Semmi gond. Fogjuk fel úgy, hogy ezért unalmas barcásnak lenni és jó madridisatának.
Ott minden rendben van mindig, a trófeákat számolni sem tudják, tv elé úgy ülnek le, hogy most mennyivel fognak nyerni, sosem történik semmi.
Na nálunk nem így van, kedves kollégák. Az a pár pitiáner barcás adócsaló a mi szalagcímes ügyeink mellet már apróbetűt sem érdemel. Mert van itt aztán minden. Bevándorlóbűnözés, filmszínészkarrier szezon közben, edzőbuktatások felülről, belülről minden irányból, sz@rt sem érő 100 milliós játékos, korábban kapusbohózat, vidéki háziorvos rendelő színvonalú orvosi ellátás évek óta, csak úgy hónapokra kidőlő játékosokkal, tehetetlen távvezérelt edző, plusz jogosulatlanul szerepeltetett játékos, aki soha a büdös életben nem játszik, csak pont akkor, amikor valószínűleg nem lehetne.
A lényeg a végére pedig a megalomán, elmebeteg klubelnök, akinek az egészet köszönhetjük. Komolyan mondom, ennyire nem lehet hülye valaki, szerintem tényleg élvezi, hogy médiacsapat lettünk. Mindig miénk a legnagyobb sztori, mindig van min csámcsogni, a szponzorok örülnek, mert mindig minden a Reallal van tele. Csak egy a baj. Az, hogy ennél az egyesületnél újabban a fociról már az égvilágon semmi nem szól, csak minden más egyébről. Ez a nagy-nagy Perez féle álom. Ideje lenne felébredni végre. Nem tudom, hogy ami itt megy, az komédia, vagy a nevünkhöz illően királydráma. Egy biztos, igazi katasztrófafilm, nagyszerű szereposztással.
