Illetve annyi, hogy ő vezető beosztásban van, ezt csak azért írom, mert az már nem az a pozíció, ahol nagyon helyhez vagy kötve. Ez a része tetszik a munkájának egyébként, ugyanakkor az a bődületes mennyiségű telefonhívás, értekezlet, oktatás, ez-az ami a munkájának szerves része, hát nem csinálnám utána. Gyakorlatilag dolgozni alig tud, annyi kötelező szarságot írnak be a naptárába a fejesek. Ja meg a hr-esek kapcsán rengetegen túldimenzionálják magukat és a jelentőségüket, szerencsére anyámnak megvan hozzá az öniróniája azért. Én is elgondolkodtam diploma után, sőt, bár csak félig-meddig jelentkeztem oda, az egyik legkomolyabb bank szinte már rám akarta tukmálni az állását, amit majdnem el is fogadtam, mert olyan összeget adtak volna, hogy kettéállt a fülem.
De ahogy Ádám esetében is, nekem sem való. A mostani munkámban azt szeretem, hogy hagynak dolgozni, nyugalom van, ugyanakkor pl a törzsidőn túl rugalmas a történet. Viszont, ez egy dilemma is, mert a nagyfőnök alá bekerültem egy mentorprogramba, és szeretne majd idővel előléptetni, viszont az már az a sáv, ahol a fent említett hülye értekezletek, oktatások, továbbképzések, telkók meg egyéb időpazarló történetek vannak, amik annyira nem vonzanak.
), de pl. nálam volt olyan, hogy HR-es munkára jelentkeztem, és szinte csak beszélgettünk az élet nagy dolgairól... Ráadásul fiatal csaj volt, semmi feszesség, semmi kötelező cucc, a vége pedig az lett, hogy azt mondta, szívesen dolgozna velem, ilyesmi arcokat keresnek, csak látja, hogy én igazából nem ezt akarom csinálni, hogy nekem sport területen kéne elhelyezkednem (ami később be is jött), és ő olyan embereket keres, aki teljesen elkötelezett a szakma iránt, és a cég iránt. Utána már én sem nyomtam a jó pofit, megbeszéltük, hogy igaza van, de ha van valami kreatívabb dolog, akkor keres. 
