Madridom.hu

Nee, távol-keleti film Szerintem véres bosszú film lesz, nagyon nem csipázom ezeket újabban

Crossroads

messideco írta:Na, ez lesz az én filmem

Majdnem.

Vasárnap délutáni kellemes családi movie, tiszta MGM-es stílus. A blues miatt gondoltam, hogy nagy kedvenc lehet majd idővel, de a film kissé leragadt a középszerűségben. Oké, fölöttébb érdekes a téma, meg a road moviek mindig hoznak valamit, és ebből igazán ki lehetett volna hozni valami remekművet. Az Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!ördöggel kötött szerződés engem is érdekelt volna, de a rendező/forgatókönyvíró úgy látszik nem akarta ennyire komorrá venni a figurát.

A blues király, még mindig

6/10

danianevem írta:Woo az egyik legjobb akciófilmes

Brutál ez a jelenetsor, de nekem összességében a Hard Boiled nem jött be annyira, mint a Bérgyilkos.

Woo az egyik legjobb akciófilmes (garantált 1/10 ), az amerikai karrierje inkább pont azért "csődölt be", amiért pl. nem egy Cassel vagy egy Mikkelsen a legfelkapottabb figura Hollywoodban. "Elamerikaiasították", ezzel pont azt ölték ki belőle, ami miatt olyan különleges.

nmate írta:Milyen Barcás fúzió?

Nem egyértelmű?

Sokat gondolkodtam, hogy milyen filmet hozzak, mert az elmúlt néhány körben eléggé mellélőttem az ajánlásaimmal. Kicsit próbáltam a társaság ízlése szerint is cselekedni, de mégis olyan filmet hozni, ami a kedvenc évtizedemből származik. Így esett a választás John Woo egyik klasszikus akciófilmjére.

Alapjában véve nem vagyok oda az ázsiai filmekért. Nagyon kevés az, ami tényleg betalál, de néhány hónapja, amikor elkezdtem nézegetni Woo munkásságát, akkor egyre jobban megkedveltem őket. Yun-Fat Chow pedig az egyik kedvenc ázsiai sztárom lett. Hatalmas forma, rég nem látott lazasággal.

A film tehát a: A bérgyilkos

John Woo nevét valószínűleg a legtöbben az Ál/arc vagy a Tökéletes célpont című filmekből ismerik, hiszen miután feljutott a csúcsra hazájában, a kínai rendező betévedt Hollywoodba is, hogy többé-kevésbé tisztességes iparosmunkával jelentkezzen az amerikai közönség előtt. Azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy Woo csak egy tisztességes iparos, ugyanis, aki képes olyan filmet rendezni, mint a Bérgyilkos azzal számolni kell. Ízig-vérig 80-as évek, amit megfűszerezett a sajátos stílusával és szenvedélyével.

Korábban úgy gondoltam, hogy nem fog bekerülni a kedvenceim közé, de ahogy telt az idő, úgy ért be a film. Nálam John Woo legjobbja.

8/10

Megnéztem, de holnap értékelném inkább, mert fáradt vagyok most hozzá, annyit elöljáróban, hogy nálam megbukott a film. Micsoda meglepetés.

Faust és Santi már csak ti vagytok. Ha épp nem CSGO megy, daráljátok a filmet
Meg ezen kívül még ketten irománnyal is adósak.

Az én pontom: 8-8

Milyen Barcás fúzió?

Mesrine: 1-2

Először is engedtessék meg, hogy megköszönjem ezt a barcás fúziót, jó volt testvéreim!

Már egy ideje tervezgetem nézni a filmeket, de eddig szokás szerint nem került rá sor.
Vincent Cassel már régóta a kedvenc színészeim között van, érdekesek voltak a 24-re jellemző többkamerás felvételek. Érdekes volt ugye maga Mesrine karaktere is, ugye az Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!az ember efektíven elítéli amit tesz, de ugyanakkor szimpatikus is, hiszen francia Robin Hoodként általában a kőgazdagokat és a bankokat fosztogatta. Ahogy ő is mondta, egy bűnöző nem lehet példakép...
Az első rész valamivel jobban tetszett. Ha lehet így: 1.: 7,5 pont, a 2.:6,5, de ha egybe kell akkor 7-es.

Halálos közellenség 1-2
csak pontszámot írok, később majd egy kicsit bővebben is. bocsi.
7,5/10 ; 7,5/10

halálos közellenség 1-2

jó film(ek), sokadjára is örülök h ezt ajánlottam (ajánlottuk), ahogy nézem az eddigi pár értékelést a többségnek tetszett. reméltem, hogy így is lesz, máskülönben nem mertem volna beajánlani (főleg a hossza miatt). klasszikus európai, francia film, semmi okádék halivúdi moslék nincs benne, úgyhogy az már eleve pár plusz pont. próbálok gondolkodni, hogy láttam-e már más, európai gengszterfilmet önéletrajzi formában, nem igazán emlékszem ilyenre, úgyhogy lényegében ez is egy plusz. igazából az a durva, hogy mesrine figurája nem is egy klasszikus gengszter típus, hisz nincs benne semmi szervezett bűnözésben, ő inkább ilyen magányosban verető csibész/betyár/gazember , akinek az élet élvezete mindenek felett áll, és le*zarja az összes társadalmi szerepet/elvárást/normát. mint a legtöbb életrajzi filmet, lényegében ezt is egy szereplőnek kell a hátán vinnie, amit cassel meg is old. imádom a palit, nagyon-nagyon jó (és erősen alulértékelt) színésznek tartom, mesrine szerepét meg mintha ráírták volna, félelmetes jól tolta. ha valamibe bele akarok kötni a film kapcsán, három (elenyésző) dolog: 1. szerintem is sok a 2x2 óra, bár tudjuk, hogy az életrajzi filmek mindig hosszúak, egy bő 3 óra bőven elég lett volna a történethez. 2. amit talán nmate írt, hogy a sztori végével kezdődik a film. mindig gutaütést kapok az olyan filmektől ahol az elején ellövik a poént, aztán úgy indítanak, hogy "X évvel/nappal/órával korábban".... sosem értettem, miért jó ez... 3. néha kicsit tényleg túl sokat ugrálnak az időben, X évek simán kimaradnak, de nem érzem annyira gáznak, hogy ez miatt lehúzzam a filmet.

