Madridom.hu

Eleg szegenyes letszamban ertekeltuk eddig geza filmjet.

Faust, remek ajanlas! Orulok, hogy vegul emellett maradtal.

géza írta:

Petr írta: Nem kapunk megoldast, nem kapunk lezarast es azt sem tudjuk meg, hogy a parbeszed milyen kovetkezmenyekkel volt Wallyra, ha ilyen hatassal volt ra egyaltalan es igy eli meg kesobb. Nem is szamit. Az elhangzo gondolatok, a parbeszed az, ami szamit. Semmi mas, csak a kozvetitett tartalom, amit a szineszek pazar munkaval tudtak atadni.

Egy apro visszajelzest kapunk a film vegen, amivel keretbe zarja az egesz alkotast a rendezo. A film elejen Wally egy koszos metroval erkezik, ahol minden ember a sajat dolgaval van elfoglalva, belemelyedve az ujsagba, vagy a sajat gondolataiba, latjuk ot setalni az utcakon leszegett fejjel, kozben halljuk a gondolatait, hogy amikor volt penze akkor erdekelte a muveszet, de most mar csak a penz erdekli, es hogy hogyan fizesse be a szamlakat. Ezzel szemben a film vegen, a beszelgetes utan latjuk ot a taxiban ("I treated myself with a taxi"), megbamulva minden sarkot, mert minden sarkon emlek volt. Azt nem tudjuk meg, hogy vajon ez egy fellangolas, es ujra begyuri-e ot a mindennapok gondjai, de azt tudjuk, hogy a beszelgetesnek volt hatasa ra.

Igen, erre utaltam, vagy csak akartam utalni, ha nem jott at.

Spoileres reakcio füst és Petr kommentjeire

füst írta: Ami ebben a filmben volt, az nekem sajnos nem működött. Egy igazi beszélgetés két barát, két kolléga közt nem ilyen.

A legnagyobb gondom az első 50-60 perc volt, amikor szinte csak André beszélt, Wally csak néha-néha helyeselt, bólogatott, hunyorított. Ez az első óra szerintem nem film alapanyag, mert csak André történeteit hallgatjuk, ahogyan ő elmeséli. Egyiket a másik után. Valójában kép ehhez nem is kellett volna, elég ha hallod amit mond, mert minden a te fantáziádra van bízva, mintha egy hangoskönyvet hallgatnál. De még talán az is sok, ez konkrétan egy könyvben néz ki jól, amikor olvasod hogy mik történtek Andréval, és a mozi, a film a te fejedben forog.
Itt számomra semmit nem adott hozzá hogy látom André mosolygós arcát meg Wally hunyorításait.

Szamomra is roppant fura volt elsore, hogy a film elejen joforman csak André beszelt, de egy ujranezes, es nemi ulepedesi ido utan egyre inkabb rajovok, hogy ez a logikus szamomra. Nem lattak egymast nagyon reg ota, Wallyrol tudjuk, hogy semmi kedve nem volt talalkozni, nem o kerte a talalkozot sem, a reakcioibol es a naprol-napra valo elesebol, illetve a leves rendelesbol mind-mind kiderul, hogy mennyire zavarban van a fancy etteremtol plusz a talalkozotol egy reg nem latott ismerosevel. En szemelyesen ateltem mar par ilyen helyzetet, es en alapvetoen olyan ember vagyok, aki meghallgatja eloszor a masikat, es adott esetben csak bologatok, majd egy blokkban valaszolok a dolgokra, foleg akkor, ha kell nekem ido arra hogy feloldodjak. Szerintem nagyon jol csinalta ezt a film, es ahogy Petr is emlitette, ahogy oldodik fel Wally ugy kozelit a kamera, ugy szukul be a ter, es ugy valik az egesz este monologbol beszelgetesse.

Szinten masodik nezesnel probaltam ki azt, amit emlitettel, hogy par percre becsuktam a szemem, es ugy kepzeltem el a helyzeteket amit leirt André, de nekem nem ment annyira. Szamomra szukseg van az apro mimikakra, kis reakciokra, amik a ket szinesz kozott voltak, ahhoz, hogy teljesen at tudjam elni a helyzetet, es el tudjam kepzelni az egyes szituaciokat.

füst írta: A témák között voltak számomra érdekesek, voltak teljesen közömbösek, de mint mondtam nem volt idő fordítva egyik kifejtésére sem igazán, szinte ellenvetés sem volt, amikor elhangzott egy fontos kijelentés, akkor wally összeráncolta a szemöldökét, beletúrt a villával a krumpliba, és André belekezdett egy új sztoriba.

