gunner írta:
de az eseményeket és a párbeszédeket figyelve rájöhetünk az ok-okozatra.
Tehát ha figyelsz egy filmre, megérted amiről szól?
Nebassz.
Midnight run
Jaj, ezt nagyon szerettem.
Az első 5 percben volt egy erős Beverly hills cop feelingem, aztán megláttam a rendező nevét és egyértelmű is volt.
Tetszett, ahogy a buddy cop zsánerbe toltak egy kis csavart, és persze tudjuk már a legelején, hogy semmi nem fekete és fehér, de ügyesen lavírozik a film a két főszereplő jellemkülönbsége között. De Nirót nem kell magyarázni, hozza magát és az idegbeteg parasztot is SATDEFAKAP, viszont meglepődtem Charles Grodinon, kb eddig csak a Beethovenben láttam (igen
), nagyszerű, méltó párosa volt a színészóriásnak. Yaphet Kotto pedig üde színfolt volt, imádtam minden másodpercet, amikor színen volt, nagyon durván elvitte a showt. Én eddig csak az Alienben láttam, de itt óriási volt.
Sok újdonságot nem láttunk, de jó a recept, bírom ezeket a több szálon egybefutó, bűnüldözős cuccokat, kellő mennyiségű humorral, klasszikus ízig-vérig amerikai cucc, ezúttal a jó értelemben. Teljesen a radarom alatt volt egyébként a film, nagy pacsi az ajánlásért. Megvannak a maga baromságai, pláne amik így 30 év távlatából viccesek (pl hogy bemondásra le lehet tiltani valakinek a hitelkártyáját mindenféle ID check nélkül, vagy hogy a profi mesterlövészek elvétik az egy helyben falhoz támasztott célpontot), de bocsánatos minden hibája, szórakoztat, és az a dolga.
Viszont furcsamód valahol itt meg is áll a dolog. A Midnight run kiváló szórakozás, de magamtól nem hiszem, hogy elővenném még egyszer, valami hiányzik belőle, amit nem tudok megfogalmazni, az a bizonyos x, amitől évekkel később megjön az ember kedve megnézni. Az a kategória, amit ha elkapsz a tv-ben, tuti végignézed cserébe. Nagyon élveztem, köszönöm az ajánlást Máté!
7/10