rajzfilmvilág két meghatározó alakja tűnt fel a vásznon. Woody és Buzz kivételes karakterek, akik könnyedén el tudnak vinni a hátukon egy alkotást, ám ők ráadásul abban a könnyű helyzetben voltak, hogy még pihenni is lett volna idejük, hiszen több mellékszereplő is rengeteg pluszt tudott hozzáadni az összképhez. Mondhatni a legapróbb jelenettel rendelkező figura is egy külön élményt tudott adni nekünk nézőknek. A – talán már túlzottan is – rövid játékidő alatt egyszerűen nem tudtunk szusszanni, hiszen mindig történt valami poénos, drámai, illetve horrorisztikus (igen volt ilyen is…) dolog, ami a tekintetünket odavonzotta a képernyőre. (Az már csak kiegészítés, hogy ennyi év után mennyi utalást vehetünk észre korábbi, illetve későbbi alkotásokra…)
A Toy Story – Játékháború tehát egy korszakos alkotás, mely új szintre helyezte a rajzfilmeket, illetve elindította a Pixart a saját útján, mely során rengeteg kiváló alkotást készítettek még a későbbiekben. Egy szellemes, és rendkívül eredeti végeredményt kaptunk Lasseter csapatától, akik joggal lehetnek büszkék a munkájukra. Egyértelmű, hogy
10/10
Toy Story 2
4 évvel az első rész után ismét visszatért a vászonra Buzz és Woody, hogy felpörgessék azt a tempót, amivel végigrohanták történetük első 80 percét. Ez sikerült is, ám ez valamilyen szinten elvárható volt, hiszen a folytatások célja, hogy űbereljék az előző részt. Véleményem szerint megugrani azt a szintet nem tudták, de megismételni viszont sikerült.
Az első részben attól féltek a játékok, hogy jön egy új, jobb játék, és ők felkerülnek a polcra. Most azonban attól kell félni, hogy mi lesz akkor, ha Andy felnő, és elfelejti őket. Andy anyukája eladja a kacatokat a házból, azonban Woody megpróbálja megmenteni az egyik elromlott játékot, ám végül ő kerül oltári nagy bajba. A hőn szeretett cowboyunkat elrabolják, és Buzzék feladata, hogy megmentsék a gonosz karmai közül…
Mindig nehéz második résznek lenni, hiszen, ha az első epizód magasra tette a lécet, akkor a folytatásnak kutya kötelessége minél közelebb ugrania ahhoz a ponthoz, vagy esetleg megugrania azt. Rengetegszer el is hasalnak a folytatások, ám szerencsére van arra is példa, hogy sikerül az újítás, s ezáltal egy újabb ragyogó darab kerül fel a filmvásznakra. A Toy Story 2 ott van a legjobb folytatások között, és ehhez kétség sem fér.
John Lasseter és csapata újabb fokozatba kapcsoltak, ami azzal járt, hogy a történet sokkal mélyebbé és kalandosabbá vált. Itt már nem csak a szomszédhoz ugrottunk át egy kis petárdázásra, hanem átszeltük a várost a játékbolton keresztül, egészen a felhőkarcolóig. A legfontosabb kérdés, amit megcélzott a film, az nem más, mint az elmúlás. Ugyebár ez az élt velejárója, és ezt mindenki megtapasztalja, és ez ellen nincs menekvés. Jelen esetben a főhős, Woody volt az első áldozat, aki a kedvenc játékaink közül megtapasztalta ezt az érzést, és csak úgy, mint a legtöbbünket, őt is megrázta a helyzet. Belegondolt, hogy mi lesz akkor, amikor tényleg felnő Andy, és már nem fog többé vele/velük játszani, és a szeretett játékból csupán egy porfogó lesz a polcon vagy a padláson, vagy éppenséggel a szemetesben (mert ugyebár ez is lehetséges…). Azonban szerencsére ott voltak Buzzék is a filmben, akik rávilágítottak arra, hogy amíg van lehetőség, és amíg nem következik be az a bizonyos időpont, addig nekik ott a helyük a szobában, és kötelességük Andy mellett maradni.
