OFF

[tucsoki]

A tisztánlátás végett tegyük hozzá, hogy az Angliában élő/dolgozó magyaroknak nagyon nagy része nem azért ment oda mert rajong a brit kultúráért, imádja a sok esőt, stb., hanem mert ott a legegyszerűbb munkát vállalni.

[Norbii]

hát ha ezt vetted ki a szavaimból akkor sry, nem igazán volt célom, csak mint érdekesség írtam le, persze volt egy másik oldala is, de ez csak Londonra érvényes, mint mondtam túl mainstream hely lett, de persze magukat a briteket se szeretem.

[Pipita]

Mondjuk ha ennyire irtózol a bevándorlóktól, akkor lehet nem nagy ötlet kimenni bevándorlónak, dehát ahogy érzed.

[Norbii]

Hat en ugy vagyok ezzel a kikoltozes dologgal, hogy ha mar lud, akkor legyen kover. Tehat ha egyszer erre kerulne a sor, akkor nem londonba, ausztriaba vagy egyeb europai helyekre mennek, hanem Ausztraliaba probalnek szerencset. Igazabol engem mindig is vonzott az ott levo relax.

Es azt lehet tudni, hogy miert nem elne ott?

Ha tényleg, és komolyan érdekel az Ausztráliai kiköltözés akkor ajánlom neked a CSE Ausztráliát, akik készségesen segítenek neked a céljaid eléréséhez.
A legnagyobb szopás az hogy magyarok vagyunk. Ha nyugatabbra születtünk volna akkor annyiban előnyösebb a helyzet hogy azok az országok kapnak 2 éves letelepedési engedélyt, és gond nélkül vállalhatnak munkát feltételek nélkül, így van esélyük 2 év alatt kapcsolatot kialakítani hogy a későbbiekben a munkavállaló szponzorálja őket.
Viszont mivel mi magyarok vagyunk, 95%ban csak a közvetítő irodákra számíthatunk, azt hiszem kettő van ebből a CSE Ausztráliát tartom a legjobbnak, ráadásul szoktak nyilvános előadásokat tartani ahol elmondják a letelepedési hercehurcákat, beszélnek az országról, milyen ott dolgozni, élni stb. Ha van egy nagyon jó szakmád, ami benne van a SOL szűkített listájában akkor CSE au segitségével könnyű dolgod lesz, ha nem hát akkor esélytelen, vagy szerencse kell. Szoktam nézni a hivatalos fb oldalukat: https://www.facebook.com/DIBPAustralia?fref=ts itt elég sok fontos hírt olvashatsz néhanapján, meg bosszantkodhatsz mikor látod a sok pakisztáni meg egyéb alvilági ország orvosait akik leakarnak telepedni. Egy olasz haverom szerint már szemmel láthatóan sok a szinesbörű nem néger egyed Sydneyben, de hát igazából nem zavarna mert nem zsebmetszőkről van szó hanem orvosokról, programozókról etc.

Én is terveztem egyetem után kimenni, de hála istennek jött egy kedvezőbb ajánlat egy új olasz tehetősebb rokonom által, aki biztosít nekem munkahelyet aki szponzorálna miamiban már júniusban indulhattam volna, de az egyetemet mindenképp beakarom fejezni, másfél évet meg kibírok, nehezen de ki.

Londont amúgy én nem választanám, kövér, ronda csajok, retardált legalja fiatalság, rengeteg bevándorlóval. Inkább valami kevésbé kommerz várost választanék vagy ink wales, skócia, írek. 3. helyen nálam Spanyolország lenne inkább a befutó. Imádom magát a nyelvet, kultúrájukat, de hát miami se lesz rossz.

[Úszómester]

annyira nem ismerem a sztorit , de az a lényeg hogy egy rokonom kb kint él 20 éve, itthon nem volt nekio a legjobb de most kint autószerelő, és nem kicsit lett gazdag, még talán 2 éve amikor kijött valamilyen új audi, már másnap megvette, majd a szerencsés formájával ,kiment egy juve meccsre és amit meglehett nyerni autót ő nyerte meg ugyanolyan kocsi volt amit vett elötte kint elvett feleségül egy nőt stb

[___Samy___]

Hat en ugy vagyok ezzel a kikoltozes dologgal, hogy ha mar lud, akkor legyen kover. Tehat ha egyszer erre kerulne a sor, akkor nem londonba, ausztriaba vagy egyeb europai helyekre mennek, hanem Ausztraliaba probalnek szerencset. Igazabol engem mindig is vonzott az ott levo relax.

Es azt lehet tudni, hogy miert nem elne ott?

