csababarca írta:
kecsu10 írta:
Nem. Ez két lelkészi állás, egy Pest megyében, a másik bent a városban, és egy kutatóintézet vezetői felállás egy egyetemen. Szóval ezt inkább így számold. Ezért rengeteget kell dolgozni, és phd, publikációk, tapasztalat is kell. Mindezt rendszeresen, heti 6, de inkább 7 napban, napi 10-12 órában. Ünnep és semmi ilyesmi nincs, soha. Ha az egyik munkahelyen nincs munka, a másikon van. Szóval nem ilyen egyszerű az élet ám.
Sok tudás, sok tapasztalat, annál is nagyobb teherbírás kell hozzá. Magától nem fog menni. Simán egy lelkész ennek a harmadát kapja kb, jó esetben.
Értem így már, mindjárt más.
Kitartást, megérdemled a leírtak alapján.
Köszönöm! Azért magyaráztam el őszintén, hogy itt nincs kolbászból sehol a kerítés, ha ezt szeretné valaki, akkor nagyon magas képzettség, szorgalom, kitartás és terhelhetőség kell hozzá. Nem szabad feladni, én is nagyon mélyről indultam, aztán képeztem magam, befektettem a fizetős phd-be, de Istennek hála kifizetődött. De tényleg, végzek az egyik munkahelyen, aztán jön a másik. De örömmel teszem, nem gond. Én úgy vagyok ezzel, hogy csinálni kell amit bír az ember, és az a végén gyümölcsöt hoz. Viszont én ebben boldog és elégedett vagyok, megszoktam már, hogy ennyit kell dolgozni. S az a jó, hogy sokszínű, ha az ember ezt megunná, jön a másik, ami majdnem egészen más jellegű feladat. A kutatómunka tipikusan ez, alapvetően meglehetősen monoton, de mivel az emberek között is vagyok, így jól esik utána belemélyedni egy-egy teoretikus kérdésbe is. Kitartást nektek, jobb lesz, csak csinálni kell és türelemmel várni, kitartóan, ha kell fogakat összeszorítva is!