A Toy Story 2 ugyan felülmúlta néhány dologban az első részt, gondolok itt az akciókra, a látványra, a történet hosszúságára, komolyságára, de egy valamiben nem, és az az újdonság hatása. Ez ugyan törvényszerű, de épp ezért nem tudom azt mondani, hogy jobb film lett, mert nem lett. Inkább csak úgy fejezném ki magam, hogy ismételten egy tökéletes remekművet láthattunk, amibe a dolgozók a szívüket, lelküket belerakták, hogy tanúi lehessünk az első Pixar duplának, ami ráadásul minden várakozást felülmúlt.
10/10
Toy Story 3
Az idősebb korosztály már tudja milyen, amikor felnő az ember, és a kedvenc játékait hátrahagyva kell belevágni a való életbe. A matchboxokkal való gurigázást, a LEGO építményeket, valamint a játék figurákat felváltja a tanulás, a munka, és sok más egyéb teendő. Ez történik a Toy Story 3-ban is, hiszen Andy felnőtt, és azért valljuk be, elég furán nézne ki, ha krumplifejékkel állítana be a koleszba.
Andy tehát felnőtt. Buzzék a korábbi kalandjuk során megtanulták, hogy ez a bizonyos időpont be fog következni, és jobb felkészülni rá. Egy nap Andy anyukája arra utasítja fiát, hogy pakolja össze a régi játékait. Egy véletlen félreértés miatt azonban Buzzék nem a padlásra kerülnek fel, hanem a szemetesbe, ahonnan pedig egy dobozba, ami az óvodába tart. Kezdetben úgy vannak vele, hogy jó kis móka lesz, mert végre játszani fognak velük, de nem minden arany, ami fénylik…
15 év telt el az első, és 11 év a második rész óta, de a lendület mit sem változott, sőt mondhatni most értek fel a csúcsra (végre megkapták az Oscart). Ugyan John Lasseter kikerült a direktori székből, de Lee Unkrichra se lehetett panaszunk, mivel a lehető legjobban zárta le a szériát mely anno elindította a Pixart a siker útján. A technika fejlődésével, és az évek múlásával odáig fejlődött a Toy Story, hogy nem csupán egy nagyszerű kalandos vígjátékot kaptunk a szemünk elé, hanem egy komoly drámát is. Drámát, mert az itt volt dögivel.
Az alapkoncepció megmaradt, miszerint a gyerekek az elsőszámú célközönség, ám csakúgy, mint a második részben, itt is kaptak a felnőttek is egy rakás poént. Poénokat, hiszen alapjába véve vígjátékról van szó, mely telis tele van kalandokkal, és akciókkal, ám de felütötte a fejét az elfogadás, a beletörődés, és a már a második részben is látott elmúlás. Igazság szerint ezek alapján már nem is lehet konkrétan beletenni a filmet egy adott műfajba, de talán még kettőbe sem, hiszen kapunk még ezekek kívül egy csipetnyi sci-fit és westernt is (Ez a rész talán már nem is mondható teljesen gyerekmesének). A Toy Story 3 zseniálisan váltogatja a műfajokat, és ennek segítségével könnyedén vált ki belőlünk többfajta érzést is, például boldogságot, szomorúságot…
A történet mindvégig magas fordulatszámon pörgött, de az, ami az utolsó percekben történt, az minden képzeletet felülmúlt. A filmtörténelem egyik legzseniálisabb lezárását láthattuk, ami egyszerre volt szívszorító, és örömökkel teli. A búcsút azonban nem tette könnyebbé, sőt… de miért is tette volna, hiszen a búcsú mindig nehéz. Az viszont elmondható, hogy a film utolsó percei voltak a kirakós utolsó darabjai, majd miután beillesztették őket már csak egy gyönyörű kép maradt, amin Woody, Buzz, Rex, Jessie és a többiek is csak mosolyognak. Amit megtanulhattunk tőlük, hogy a nagyvilágban mindenhol vár ránk egy jó barát!
10/10
...Van Remy meg a heti sablon cikkek, meg minden nap 3-4-5-6 Remy komment...