[nmate]

Egy spanom volt ott nyaralni, azt mondta jó buli volt, sok érdekes látnivalóval. Viszont nem igazán élne ott. (most nem a nagyvárosokról beszélek)

Amúgy miért kérded, ha nem vagyok indiszkrét?

[Kerlon]

minden halálos és alig van ivóvíz

[___Samy___]

ha már így szóba került ez a kivándorlás, ausztráliáról van valakinek tapasztalata, sztorija? vélemény is jöhet igazából, minden érdekel
nagyon sokat olvastam már a témában, de minél több történetet ismerek meg, szerintem annál inkább tudna körvonalazódni a dolog

[h3x0r]

Srácok, tud valaki ajánlani valami tuti apartmant Horvátországban?

en csak errol tudok nyilatkozni
Tavaly augusztus vegen voltunk, 9 szemelyre a 7 ejszaka osszesen 630 euroba kerult (a pótágyért nem kellett külön fizetni). A szallas nagyon jol nez ki, a kilatas is gyonyoru, viszont normalisabb partszakasz kb 2.5 km-re van, lidl 6 km.
Minket annyira nem zavart, mert egyebkent is kocsival voltunk. Valamikor junius elejen foglaltuk le, de mar akkor is ez volt az egyetlen szabad het, szoval ez max jovo nyari kirandulasnak lesz jo.

[ikelemen5]

Srácok, tud valaki ajánlani valami tuti apartmant Horvátországban?

[Sunsky]

Nekem is elsőre kijött, pedig feléig csak kattintgattam, utána jöttem rá, hogy ahová bökök, ott jelenik meg a következő szám, először azt hittem random..

[pheco]

elsőre

Szép photoshop

[Kerlon]

elsőre

[pheco]

Just get 10
2048-hoz hasonló játék, itt 10-es csempét kell összehozni. Nekem nem sikerült még, csak 8-ast

[RealRaúl77]

Nekem pont 3 jutott, de ők már óvoda óta (jó nyilván akkor még csak pajtások voltak ). Előfordul, hogy hónapokig nem látjuk egymást, nem is beszélünk, de amikor épp vidéken járok, vagy ők fent, akkor az az első, hogy őket felhívom.
Aztán van egy ex-kolis banda, még a gimiről, akiket igazán jó haverjaimnak tartok, nem sima haverok, akikkel, ha ép úgy adódik elvagyok, de semmi több, de nem is mondanám közeli barátomnak őket. De úgy érzem, hogy a fenti három emberen kívül soha nem fogok tudni más igazi barátomnak tekinteni. De aztán ki tudja mi lesz később.
A durva az, hogy rengeteg emberrel voltam mindig is viszonylag jó kapcsolatban, akármerre mentem, nem voltam sose a társaság központi figurája, de az ismerőseim 90%-val elég jó és viszonylag közeli, mély kapcsolatot ápoltam, és ez nem 10-20 ember, majdhogynem három számjegy, és nem csak felületes ismerlek, aztán kész (persze nem is barátok). Aztán az évek múlásával azt vettem észre, hogy nagyon durván lecsökkent a számuk. Elsodort az élet azokból a közegekből, konkrétan amikor egyetemre jöttem, és hiába kerültem új közegbe, nem hogy hasonló nem történt.. de valahogy teljesen kiszáradtam belül, nem is igazán érdekelt, hogy ugyanazt megteremtsem. És ez kurva nagy hiba, de nem tudnék jelenleg 2 embernél többet mondani, akit a pesti életemben ismertem meg, és azt mondhatnám, hogy haver. Sőt, nem egy olyan eset történt, hogy akire azt mondhattam anno, hogy igazán jó haverom, talán a legjobb is, és nagyon durván csalódnom kellett benne, általában, amikor kiderült, hogy egy tahó, beképzelt, faszkalap. (Az egyik az unokatesóm, másik a húgom.. meg még egy-ketten)
Meg volt az a csajszi, akiről a napokban írtam a hajós melóval kapcsolatban. Sokáig azt hittem, hogy ő lesz a negyedik, de aztán nagyon durván elsodort minket az élet. Bő két évig még így is elég jól tartottuk a kapcsolatot, aztán egyre ritkultak a beszélgetések, volt egy olyan, amikor 1 hónapig itthon volt, és állandóan csak ígérgette, hogy összefutunk, aztán nem fértem már bele az idejébe... Szóval ja.. Na meg aztán a barátnőm irtóra utálja. Igazából nagyon bírta, amikor találkoztunk vele, de iszonyatosan féltékeny rá. Így utólag belegondolva, lehet ő is közrejátszott.. szar egy helyzet.

kis unaloműzés :

http://www.concerthotels.com/got-rhythm

eddig 5ször próbáltam a legjobb 810 pont volt, zenészek előnyben

873 elsőre

[Pipita]

Én sem azt tekintem barátnak, akivel egyszer 15 éves koromban elmentem sörözni, aztán rá se köszönnék most az utcán, mert lehet hogy nem is emlékszik rám.

