Azért egy James Hunt is befigyel mellette
amúgy igen, várós.
Doktor Strange
Ahogy telnek az évek, úgy kerülnek előtérbe az újabbnál-újabb szuperhősök a filmvilágban. A nem rég bejelentett új hős a Marvel csapatát erősíti, és ha csak fele olyan minőségi filmet fog kapni, mint mondjuk a Vasember, (miért ne kapna), akkor óriásit fog durranni. Doctor Strange elvarázsol bennünket.
Vannak titkos világok is a Földön, illetve az univerzumban, és nem mindegyik láthatjuk a szemünkkel, pedig lehet, hogy éppen az orrunk előtt történnek dolgok. Doktor Strange rejtélyes úton jár Tibetbe, ahol rálelhet a testében lakozó erőre, mellyel védelmezheti a Földet, és megállíthatja a gonoszt...
Amíg a mozifilmre várunk, addig Frank Paur és Jay Oliva alkotását boncolgathatjuk, és általuk megismerhetjük az említett hőst, mi több az ellenfelét is, aki várhatóan a filmben is a doktor ellen fog ügyködni. Igen, Dormammuról van szó, aki meglehetősen erősnek tűnik így elsőre, és ezt az animációs filmben is megmutatta.
No, tehát kapunk egy eredettörténetet, melyben megtudjuk, hogy Dr. Strangeből, hogy lesz a Föld legfőbb varázslója és védelmezője. Ezt egy viszonylag hosszú, de semmiképp sem unalmas időszakban mutatják be, mely tocsog a karakterdrámában. Eddig mind szép és jó, de amikor sor kerül az „átalakulásra”, akkor beindul az úthenger, és sajnos el is szabadul, és szinte mindent tönkretesz. Olivaék átestek a ló túloldalára és egy meglepően összecsapott lezárást készítettek az amúgy érdekes rajzfilmhez, és mellyel az összképet alaposan elcsúfították.
Grafikailag többnyire rendben volt, de azért lehetett volna még mit foltozni rajta. Viszont az bátran kijelenthető, hogy ha ebből film készül, és a CGI rendben lesz, akkor a látvány világ úgy fog elvarázsolni bennünket, mint Dr. Strange az ellenfeleit.
A Doktor Strange nem a legerősebb szuperhős rajzfilm, de kétségkívül hasznos darab, ha megszeretnénk ismerni a mágust, és éppen ezért ajánlom minden képregényszerető embernek.
6,5/10
Gyilkosságba hajszolva
Steven Segal rezzenéstelen arccal csontokat tör, és pisztollyal keménykedik, majd eléri a célját. A kissé meghízott akciósztár a DVD filmek legaljához adja már csak a nevét, és ezért sokszor kikerül az emberek látóköréből, de talán ez már nem is baj.
Ruslan Drachev, a volt alvilági nagyágyú néhány éve leszámolt az addigi életével, hogy beilleszkedjen az átlagemberek közé. Minden rendben is ment egészen addig, amíg a lányát brutális támadás nem érte. Ruslan elhatározta, hogy még utoljára visszatér az alvilágba, hogy a bosszúja utolérje a támadókat…
Volt idő mikor Segal neve garancia volt a sikeres akciómozira, de ennek már réges-rég vége. Jelen pillanatban azon ügyködik, hogy minél mélyebbre süllyedjen és igazi ZS kategóriás filmekhez adja a nevét. A gyilkosságba hajszolva tipikus példája annak a filmnek, amit az ember nem néz meg önszántából, mert tudja, hogy az esélye annak, hogy jól szórakozzon egyenlő a nullával. No, de akkor mégis miért lesné meg bárki is ezt a filmet?
Nyaralás közepette, az éjjeli órákban, amikor nem tud aludni az ember a forróságtól úgy dönt, hogy bekapcsolja a TV-t és megnézi az első filmet, amit kidob egy adott csatorna. Így történt ez velem, és így jutottam el a Gyilkosságba hajszolva című „műremekhez”.
A film annyira gyenge, hogy nincs egy jelenete se, ami feszültséget vagy bármiféle izgalmat váltana ki a nézőből. Egyszerűen csak telnek a percek, és előre látjuk a következő lépéseket, és nézzük, ahogy Segal nevetségessé teszi magát a filmvásznon.
Szerencsére a játékidő rövid, így hamar átvészeljük az ökörködést. Ezenfelül ha másra nem is, de elálmosítónak jó volt a film, de tényleg semmi többre nem alkalmas. Nem ajánlott megtekinteni.
2,5/10