Először is szeretnék minden kedves ajánlótól elnézést kérni, amiért ennyire kiestem ebben a turnusban, az augusztusom konkrétan kimaradt ilyen-olyan okokból, és azóta is csak rohanok magam után az élet szinte minden területén. Ha lett volna tököm, kiraktam volna magamat.
Cserébe nem basztattam senki mást, de ez ha folytatjuk, változni fog.
Nem szerencsés ennyit csúzni, mert teljesen kiesel a párbeszédből, ami ugyebár a lényeg lenne. Azt hiszem, a következtetést levonhatjuk, hogy nyáron nem szabad filmklubozni.
Azért is zavar ez ennyire, mert ez megint egy piszok jó kör, teljesen szégyellem magam. Na de, a napokban pótolgattam, átmentem az értékeléseken. Ennyire visszamenőleg talán nincs értelme idézgetni, jobban belefolyni, így próbálok érintőlegesen reagálni a hozzászólásokra.
Pájaros de verano
Pl. ezt sem néztem volna meg soha. A film követi a standard gengszterfilm logikát, amit már ezerszer kiveséztünk, pedig ez nem is gengszterfilm.
Ellenben, működik nagyon, bár az én ízlésemnek fél órával hosszabb a kelleténél. nagyon hitelesen, és dél-amerikai filmhez képest szokatlanul távolságtartóan és tárgyilagosan mutatja be a törzs (elméletileg) tradíciókra, az ősök tiszteletére épülő életét, majd annak lassú, de elkerülhetetlen(?) széthullását. Kezdetben engem nagyon idegesített a didaktikussága az egésznek, ahogy a tisztalelkű, a természettel egyensúlyban élő, puritán nép életét MEGRONTJA A NYUGAT, mert hát ez a nyugat ilyen, évezredek óta azon munkálkodik, hogy romba döntse ezt a világot, és ez ellen nem tehet senki semmit, pedig hjaj, mennyire próbálkoznak! De aztán szép lassan, kicsit talán túlzottan subtle módon, leesett, hogy végig ott van a turpisság, és elégedetten bólogattam egyet. Mert mostanság a nyugatra való szarkenés a divat, de mindig, MINDIG az emberi természettel van a baj. Nem kell ezt a kapitalizmusra kenni, az maximum felgyorsította a folyamatot, a pénz előtti időkben, a cserekereskedelem idején is simán beleállították a másik hátába a baltát, ha javak megszerzéséről volt szó. A romlás virágai a törzs legbelső magjába vezetnek. Már alapból beszédes, ahogy Rapayetnek kb 5x annyi javat kell előteremtenie, hogy a lányt (nem emlékszem a nevére
) feleségül vehesse, pusztán mert nem szimpatikus Ursulának. Ő a legnagyobb rákfenéje az egész történetnek, az összes ilyen népcsoportra jellemző, szellemvilágban való hitet mocskosul kihasználó, kibaszott álomlátó sarlatán sámánasszony, akit ha időben ledobnak a hegyoldalról, senkinek nem esne baja a törzsben, max a sok betépéstől betompulnának. Leonidas is az ő fattya, aki már kölyök korában, Rapayet megjelenése előtt is egy kis tetű.
Szóval megvan a rohadás magva, csak egy trigger kellett. Nagyon, nagyon lassan építkezik nekem a film, de az utolsó fél órára annyira összeáll az egész, hogy megbocsájtottam neki. Az egész film stílusa valahogy koherenssé és erőssé válik, ahogy telik az idő, ezt kevesen tudják megcsinálni. Amint említettem, a visszafogott, szikár, hideg hangulat kedvez az egésznek, és onnantól kezd el működni teljesen, amikor beindul a mészárlás, és a film nem megy bele az akció bugyraiba, hanem megtartja ugyanazt a kissé túlvilági, modoros távolságtartást. Ez az, amit amerikai filmekben csak 1-2 ember (pl. Villeneuve) tud megcsinálni anélkül, hogy a kezére csapnának. Az operatőri munka dettó, szinte észre sem veszed, annyira kimért, de brutál jól van felépítve, komponálva, és világítva is. Szívemnek kedves ez a fajta képi megközelítés, az utóbbi 8-10 évben elég erős vonulat lett, hasonló megközelítéssel dolgozik a Monos is, de erről később.
