Bibliotheque Pascal
Az első gondolatom a filmmel kapcsolatban, hogy nagyon örülök az ajánlásnak. Ha a magyar filmiparra gondolok, elsősorban a gagyibbnál gagyibb szarok jutnak eszembe, melyet az adók mostanság a torkunkon próbálnak lenyomni. Persze láttam igazi magyar klasszikusokat is, illetve olyan alkotásokat, melyek elég jó szórakoztatást nyújtanak, de mindnek a nézése közben az jut elsősorban eszembe, hogy hiányzik belőle egy igen fontos dolog, a minőség. Lehet egyedül leszek ezzel a véleményemmel, de ez inkább egy olyan beidegződés, melyet tényleg mintha a torkomon akartak volna lenyomni. Természetesen tisztelet a kevés kivételnek. Jobban nem igazán tudnám kifejteni, de egyszerűen ég és föld a kontraszt, amit érzek.
Itt, és ha már emlegetve volt pl a Taxidermián is éreztem ezt a minőséget. Nem a sztoriról beszélek, hanem inkább egyelőre csak a látvány, hangzás, színészi teljesítmény, hasonló kategóriákra gondolok. Persze előfordulhat, hogy csak én nem vagyok elég jártas, de többször felmerült bennem, hogy egy ilyen film, miért nem jut el az egyszerű köznép tudatáig. Bárhonnan nézem, csak a minősíthetetlen alkotásokkal találkozom, és az igazán minőségi filmek, mintha rejtegetve lennének. Ha nincs ez az ajánlás, ha nem ajánlja nekem valaki a Taxidermiát, vagy az egyéb szintén minőségi kategóriába tartozó filmet, amit láttam, szinte biztos, hogy úgy élem le az életem, hogy nem is hallok róla. Ellenben a gagyibbnál gagyibb alkotások a csapból is tudnak folyni.
De még egyszer: lehet, hogy ez csak az én szegénységi bizonyítványom, és saját magam okolhatom, hogy nem szerzek tudomást ezekről.
Maga a film.
Elsősorban beteg volt, de az nagyon, aztán valami fantasztikus elképzelés, ami a szitut illeti, és végül éreztem rajta erőteljesen, hogy magyar. Nem az a gagyi magyar, de valahogy ezeknek a filmeknek meg van egy olyan sajátos hangulata, mely hamisíthatatlanul magyar.
Magát a sztorit csak futólag, néhány részletet vizsgálnék meg, nem mennék bele, az egész filmen érintő elemezgetésbe, mert bár szinte minden kis történés komoly gondolatokat tudott bennem ébreszteni, jelenleg úgy érzem legtöbbjük irreleváns. Nekem is fárasztó, és talán olvasni is az, legjobban egy élőszavas beszélgetés alatt lehetne vesézgetni ezeket.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!AZ egész, akármennyire is lehetetlen, elképesztő, irreális volt, mégis elhittem. Azokat a valóban nagyon irreális részeket betudtam egyfajta alkotói túlzásnak (buziverésért egy komplett kommandó, álomkivetülés, maga az egész Pascal birodalom stb), inkább egyfajta színezetnek vettem, melyről lehet tudni, hogy nem valós, de mégis jól mutat, érdekes. Leginkább ez az eladom a lányom prostinak téma fogott meg, és foglalkoztatott, talán ez volt a film egyik legütősebb része, számomra mindenképp, és az ezután következő részek. Az a prostikereskedelem, amit bemutattak. Ereje a realitásban rejlett, hogy ez valóban olyan dolog, mely megtörténhet. Az utána lévő rész, mikor ott fogva tartották, az alapjait nézve brutálisabb, és durvább volt, de azon érezhető volt, hogy talán a valóságnak bár nem mond ellent, de az egész környezet, a folyosó, a szobák, a jelmezek miatt mégis egyfajta túlzás volt, mely kissé irrealitás érzetét keltette, így kevésbé vágott gyomorszájon, mint az előtte lezajló rész.
Mindenesetre a fent említetten hosszú percekig pörögtem, hogy hogy átbaszta, aztán eladta, majd a halála nem elégtétel volt, hanem csak értelmetlenséget adott neki, mely miatt még jobban kiakadtam rajta. Bravúros volt szerintem.
Aztán meg a végén jött az "álomallegória", mely szintén totál bullshit, de ezek ellenére úgy gondoltam, hogy egy fasza kis sztori.
Ennél fogva, kicsit negatívan hatott rám a legvége, mikor kiderült, hogy mi is ez valójában. Lassan összeállt a kép. Az hogy a végén sírva adta elő a másik sztorit, mely csak egy kierőszakolt "hazugságnak" tűnt, meg a legvégén, mikor a kislánynak mesélt Mona, arról aztán eszembe jutott, hogy a történet folyamán is többször tanúi lehettünk, hogy milyen jól tudja a sztorikat alakítgatni, milyen jó mesélő is ez a hölgy. Akkor esett le, hogy a kikényszerített hazugság a valóság, a sírás miatt, az egész sztori, amit láthattunk, pedig csak egy kitalált történet, a jó mesélőke miatt. Ez kicsit nem annyira volt jó hatással az összképre nálam, hogy az addigiak melyeket átéltem a filmmel, melyek megfogtak, foglalkoztattak, csupán a főszereplő totális kitalációja.
Összességében véve még így is remek sztorinak tartom, egy nagyon jó szórakozás, melynek van jó pár olyan momentuma, mely foglalkoztathatja a nézőt, mely gondolkodásra, véleménynyilvánításra készteti, még ha most nem is tettem ezt meg maradéktalanul. Minőségi alkotásnak tartom, mely hamisíthatatlanul magyar (legalábbis érezni a hangulatán). Ugyanakkor a rengeteg elvontság már néha azért fájt, főleg az elején, mikor még a téma sem volt olyan nagyon érdekes.
9/10
eddig bitang jó a kör, mindenkinek respect, bár ehhez hozzátartozik, hogy én az én ajánlásom is élveztem, ez másra nem feltétlen igaz 
Amúgy igen, majd Faust hozza elvileg.
elég volt tegnap a kálváriát végig olvasni 
Na, ez nem is tűnt fel nekem, a film nem rágja az ember szájába, de lehetett volna követni, jó meglátás 