Igen, ezzel is egyet tudok erteni, de ez megint olyan dolog, ami egy beszelgetesnel elofordul. Nekem is sokszor van az, hogy elkezdek beszelni mondjuk egy novenyrol, es tiz perc mulva eljutottam az ogorog tortenelem jelenkori szocialis vonatkoztatasaihoz. Filmen ez tenyleg omlesztettenek erzodik, de en ezt ugy orvosoltam, hogy az erdekesebb temak utan leallitottam, majd hagytam magamnak ket-harom perc gondolkodasi idot, es utana folytattam. Igazabol ez egy jo tanacs lehet mindenkinek aki nezi, hogy nem kell egybe megnezni, ez tipikusan az a film, ahol az elmenyhez hozzaad, ha szaggatottan nezed szerintem.

Petr írta: Nem kapunk megoldast, nem kapunk lezarast es azt sem tudjuk meg, hogy a parbeszed milyen kovetkezmenyekkel volt Wallyra, ha ilyen hatassal volt ra egyaltalan es igy eli meg kesobb. Nem is szamit. Az elhangzo gondolatok, a parbeszed az, ami szamit. Semmi mas, csak a kozvetitett tartalom, amit a szineszek pazar munkaval tudtak atadni.

Egy apro visszajelzest kapunk a film vegen, amivel keretbe zarja az egesz alkotast a rendezo. A film elejen Wally egy koszos metroval erkezik, ahol minden ember a sajat dolgaval van elfoglalva, belemelyedve az ujsagba, vagy a sajat gondolataiba, latjuk ot setalni az utcakon leszegett fejjel, kozben halljuk a gondolatait, hogy amikor volt penze akkor erdekelte a muveszet, de most mar csak a penz erdekli, es hogy hogyan fizesse be a szamlakat. Ezzel szemben a film vegen, a beszelgetes utan latjuk ot a taxiban ("I treated myself with a taxi"), megbamulva minden sarkot, mert minden sarkon emlek volt. Azt nem tudjuk meg, hogy vajon ez egy fellangolas, es ujra begyuri-e ot a mindennapok gondjai, de azt tudjuk, hogy a beszelgetesnek volt hatasa ra.

Óriási film!

Sziasztok!

Ez volt talán az egyik legnehezebben kitalált ajánlásom.

Számomra a sci-fi a műfajok alfája és omegája, és érthetetlen módon még egyet sem dobtam be a filmklub történetében. Sőt, ahogy visszanéztem, alig volt a műfajból versenyző. Mondhatnám úgy is, hogy a pofám leszakad. Szóval elhatároztam, mindenképp sci-fi lesz.

Azt hittem könnyebben megszülöm, de nehezebb volt, mint gondoltam. Nagyon mainstreamet nem akartam, de azért törekedni akartam a fogyaszthatóságra.

Első körben filóztam a 2001-en és a Clockwork Orangeon, de az talán túl semmilyen ajánlás. A Sztalker már volt, a Solaris megölné a turnust egy fél évre, a Thing túl brutál, az eXistenZ túl Cronenberg, az Akira túl anime, a Perfect sense inkább dráma. Aztán elkezdtem pörögni az Ex machinán, ami egy kurvajó film, csak elég friss és közkedvelt.

Már kezdtem feladni amikor beugrott a

DARK CITY

A Dark city konkrétan az egyik kedvenc filmem, nem is értem hogy nem gondoltam rá előbb. Méltatlanul underrated darab, őszintén szólva nem értem, miért. 98-ban alig ment rá ember a moziba, 99 egyik legnagyobb durranása pedig igen sokat köszönhet neki: konkrétan a "honnan lopkodták össze Wachowskiék a Mátrixot?" listán a több ponton mocskosul egyező szinopszis miatt előkelő helyezést ér el Proyas filmje. Azé a Proyasé, aki a Hollóval és a Dark cityvel örökre belopta magát a szívembe, pedig azóta még egy közepes filmet sem volt képes összehozni.

Milyen film is a Dark city? Egy sci-fi neonoir/krimi, melyre tagadhatatlan hatással volt a korai némafilmes évek német expresszionista vizuális világa. Shut up, and take my money!

