Kutatásokban sokszor volt vita az utóbbi években, hogy mi okozza az autizmust. A legfrissebbek szerint részben genetikai hajlam, részben a kisgyerek korban túl sok képernyő előtt töltött idő (a bababarát műsorok se jók, amiknél nem villódzik a kép és a gyerek agya könnyebben feldolgozza a látottakat). Mivel 0-3 éves korig az államnak kevesebb a szerepe, ezért itt csak felvilágosítani tudja a szülőket, amit szerintem nem tesz meg jelenleg.
BlancoMark írta:
Szerintem a korlatozas sosem jo otlet. Az allamot azert hoztuk letre anno mint tarsadalom, hogy segitse az eletunket es az ugyintezest, es nem azert, hogy atyaskodjon barki felett. Azt gondolom, az allamnak minden tole telhetot meg kell tennie, hogy oktatassal felhivja a figyelmet bizonyos dolgok karossagara, hogy aztan az allampolgar az osszes informacio ismereteben felelos dontest tudjon hozni sajat magarol, vagy jelen esetben a sajat gyereke eleterol.
Szerintem drogok teruleten is nagyon afele megy a dolog, hogy minden legalizalva lesz kozeptavon, ezzel rengeteg penzt megsporolva a bunuldozesben, valamint tiszta eredetu anyagokat hasznalhat, aki ennek akarja kitenni a testet. Csak letfontossagu a legmagasabb szintu oktatas/tajekoztatas.
De az emberek 95% nem ilyen. Magam példája: több könyvet is olvastam a témában, hosszú ideje van korlátozás ezeken az appokon, és pár napig megy, hogy ignorálom, de aztán nem. Ennek pedig sok oka van. Nálam az a legfőbb, hogy a barátaimmal ezerfelé vagyunk szakadva, ezért a kevés interakciónk egyike, hogy vicces reeleket küldözgetünk egymásnak. De ahogy kierke is említette, szorongó vagy a mindennapi problémákból kiszakadni vágyó embereknek ennél egyszerűbb elfoglaltsága nincs.
Az egyértelmű állami hiba, hogy a káros hatásairól az állam nem tájékoztat megfelelően. De itt vagyok én a példa, hogy a tájékozottság nem elég. A Tönkretett figyelem könyv lényegében erről szól. Nem esélytelen, hogy az ember ki tud ebből maradni vagy szakadni, de az emberek nagy része nem fog tudni, amíg nincsen állami beavatkozás.
Az író azt javasolja, amit már említettem korábban. Rá kell bírni a cégeket, hogy legyen fizetős a tartalmuk és betiltani, hogy az alapján jussanak bevételhez, hogy az egyén mennyi időt töltött el az oldalukon. Kicsit úgy képzeli el a jó közösségi oldalt, mint a régi facebookot: ajánljon neked igazi dolgokat - koncerteket, amiken az ismerősök részt vesznek, más kulturális eseményeket vagy ha van a közeledben egy rég nem látott ismerős, akivel adott esetben szívesen találkoznál, akkor kössön vele össze.
A lényeg, hogy egy eszköz legyen arra, hogy segítse az embert a valós életben, semmit egy virtuális valóságot alakítson ki.
Még egy dolog, amit ördögtől valónak tart az író: a végtelen görgetési lehetőséget. Bármennyit görgetsz lefelé, sose lesz vége a tartalomnak. Régebben ez nem így volt, pedig ez talán a legfontosabb funkció az emberek berántásának.
Az én véleményem a témában: támogatom a diákok telefonelvételét, csak nem ilyen átgondolatlanul, ahogy ezt meglépték. Feleségem sulijában 5 éve működik a következőképpen: reggel minden gyerek leadja a telefonját a titkárságon, amit beraknak egy osztálydobozba. Minden osztálynak van saját doboza.
Ha a tanár óra előtt úgy ítéli meg, hogy szükséges az órához telefon, akkor óra előtt a titkárságról elhozza a dobozt és az óra ideje alatt kiosztja a telefonokat, majd visszaszedi (ennél jobb megoldás lenne, ha az iskola biztosítana megfelelő eszközöket, de MO-n vagyunk).
5. óra után lehet menni a mobilokért. Ha addig valakinél mobilt látnak meg, attól elveszik, beteszik egy széfbe és ezért a telefonért csak a szülő jöhet be a suliba.
"Louie, I think this is a beginning of beautiful friendship" - Garga Pitic.