Az utóbbi 2 évben nagyon eltávolodtam a filmezés világától (volt pár oka), de idén úgy érzem, hogy vissza kell térnem a helyes útra.
Amennyi filmet én is ledaráltam régebben, sorban néztem a filmeket, az utóbbi 2 évben jó, ha egy (inkább két) kezemen megtudnám számolni hány filmet néztem meg.
Szóval két Matt Damon filmmel folytattam a dolgot, alapból nagy kedvencem, plusz mindkét film érdekelt már egy ideje.
The Martian (2015)
Nekem bejött ez a film, szeretem a sci-fiket, és Scottnak is ideje volt már valamivel előrukkolnia, mert az utóbbi pár filmje nem szólt akkorát, mint régebben egy Alien, Black Hawk Down vagy az American Gangster (hogy csak egy párat említsek), így azért nagy elvárásokkal ültem neki a filmnek. A sztori szerintem találó, szeretem, amikor ilyen jellegű könyveket filmesítenek meg, mert az alaptéma is abszolút élhető. A tudományos részek/részletek nyilván egy laikus számára teljesen érthetőek, bár ha alaposabban utánanéztem volna, lehet találok benne hibát, de hogy őszinte legyek most elhittem mindent a filmnek.
Persze itt is vannak szinte lehetetlen jelenetek és szituk, de egyáltalán nem zavart a dolog, totál átjött az egész. Matt Damon pedig hozza a szokásos szintet.
8/10
*
Elysium (2013)
Ezt szintén Damon és a sci-fi jellege miatt akartam régóta megnézni. Ez már azért gyengébb film, bár nyilván nem is lehet a Martiannal összehasonlítani, mert eléggé más a téma. Alapvetően szerintem remek alapanyag a sztori, ezt a későbbiekben szívesen látnám más filmekben, szeretem az afféle utópisztikus filmeket. Maga a sztoriról annyit, hogy szerintem eléggé tanulságos, röviden és felszínesen, de rámutat az emberi faj korlátaira és kegyetlenségére, persze nyilván ki tudja mi lesz 100-150 év múlva a Földön, viszont ez is egy lehetséges forgatókönyv. Szerencsére a játékidőt nem nyújtották hosszúra, egy ilyen film esetében szerintem pont kellemes a hossza. Nem lesz a kedvenc filmem, mert vannak benne banális részek/jelenetek, azonban egy esti kikapcsolódásnak tökéletes, illetve amint említettem, sci-fik terén szerintem jó filmnek is számít. Matt papa itt nem alkotott maradandót, de hozott egy erősen közepes szintet.
7/10
Régen elemeztem már ennyire filmeket, nézzétek el az esetleges fogalmazás hibákat (szó ismétlés, whatever)
Már ha egyáltalán valakit érdekel, és elolvassa.
Mikor Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről, tarol Berlinben, és 3 díjat besöpört már, köztük a "legnagyobbat" a Arany Medvét is. 
Ennyi dilettáns barmot egy helyen. 