Ebben a filmben egyszerűen minden jó, a sztori, a képi világ (Wolski ), a zene, a cast mind-mind egészen kiváló (bár engem a főszereplő Rufus Sewell mindig kicsit zavart, de az öreg Kiefert, és William Hurt-öt is csípem nagyon, Jennifer Connely pedig nemcsak tehetséges, de gyönyörű is ), gyenge pontnak talán csak a vfx-et (egy 98-as, relatíve alacsony költségvetésű filmről beszélünk), és a stúdiónyomásra kissé átírt végkifejletet hoznám fel, de mindkettő abszolút megbocsájtható a végeredmény tekintetében: a Dark city hatása a mai napig tetten érhető sok helyen, többek között a már említett Mátrixon kívül az Inception sem létezne jelenlegi formájában nélküle, de rengeteg scifiben ott bújkál. Ha urambocsá művészileg kellene magam egyetlen filmmel jellemezni, mi áll hozzám a legközelebb stílusban, a Dark cityt mondanám. Csavaros, stílusos, sötét, akciódús, de közben töprengős és figyelemre késztetős, mindenből épp elég, szépen arányosan, egyszerűen imádom, és amennyire objektíven meg tudom ítélni, az idő vasfoga nem ártott neki túl sokat.

Abban tanácstalan vagyok, melyik verziót ajánljam nektek. A mozis verzió szerintem jobb, feszesebb és "pumpálóbb" a tempója, viszont viszonylag korán stúdiónyomásra ugyanúgy, van egy major spoiler ami kicsit elveszi a film élét, misztikumát. Engem soha nem zavart, de a rendezőiből kihagyták ezt, és egy kicsit szellősebb is lett a film, ami annyira nem tett jót neki. Óriási különbségek ettől eltekintve nincsenek, hosszban sem túl nagy a difi, rátok bízom.

Mondanom sem kell, de úgy nézzétek, ahogy minden jó filmet kell: minnél nagyobb képernyőn, sötétben, hangerő föl. Jó szórakozást, remélem szeretni fogjátok.

https://www.youtube.com/watch?v=ojdV3Ad ... kCityMusic

My dinner with Andre


Nagyon szeretem ha jó párbeszédek vannak egy filmben, többet jelent számomra egy jól megírt beszélgetős jelenet, mint egy akciójelenet. Egyik kedvenc filmem a The Man from Earth. Semmi extra, alacsony költségvetésű film, 0 akció, csak párbeszéd, egy zárt térben. Vagy 50x láttam, már kívülről fújom a beszélgetést, de mégis élvezem, és tudom hogy még többször meg fogom nézni.

A cselekményről lényegében nincs mit beszélni, mert 3 mondatban leírható, itt teljes egészében a beszélgetésen van a hangsúly, ezért értelemszerűen én is ennél a végénél ragadnám meg a filmet.

Ami ebben a filmben volt, az nekem sajnos nem működött. Egy igazi beszélgetés két barát, két kolléga közt nem ilyen.

A legnagyobb gondom az első 50-60 perc volt, amikor szinte csak André beszélt, Wally csak néha-néha helyeselt, bólogatott, hunyorított. Ez az első óra szerintem nem film alapanyag, mert csak André történeteit hallgatjuk, ahogyan ő elmeséli. Egyiket a másik után. Valójában kép ehhez nem is kellett volna, elég ha hallod amit mond, mert minden a te fantáziádra van bízva, mintha egy hangoskönyvet hallgatnál. De még talán az is sok, ez konkrétan egy könyvben néz ki jól, amikor olvasod hogy mik történtek Andréval, és a mozi, a film a te fejedben forog.
Itt számomra semmit nem adott hozzá hogy látom André mosolygós arcát meg Wally hunyorításait.

Nagyon-nagyon reménykedtem hogy nem így folytatódik, mert élvezhetetlen volt számomra. Szerencsére a film második felében több lehetőséget kapott Wally, ezért ezen a téren javult egy picit a párbeszéd.

De nem volt ez igazi beszélgetés, valójában kiselőadásokat tartottak egymásnak, monológokat folytattak, nem volt közbevetés, nem volt igazi reakció, amikor az egyik fél elmondta a kis mondanivalóját, akkor a másik mosolygott, helyeselt, és belekezdett a sajátjába. Két bölcsész filozofálgat így egymás közt, egy hétköznapi párbeszéd sokkal természetesebb, hömpölygősebb, itt előre kimért szakaszokra van vagdalva a párbeszéd, és az egyik fél teljesen inaktív amíg a másik kisbeszéde véget nem ér.

