Re: OFF
Elküldve: 2016. november 14., hétfő 21:20
Érdekelne a véleményetek.
Ha minden jól megy megszerzem a bsc-s gépészmérnök diplomámat a félévben. A bibi ott van, hogy idővel szépen lassan körvonalazódott bennem, hogy kínszenvedés lenne ezzel foglalkoznom életem végéig. Nem különösebben érdekel az egész amit megtanultam, plusz semmi motivációm nincs, hogy Msc-n vagy munkahelyen tovább foglalkozzak a szakmával. Opció lehet, hogy elkezdek mást tanulni, ami közelebb áll hozzám (viszont ez necces lenne a maradék államilag támogatott félévek száma miatt), vagy elmegyek dolgozni gépészként, és várok. Várok, hogy vagy megszeretem gyakorlatban a dolgot/ráerőltetem magamra, vagy netalántán jön egy lehetőség közben, amivel ki tudok lépni az egészből. Ez utóbbit nem tudom, hogyan képzelem el, talán valami isteni csoda formájában.
Esetleg van közöttetek olyan, aki korábban tanult egy adott dolgot, majd később teljesen másba kezdett bele? Szívesen olvasnék pár tapasztalatot (akár bejött, akár nem), mert jelenleg elég tanácstalan vagyok.
Ugye van a mondás, ha szereted amit dolgozol, akkor nem munkaként tekintesz az egészre, élvezet bejárni meg a többi csilivili bullshit. Na ez nálam már alapjaiban megdől. Szerintetek a mai világban hány embernek adatik meg az, hogy eszerint éljen? Nem saccolnám 5-10%-nál többre, főleg itthon. Nem tudom, hogy törekedjek-e erre, vagy fogadjam el a korábbi döntéseimet, aztán erőltessem magamra a gépész dolgot.
Nem nyávogni akartam, tisztában vagyok vele, hogy a mérnöki munka nem a nehéz megélhetésről híres, hogy inkább meg kéne becsülnöm a diplomát, mert rengeteg ember összetenné a két kezét, hogy ne minimálbérért, hanem mérnöki fizetésért "szenvedjen". Engem szimplán elkeserít, ha belegondolok abba, hogy azzal foglalkozzak életem végéig, amit nem szeretek.
Afféle first world problem az egész szituáció.
Ha minden jól megy megszerzem a bsc-s gépészmérnök diplomámat a félévben. A bibi ott van, hogy idővel szépen lassan körvonalazódott bennem, hogy kínszenvedés lenne ezzel foglalkoznom életem végéig. Nem különösebben érdekel az egész amit megtanultam, plusz semmi motivációm nincs, hogy Msc-n vagy munkahelyen tovább foglalkozzak a szakmával. Opció lehet, hogy elkezdek mást tanulni, ami közelebb áll hozzám (viszont ez necces lenne a maradék államilag támogatott félévek száma miatt), vagy elmegyek dolgozni gépészként, és várok. Várok, hogy vagy megszeretem gyakorlatban a dolgot/ráerőltetem magamra, vagy netalántán jön egy lehetőség közben, amivel ki tudok lépni az egészből. Ez utóbbit nem tudom, hogyan képzelem el, talán valami isteni csoda formájában.
Esetleg van közöttetek olyan, aki korábban tanult egy adott dolgot, majd később teljesen másba kezdett bele? Szívesen olvasnék pár tapasztalatot (akár bejött, akár nem), mert jelenleg elég tanácstalan vagyok.
Ugye van a mondás, ha szereted amit dolgozol, akkor nem munkaként tekintesz az egészre, élvezet bejárni meg a többi csilivili bullshit. Na ez nálam már alapjaiban megdől. Szerintetek a mai világban hány embernek adatik meg az, hogy eszerint éljen? Nem saccolnám 5-10%-nál többre, főleg itthon. Nem tudom, hogy törekedjek-e erre, vagy fogadjam el a korábbi döntéseimet, aztán erőltessem magamra a gépész dolgot.
Nem nyávogni akartam, tisztában vagyok vele, hogy a mérnöki munka nem a nehéz megélhetésről híres, hogy inkább meg kéne becsülnöm a diplomát, mert rengeteg ember összetenné a két kezét, hogy ne minimálbérért, hanem mérnöki fizetésért "szenvedjen". Engem szimplán elkeserít, ha belegondolok abba, hogy azzal foglalkozzak életem végéig, amit nem szeretek.
Afféle first world problem az egész szituáció.