szóval jó film, van benne minden, suna, alkohol, erőszak, csibészség, szökés, gyilkolászás, romatika, minden ami kell.

együtt pontozok 9/10

Halálos közellenség 1-2

Vincent Cassel neve garancia volt arra, hogy jól fogok szórakozni, mert nagyon bírom a tagot. Viszont mégis felemás érzéseim vannak a filmekkel kapcsolatban. Egyrészt egy nagyon jól előadott életrajzi krimi volt a Halálos közellenség, ami újfent bizonyította, hogy a franciák képesek nagyon magas minőséget szolgáltatni a filmjeikkel. Azonban teljesen feleslegesnek éreztem a 2x 2 órás játékidőt. Egy filmként, egy jó 3 órás játékidővel szerintem sokkal dinamikusabb lett volna a történet, mert így rengeteg üresjárat tarkította a játékidőt. Legfőképpen a 2. filmben. Cassel jelenléte viszont még így is képes volt a legtöbb esetben kihúzni a szarból a filmet, így hiába ült le itt-ott a játékidő, azért nem nagyon panaszkodtam...

Kiváló ajánlásnak tartom a Halálos közellenséget, mert korábban még csak nem is hallottam ezekről a filmekről. A rendezés fasza (bár ugye a játékidőből lehetett volna faragni) a színészek szintén, így összességében egy erős, az életrajzi filmek körében teljesen korrekt helyet elfoglaló alkotással ismerkedhettem meg, ami sok hollywoodi társával ellentétben nem a hatásvadász elemekre épült. Az elsőt valamivel jobbnak tartom, de összességében - mégis csak egy történetet mutatnak be - nem nagyon akarok különbséget tenni. 7/10 - 7/10

Emlékeztetőül: ma 23:59 a határidő Mesrinere.

Jaj, azt a filmet nem csípem

Viszont beugrott közben, hogy az O Brother, Where Art Thou-ban is volt crossroads jelenet

Hát nem tudom, hogy de nekem meg ez ugrik be Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!az ördög és a zene párbajokról:

https://www.youtube.com/watch?v=vOBKxUT9Da4

Itt is jó a zene, csak ez betegebb.

Crossroads

Na. Valóban nem egyszerű róla írni, ebben egyetértek Danival. Viszonylag korrekt volt, bár nem minden téren. Végig nagyon jó hangulatúak blues zenék, igazából emiatt lesz magának a filmnek is nagyon jó kis atmoszférája. Ebből tízes. A sztori közepes, de ilyen filmnél ez nem mérvadó, mivel abszolút nem erről szól. Annál inkább fontosak a karakterek, amiben viszont szerintem a közepes szintet sem üti meg a film. Eugene pl kifejezetten idegesítő és gyenge volt.Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Továbbá valóban igaz, valamivel több szerepet kaphatott volna ez a "sell my soul to the Devil" vonulat, egy jó roadmovieba több misztikum kell.
A gitárpárbaj mondjuk kecire adta Ez ugrott be alatta egyből
Mint ajánlás: pacsi.
6/10

danianevem írta:
Alapvetően jó film, de tipikusan olyan, amire 1 év múlva már csak nagyon felületesen fogok emlékezni.

Hát, ja ez igen, ez benne van. Én ősszel láttam, de már nekem is kopnak az emlékek. De tipikusan az a film, amit ha 5-ször nézel meg, akkor sem unod, mert nem a sztori a lényeg, hanem a hangulat, az életérzés, ahogy írtad is. Szóval kb bármikor elő lehet venni, ha megvan hozzá az alapkedv. Ez volt az egyik, amiért ajánlottam.
Nem akartam világot megváltani, csak egy kellemes, kikapcsolós, hangulatos filmet akartam hozni. Ez volt a másik.

Crossroads

Nem egyszerű írni a filmről. Az alapszituáció mellett az egész alkotás "már látott" motívumokból épül fel. A történet kiszámíthatósága ezúttal mondjuk nem igazán befolyásolta az élményt, mivel a cél a blues, mint életérzés/világkép bemutatása volt. Ezt pedig kifejezetten stílusosan kivitelezték, bár helyenként már elég szájbarágósra vették a figurát. A másik pozitívumként Willie karakterét és sztoriját tudnám kiemelni. A karate kölyök is egész jó volt, de kicsit talán túlzottan sablonosra sikeredett a karakterfejlődése.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Az egészen hangulatos flashbackek és a zenei téma emelik ki az "átlag roadmoviek" közül.
Alapvetően jó film, de tipikusan olyan, amire 1 év múlva már csak nagyon felületesen fogok emlékezni. 5,5/10

Én a legvégén pontozok. Nem akarok befolyásolni senkit.