Nagyon irritált a felek hanglejtése. Mindkét fél minden második mondatában felvitte a mondat végén a hangsúlyt, mintha felkiáltó mondatokban beszélgetnének egymással, ez lehet hogy szörszálhasogatásnak tűnik, de engem nagyon kizökkentett, mert elveszett a lényeg, a mondanivaló, mert még a leghétköznapibb mondatot is úgy mondtak el, mintha ha kuriózum, egy érdekesség lenne.

Túl sok tételmondat és túl sok téma hangzott el. Nem volt súlya egy nagy kijelentésnek, mert 3-4 mondattal később jött a következő. Egy kis túlzással Kína összes Kínját kibeszélték, de irtó felületesen. Ha jól láttam akkor a két főszereplőt a két írópáros játsza el. Én ezt úgy képzelem el, hogy mindketten beleírták ebbe a beszélgetésükbe a világlátásukat, és arra használják fel a filmet, hogy a monológjaikban ezt elmondják. Ezért nem is igazán egymással beszélgetnek, hanem nekünk nézőknek fejezik ki magukat.

A témák között voltak számomra érdekesek, voltak teljesen közömbösek, de mint mondtam nem volt idő fordítva egyik kifejtésére sem igazán, szinte ellenvetés sem volt, amikor elhangzott egy fontos kijelentés, akkor wally összeráncolta a szemöldökét, beletúrt a villával a krumpliba, és André belekezdett egy új sztoriba.

Sajnos ennyi volt számomra a film, ez könyvként szerintem sokkal jobban megvalósítható, azt is tele lehet írni fontosabbnál fontosabb gondolatokkal, és az olvasó félreteheti egy bekezdés után és elgondolkozhat rajta. De filmben ilyenre nincs mód, amikor elhangzik a tételmondat, ÉS már jön is a következő.

Ez a film kettejük beszélgetésről szólt, másról nem igazán tudok írni. A helyszín, a cselekmény, a szereplők... hát szóval másodlagosak. Vagy beszippant a beszélgetés és átéled, vagy nem és akkor úgy maradsz. Én sajnos úgy maradtam.

Örülök hogy megnézhettem a filmet, sose hallottam róla, és teljesen esélytelen hogy magamtól megnéztem volna. Ezért számomra ez jó ajánlás volt, köszönöm! Viszont a film sajnos nem tetszett. 4/10.

Petr írta: Megvolt mindenki.

Na de nem ugy.


My dinner with Andre

Valoban nehez mit irni a filmrol, nehezen is talalom hozza a megfelelo gondolatokat, hogy kifejezzem magamat. Nem tudok elvonatkoztatni attol, ami a filmben tortenik, szoval alabb minden spoiler.

Azzal kezdenem, hogy sikerul jol kontrasztba allitani a ket foszereplot. Hangos es sotet kornyezetben ismerjuk meg Wallyt, aki latott mar szebb napokat is es elegge foldhoz ragadt. Andre szabadabb elmeju, megismerte a vilagot es szeretne hatassal lenni masokra. Sikerul igazan realisztikus modon bemutatni az egesz felvezetest, a parbeszedet es a befejezest is.

Erdekes gondolatokat fogalmaz meg Andre, ami igazan az ujdonsag erejevel hat Wallyra, aki mas szemuvegen at latja a vilagot. Nem eleg tehetos, naprol napra el. Igy nincsenek meg a lehetosegei arra, hogy onmaga megismerje a vilagot. Ugy amul es csodalkozik Andre minden egyes szavan, mint a kivancsi gyerek barmire, ami uj. Andre viszont kello hatterrel rendelkezik, hogy megismerje a vilagot, amiben el es ambicioja is van hozza.

Igy kapunk egy igazan mely es szerteagazo beszelgetest az eletrol es arrol, hogy azt hogyan kell megelni. Valakinek talan meg gondolatebreszto is lehet.

A film latszolag nem vallal sokat, de ez csak tavolrol igaz. Ahogy ket korrel korabban a The Sunset Limitednel, itt sem az adja az erteket es attol bevallalos az alkotas, hogy akcio van benne, pattanasig feszulo idegek vagy parades fenykepezes. Ket ember onmaguk valojaban gyakorlatilag kulon sikon, de egy terben.

