A szezon előtt teljesen elégedett lettem volna egy BL elődöntővel és a bajnoksággal vagy a kupával, de Ancelotti első év ide vagy oda messze túlteljesítette az elvárásaimat.
Amire nagyon büszkék lehetünk:
-17 gólt lőttünk 6 meccsen a Bundes első három helyezettjének.
-A bajorok ellen lehoztunk két meccset úgy, hogy nem volt egyetlen ziccerük sem.
-Modric úgy hoz 90%-os passzpontosságot, hogy majdnem minden passza konstruktív (előrefelé, szélváltás, kulcspassz)
-CR az aranylabda szavazás óta is világklasszis teljesítményt hoz.
-Még a biztos vezetés közepette is odatesszük magunka, Pepe nem hogy kirohant Ribéryt lezárni, de még ar arcát sem féltette, hogy ne legyen beadás
-Carvajal tegnapi fair play díja, nem kapott az arcához amikor felpofozták, hanem úriember módjára férfiként nyugtázta és már egyből a szögletre koncentrált, tudván hogy ez csak annak a jele, hogy jól teszi a dolgát.
-Hosszú évek óta idén érzem először, hogy csapatként játszunk, nem all-star gyülekezetként, nem rideg olajozott gépezetként, nem vonalkódos gatyával, hanem csapatként egymásért (nagyon tetszett, hogy amint valakit lerúgtak a többiek megvédték, nem a bíróhoz szaladgáltak)
-A helyzetkihasználás tegnap végtelenül kegyetlen volt.
Az elsőnél Ramos fenomenálisan robbant be a hosszúra, lehet mondani hogy védelmi hiba de azért közel sem az volt, hogy áldogált az ötös sarkán az őrzőjének meg kikötődött a cipőfűzője, ez tervezett figura volt. Mindenki Ronaldóra és Pepére koncentrált, Ramos mélyebbről indult és se Müller se Mandzukic nem az a tipikus emberfogásra kiképzett rúgok-harapok-de-akkor-sem-fejeled-be figura.
A második gólnál pedig Fortuna és velünk volt, Pepe hosszúra akarta csúsztatni, Ramos meg pont ott robbant be. :Đ
A harmadik gól végtelenül aggresszív tökéletes kontra volt, ahogy megszereztük hátul a labdát, ahogy Di Mariá előretette Benzemának, ahogy Benzema félfordulatból a másodperc töredéke alatt középre rakta Bale-nek, ahogy Ronaldo lelassított hogy ne fusson lesre, ahogy Bale félziccerből teljes ziccert varázsolt a passzal és végül ahogy Ronaldó okosan a kapus támasztólába mellett rúgta el az mind egy leheletnyi tökéletesség.
A negyedik gól pedig desszert volt a világklasszis vacsora után. Lehet mondani, hogy 0-0-nél biztosan nem így rúgja el, lehet mondani, hogy mentálisan már roncsak voltak a németek szétugrott a fal, de igazából megfizethetetlen élmény volt látni a meccs előtt arrogáns arcokat látni, ahogy az előző szabadrúgások miatt félrfordulattal felugorva premier plánból élvezhetik tehetetlenül, ahogy a pofonból történelmi vereség lesz.
Ami árnyékot vethet a tegnapi napra:
-Xabi Alonsó becsúszása könnyfakasztó volt, próbálta visszahúzni a lábát amikor látta hogy rossz az ütem, de nem sikerült, tudta, hogy mit tett, és mi a következménye, de már késő volt.
-Tavalyhoz képest elértük azt, hogy kiélezett helyzetben is erősek vagyunk, nem csak akkor ha előnyben vagyunk, de vajon vagyunk-e annyira erősek, hogy nem bízzuk el magunkat mint a dortmund ellen, vagy nem omlunk-e össze ha esetleg a döntőben mi kapjuk az első gólt. Hiszem hogy az utolsó három rangadó adott annyi magabiztosságot, hogy igen, de ettől függetlenül nem szeretnék választ kapni idén erre a kérdésre.
-A Bayern öngyilkosságot követett el azzal, hogy ilyen magas védelmi vonalat használt teljespályás presszing és igazi szűrő nélkül (Javi Martinez), se a Chelsea, se az Atleticó nem fogja megtenni nekünk ezt a szívességet, kíváncsian várom a kényszerítőket, átlövéseket, beadásokat, ne adj Isten, hogy kicsiben sakk-mattoljuk a reteszt.
