Ahhoz képest, hogy körülbelül harmadik-negyedik opció volt nálam és úgy ajánlottam be az Anonymát (amúgy ha valakit érdekel: az elsőt a hossza miatt, a másodikat megnéztem és utána vetettem el, nem jött be annyira, a harmadikat meg nem tudtam beszerezni
) azért úgylátom ígyis mindenki szerint jó ajánlásnak bizonyult.Én is örülök, hogy végül ezzel jöttem, témája miatt nagyon fontos, (erről írtam az ajánlásban, de lejjebb még írni fogok róla), viszont filmként talán valóban nem a legizgalmasabb, de sztem ez, hogy "nem halad a történet" ez is csak azt próbálja érzékeltetni, hogy ez a helyzet tartós, nem pár napot kell csak kibírni, aztán vége, nem változik meg csak úgy egycsapásra minden, nemjön egy hős vagy egy váratlan fordulat, ami után minden szinte meg nem történtté válik, hanem végigmegy ez az egész a film teljes hosszán keresztül, persze emiatt lehet kicsit unalomba tud fulladni, ezt elismerem.
Sztem a film legerősebb oldala inkább az, hogy úgy néz szembe ezzel a kényes témával, hogy közben nem válik sem náci sem komcsi propaganda filmmé, mint annyi sok másik háborús mozi, pedig ebben a témában aztán könnyű lenne elvetni a sulykot, de nem teszi, a rendező jó érzékkel járja körül a témát.
Az oroszok állat módjára viselkednek a német nőkkel, de közben tudjuk az okokat is, hogy a németek hogy mészárolták le az ő családjaikat gyerekestől a keleti fronton és néha-néha szinte már meg is értjük őket és nem feltétlenül ítélkezünk felettük, miközben tudjuk mekkora szörnyűség egy nő megerőszakolása, így végsősoron mégiscsak gyűlöljük őket ezért, végül mégis egyfajta furcsa kettős érzés alakul ki az emberben (márha politikailag nem elfogult egyik irányban sem), miközben nagyon sajnáljuk a német nőket is, akikkel mélyen együtt érzünk, hogy rajtuk ártatlanokon csattan le az egész. Szinte mindig a civilek sínylik meg legjobban a háború poklát.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Ezeknek a nőknek nem volt választásuk, szörnyű látni a film elején, ahogy kétségbeesésében minél magasabb rangú tiszteknek igyekszik felkínálni magát "védelemért" és ételért cserébe, aztán ahogyan le kell velük állni jópofizni, ahogyan a saját házaikban mulatozik az ellenség és ehhez asszisztálni kell, mintha ők is élveznék ezt a helyzetet, pedig kívül is belül is mélyen megvannak sebezve már. Különösen megdöbbentő az a beszélgetés, amikor két nő egymástól kérdezik: "Téged hányszor?" és a válasz mosolyogva: "4x", olyan természetességgel, mintha csak az időjárásról csevegnének...
Aztán az, amikor a film végefelé a frontról visszatérő német katona hogyan fogadja ezt, miután mindenről tudomást szerzett. Undorral és megvetéssel néz saját asszonyára, pedig legbelül biztos ő is tudja nem tehetett mást, túl kellett élnie valahogy, de már nem tud rá asszonyaként, vagy egyáltalán nőként tekinteni...
És akkor ott van még az őrnaggyal szerelmi viszonnyá alakult furcsa kapcsolat, amiről még nem is beszéltem.
Jóbal sokrétűbb film ez annál, mint amilyennek elsőnek kinéz. Persze lenne mit rajta még csiszolni, nem egy korszakalkotó klasszikus és messze nem a legtökéletesebb film, de szükség van rá, mert kevés háborús film foglalkozik ezzel a fajta pokollal, főleg ilyen merészséggel.
7,5/10
8/10
![>:]](./images/smilies/devil.gif "Ördögi mosoly"){kind=small}