Ahogy haladunk a filmmel, egyre kozelit a kamera. Erdekesebbe valik a beszelgetes, tobb tartalmat kap es a narrator, Wally is egyre jobban beszivodik. Mar nem csak az erdekli, mi tortent a masik fellel a korabbi evekben, hanem beszukul a ter kettejuk parbeszedere es a tartalomra, amit Andre kozvetit.

Nem kapunk megoldast, nem kapunk lezarast es azt sem tudjuk meg, hogy a parbeszed milyen kovetkezmenyekkel volt Wallyra, ha ilyen hatassal volt ra egyaltalan es igy eli meg kesobb. Nem is szamit. Az elhangzo gondolatok, a parbeszed az, ami szamit. Semmi mas, csak a kozvetitett tartalom, amit a szineszek pazar munkaval tudtak atadni.

Ismet mondom, nehez ertekelnem a filmet. A The Sunset Limited mas jellegu volt, hiaba volt szinten egy helyszines es biztos vagyok benne, hogy taplalkozott innen. Ott megvolt a feszultseg, az indulatok. Itt harmadik felkent figyelhettuk, ahogy ket regi ismeros elkezd sztorizni, majd melyebbre eveznek. A helyzet pedig az, hogy egyaltalan nem is hianyzott ez a fajta hangulatemeles. Amit egyedul felronek, az a hossz volt. Erdekes beszelgetes volt, de rengeteg volt a korites, amibol erdemes lett volna vagni. Egyelore 8,5/10, ez a kor vegen meg feljebb mehet.

Koszonom geza az ajanlast, remek elmeny volt!

Faust írta: Nem tudom most megnezni a tablazatot, log meg valaki a Quiennel?

Megvolt mindenki.

En most allok neki a filmnek, valamikor este hozom is rola az iromanyt. Aki viszont megnezte szerintem irjon valamit, ne alljon a topic uresen egy hetig, mikozben vannak, akik lattak az adott filmet.

Este 10-11 kozott tudok jonni az iromanyommal es az ajanlassal, de addig ha van ra mod, legalabb 1-2 ertekeles legyen mar Geza filmjerol...

Nem tudom most megnezni a tablazatot, log meg valaki a Quiennel?

Orult hetem van, de szerencsere holnaptol mar nyugi lesz. Igy holnap fogom csak tudni megnezni a filmet, irok majd egybol ertekelest.

Errol a filmrol nem konnyu irni. En meg adok magamnak egy kis idot.

En mar full idegben vagyok, hogy most mindenki jon es meszarlast fog tartani. Irjatok mar.

soadroli írta: megnéztem az új ajánlást, de nem merek írni először

Én is elkezdtem. Hát, lesznek érdekes vélemények

Quien a hierro mata

Hú, hol kezdjem? Jó volt, de engem vmiért nem fogott meg. Próbáltam rájönni miért, aztán arra jutottam, hogy igazából nem volt kiért izgulnom. Az, hogy Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!bosszúszomjas idióta emberek ölik egymást, nem köt le. tessék csak, csinálják. Ettől egy kicsit nekem unalmas volt, de tényleg csak egy fél hangyafasznyit. Meg zavart is. Egyedül a ártatlanok miatt ment fel néha a pulzusom.
Na jó, néha Mario miatt is. De miért is? kérdeztem magamtól. Aztán rájöttem, hogy igazából csak a tudatalattim volt annyira összezavarodva, hogy akkor most kinek is szurkoljon, hogy majdnem átültette ezt a gondolatot a tudatomba. De engem nem vert át . Ezt nem sok film tudja eljátszani, hogy valaki ennyire a szürke zónában legyen, ez nagy pluszpont.

A másik nagy pluszpont a hangulat és a tempó. Szép lassan, de monoton növekedve jutunk el a végső kapkodós jelenetekig, nincs semmi hirtelen ugrás. A hangulat végig stabil volt, kép zene passzolt egymáshoz, semmi csicsa, csak amennyi kell.

Nekem sem volt akkora élmény, aztán valahogy mégis.
Jó ajánlás, jó film.
7,5/10

Ui: a spanyol beszéd nekem még mindig vicces

Quien a hierro mata


Tényleg jól eldugott film, ha nincs a klub, talán soha nem is hallok róla.