Szóval, ha egy szóban kéne jellemeznem az egész alkotást, azt mondanám rá: értékes. Nekem kicsit rétestészta, de egy ezerszer lerágott csont érdekes, eleddig ismeretlen, és urambocsá informatív megközelítése, erős hangulattal, nagyon jó karakterekkel, érdekes..."korrajzzal"? Nem találom a megfelelő szót. Ja, és egy újabb fricska a magyar filmszínészetnek, lófasz az egész. Biztosan Kolumbiában is erősebb a filmszínészet, azért nincsenek színházi manírok itt sem.
Először 6,5-et írtam be, de aludtam rá már vagy...tizet, érett egy picit. Köszönöm szépen az ajánlást!
7/10
Short term 12
Ilyen filmmel nehéz mellélőni. Életszerű szituk, szerethető karakterek, sanyarú sorsú gyerekek, alig több másfél óránál...de jó a film. Ahogy említettétek páran, fontos témákat boncolgat, és nekem kifejezetten tetszett, hogy nincs megoldás. hiszen ez a short term kifejezés lényege is, nem véletlenül ez a neve a helynek: átmeneti, rövid időszak az ott tartózkodóknak, ami önmagában segítség, de nem old meg semmit. Komor maga a téma, de szerencsére nem tolták el érfelvágós irányba, iskolapéldája ez a mindenki számára fogyasztható, kommersz, de komolyan vehető drámának. Kicsit túltoltnak érzem, hogy a három női karakterből kettőt ver(t) és molesztál(t) az apja, mintha ennyire általános lenne, de lehet csak az beszél belőlem hogy a faszom kivan a genderistákkal (mert egyébként nyilvánvalóan nagy probléma ez
).
Annyit nehéz lenne róla írni, beszélni. Minden szempontból korrekt film, jó szereplőkkel, minden klappol benne. Csak nálam ezt a kategóriát pont a fentebb említett fogyaszthatósági "mérce", illetve az ahhoz kapcsolódó dramaturgiai döntések választják el minden esetben a kimagasló drámáktól. Köszönöm!
7,5/10
Tropa de elite
Ha nincs hat éve a watchlistemen, akkor egy éve se. Valamiért sosem tudtam rávenni magam igazán.
Na, fogalmam nincs, mitől övezi akkora hype ezt a filmet. Amíg a kiképzésig el nem jutunk, ami kb. a film csúcspontja a mondanivalót illetően, kb egy agyatlan és fárasztó akciófilm, amit próbálnak megtölteni szerintem totál érdektelen karakterekkel, de igazából tisztában vagy vele, hogy mind a húsdaráló martalékai. A favellákban lévő körülmények ábrázolása egyébként döbbenetes, de ennél(és a lakosság rendőrséghez való viszonyán) többet nem igazán mutat ez a film. Össze-vissza kapkodó "doksis" kameramunka, lószart nem látni semmiből, az unalmas akciójeleneteknél kevesebb gáz dolog van a filmipar szórakoztatóbb ágazatában.
Aztán ahogy elérünk a kiképzéshez, mindjárt lesz az egésznek egy relatív mélysége, kvázi jön a mosdatás, hogy ezek az emberek miért állatok inkább. Fight fire with fire. Hogy ez meghat, érdekel-e? Engem nem. Ez volt a cél egyáltalán? Nem vagyok benne biztos, de őszintén szólva fapofával néztem végig az egészet, annyira nem tud meghatni. A vége elég egyértelmű, a feka csávó törvényszerűen beadja a derekát, máshogy tán nem is lehet létezni ebben a közegben. Iszonyatos világ lehet, szerencsések vagyunk, hogy nem oda születtünk.
6/10
Megnéztem a Monost is, de ahhoz össze kell szednem magam kicsit.
Hatha te is eljutsz eddig tempoja ellenere. 
Sajnalom, hogy kicsit kapkodosra sikerult a filmklub vege, nem szerettem volna kimaradni a filmek parbeszedeibol.