De hogyha igazi dolgokról beszélsz igazi emberekkel, akkor viszonylag könnyű jó barátokra lelni, csak megbízható arcokat kell találni. Én azt tekintem barátomnak, akivel el tudok beszélgetni, akinek ismerem a szemléleteti, hogy hogy gondolkodik a világról, hogy ő mit hogyan lát, mit hogy él meg. Ezek érdekes kérdések.

De abban egyetértünk, hogy attól még nem lesz valaki barát, hogy tudod a nevét, vagy hogy hétvégente kimész vele berúgni. Az ennél több.

Mondjuk én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy részt vettem egy olyan programban, ami segített megismerni csodálatos embereket a világ (na jó, legalábbis Európa ) minden pontjáról, közülük sokat bátran hívhatok barátomnak. És még a régi, itthoni barátaimmal is többnyire tartom a kapcsolatot. Nyilván nem mindegyikükkel, de akivel korábban nagyon jóban voltam, az még most is megvan.

[Corleone]

kis unaloműzés :

http://www.concerthotels.com/got-rhythm

eddig 5ször próbáltam a legjobb 810 pont volt, zenészek előnyben

Ez jó Nekem 868 volt eddig a max.

[CS0ki]

Ezt most kicsit sértésnek vettem, szerintem félreértesz, már ha rám célzol.

Nem sértésnek szántam. Illetve nem kéne annak venned. A lerásod alapján ezeket máshogy éled meg.

Nálam sem, de 7 milliárd emberből nekem nem elég ha mondujk 5-öt megismerhetek

Megismerhetsz akármennyit, de a haverokat meg ismerősöket ne sorold be a barátok közé, vagy legalábbis nekem mást jelent a kettő. Ismerősből nekem is van sok, meg abból szerez az ember akármennyit, barátból bizonyos kor fölött már jóbval nehezebb. Nekem a legfrisebb barátiom, akit annak tekintek, őt legalább 10 éve ismerem. Persze van egy csomó haver, aki nem olyan régi, de mesze nem ugyanaz.

Egyébként azt mondják, ha van 3 igazi barátod, már szerencsés ember vagy. Nekem van kb 10, szóval én nagyon szerencsésnek érzem magam.

De az egész igazából onnan indult ki, hogy az itthon maradásban az egyik dolog, ami közrejátszhat az a család, barátok, szóval ez csak egy része az egésznek.

[sentry]

Én sejtem Pipita mit akar mondani, és meg is értem, pedig én nem éltem még külföldön és nagyon is társasági lény vagyok.

Engem pl ez a k_rva online szociális közösség bánt/zavar. Van olyan ember akivel csak ott tudom tartani a kapcsolatot, és néha már sok.... sok hogy van aki szinte "elvárja" (vagy lehet csak én képzelem be) hogy konstans online legyek.

Néha tényleg jó kiszakadni a világtól és mindenkitől függetlenül élni, lenni. DE engem a barátaimon kívül senki/semmi nem tud annyira boldoggá tenni mint ők. Csoki valószínűleg idősebb mint Pipita és 30 felé (vagy túl) az ember ezeket még fontosabbnak tartja. Szerintem.

De tényleg emberfüggő ez. Van aki elvan 5-10 baráttal egész életen át, van akinek meg kell mellé +30-300 haver.
Én pl ismerek olyan lányt, aki tinédzserkora óta a barátjával van és rajta kívül van 2-3 barátnője és kalap kabát, és boldog.
(Ez manapság nagyon fura lehet, nekem is az volt sokáig. )

Szóval erre nincs egy egyenlet ami megmondja mennyi az ideális barát, mi a megfelelő életszínvonal, stb,stb.
Az biztos, hogy sok embernek jót tenne (talán mindenkinek) ha saját magára lenne utalva (ez leginkább ugye külföldön valósul meg) ahol igazán megismerhetné magát. Sajnos és sok olyan embert ismerek, akik az itthoni kényelmes/elkényelmesedett (szülő/párkapcsolat) élete miatt a saját érzelmeit, gondolatait nem tudja értelmezni. Megvan mindene. Így szinte felnőtt korban lévő emberek nagyon sok mindent nem tudnak sem magukról, sem az életről.... Ami szerintem így picit gáz. Ebben tuti segítene nekik egy kis önállóság. Szóval szerintem aki teheti mindenképp próbálja ki, aztán ha nem vállt be még mindig haza lehet jönni.