Két részben néztem meg, valahogy nagyon nyomasztó és feszült volt számomra. Ugyanakkor sejtettem, hogy ez az állapotos feleség helyzete magas labda a maffiózóknak. Gyakorlatilag már mindent leírtatok a filmről, nem tudnék egyebet hozzáfűzni. A vége meg hatásos nagyon, a retinámba égett rendesen.

Nekem nem volt akkora élmény, az egynek elmegy kategória:

6/10

soadroli írta: megnéztem az új ajánlást, de nem merek írni először

Egyszer ennek is el kell jonnie.

soadroli írta: megnéztem az új ajánlást, de nem merek írni először

En most fogok leulni megnezni.

megnéztem az új ajánlást, de nem merek írni először

Quien a hierro mata


szerk: SPOILERES! most láttam hogy még nem írta be mindenki a táblázatba. Ez azért baj, mert a hsz megírásakkor úgy voltam vele, hogy már mindenkinek látnia kellett a filmet, ezért nyugodt lelkiismerettel írtam le a gondolataimat. De ezek szerint még van aki tartozik, szóval jah.

Öregem. Hogy lehet ilyen szőrös valaki? Nem tudtam levenni a szemem Mario bozontjáról, embertelen, ez mindent felülír. Úgy értem minden egyes jelenetben azt a szakállrengeteget néztem ami még a száját is beborítja, ha le is vettem róla a szemem, egyből a szemöldökökre tapadt, ami dúsabb volt mint a magnum bajsza. Brutál.

Próbálok elvonatkoztatni Marióról, és a számomra kedves dolgokra koncentrálni. Ami legjobban tetszett az a minimal zene. Lassú volt a történet folyása, és a hangulathoz nagyon illett az egész.

A drogos filmeket nem igazán szeretem, nem szívügyem a téma, az érintett szereplőkkel minimális szinten sem tudtam együttérezni. Ugyanakkor a bosszúszomj mint érzés mindenki számára ismerős, és ha olyan filmet látunk ami erre épül, a beteljesedett bosszú, az elégtétel mint olyan, jó eleség a léleknek. Bűnös élvezet. És itt kapunk belőle, jó filmes téma, tetszett.

Harmadrészt ami tetszett az a szereplők esendősége. Nagyon kedvelem ha egy filmben nem lehet előre tudni hogy ki éli túl és ki nem. Fenntartja az érdeklődést, és mint most is, könnyen tragédia lehet a vége, ami szintén a zsánerem.

Végül egy kis apróság, a film végén a függöny mint összekötő motívum nagyon tetszett, amikor Mario hazasiet a családjához, és a hátsóajtónál a függönyön keresztül néz át, majd megy be a szobába, közben ugye rá is tapad a fehér függöny. Miközben ezzel párhuzamosan a függönybe csavart Kikót szurkálják agyon. Ez ilyen kis apróság, de szeretem az ilyen kis apróságokat, tetszett.

Ezeket tudnám kiemelni, emellett elég lassú folyása volt a filmnek, ami alapvetően nem baj, viszont ha nem tudok együttérezni a szereplővel, akkor sajnos a vívódásuk sem tud meghatni, méla közönnyel követtem az eseményeket, csak a film utolsó negyede tudott igazán bevonzani. Bennem is merülnek fel kérdések, az öreg végrendelete, meg egyáltalán az ő gondolatai sokkal jobban érdekeltek volna, ha ez a film az ő szemszögéből készül, háromszor jobban tetszett volna. Mario hozzá képest nem volt túl izgalmas, megértem a motivációját, de kicsinyesnek érzem, vagyis inkább méltatlan módját a bosszúnak. Egy magatehetetlen embert folyamatosan bedrogozni és megvonni tőle a gyógyszereket... ez aljas módja a bosszúnak, és nehéz is együttérezni ezzel a hosszas kínzással. Mindamellett hogy nehezen fogadom el, hogy senki másnak nem tűnt ez fel, hogy a papa minden este be van lőve.
De mindegy, nem hasogatom tovább a szőrszálat.
Összességében tetszett a film, örülök hogy láthattam, köszönöm. És emiatt regisztráltam netflixre, hálás lennék ha dec. 14-ig valaki emlékeztetne innen hogy ne felejtsem el lemondani, mert amúgy rohadtul nincs rá szükségem. Köszi.

A film 6/10.

Amugy annyi filmben elojon ez a motivum (asszony elott ne titkolozz, mert baj lesz), hogy lassan mar elhiszem.